A szocializmus divatja - És Kádárné kígyóbőr körömcipellői

Hogy a divat körbejár, az nem újdonság. Néha azért elég megdöbbentő szembesülni vele, mennyire így van. A nyáron slágernek számító tara ruhák, vagy az üzletekben az utóbbi hetekben megjelent lila holmik elődei is mind-mind ott sorakoznak azon a kiállításon, amely az „államosított divat” négy évtizedére tekint vissza, az ötvenes évektől egészen a nyolcvanas évek végéig.

Az első terem setét, vetítés van, réges-régi filmhíradók anyagából válogatták. A másik részben van maga a kiállítás, nem túl nagy helyen, nagyjából egy kisebb lakótelepi lakás lehet ekkora. A ruhákat és kiegészítőket nem vitrinekben helyezték el, hanem falba süllyesztett tárlókban, és az egyes darabokat nem üveg, hanem szokatlan módon átlátszó háló védi a látogatói tapogatástól.

Az összhatás erősen emlékeztet megboldogult nagyanyám szekrényeinek tartalmára, minthogy ő htb. létét a környékbeli asszonyok számára végzett varrónői tevékenységgel teljesítette ki. Itt is lógnak mindenféle pöttyös meg csíkos holmik az ötvenes évekből, butazöld kiskosztüm, flancos estélyi, és nejlondzsörzé, nejlondzsörzé, nejlondzsörzé mindörökké.

Persze nem mindenki ezt hordta az átkosban sem, bizonyos Kádár Jánosné a hatvanas években például valódi kígyóbőr cipőben tipegett. Ezt a neves darabot is megcsodálhatjuk a kiállításon, egyébként a Nemzeti Múzeum őrzi a textilgyűjteményében. Cipő van másmilyen is, a legdöbbenetesebb pár az a teljesen (tehát alul és felül is) átlátszó női papucs, amely 1950-ben készült, plexiből. Azért nem semmi a hetvenes évek fröccsöntött magastalpúja sem. Az estélyi blokknál még egy pár selyemszatén topánka is felbukkan, biztos jól mutatott valakin a mellette lógó, mai szemmel nézve inkább színpadi jelmeznek ható, lurex-szel mintázott műselyem ruhával.

Vannak cuki kis táskák (például egy hűtőtáska alakú, de szerencsére annál kisebb piros bőr rettenet), alkalmi kesztyűk (nejlonból is, juj), hercig kalapok és szintén fejre szánt egyéb kreatúrák, mint az a csúf narancssárga tokkalap (van ilyen, én se tudtam eddig, de van) az ötvenes évekből.

A Magyar Dolgozók Pártjának hatalomátvétele utáni évek divatellenes politikáját, a munkászubbony és a traktorosruha virágkorát követően, az ötvenes évek második felétől újra előtérbe került a nők (mi több, a dolgozó nők) ízléses öltözködése. A korszak divatját befolyásoló állami intézmények magukra vállalták ennek megvalósítását. A szocialista divat kirakatként szolgált a világ felé, ezt példázzák azok a külföldre szánt ismertető anyagok, amelyeket a Hungarotex adott ki, prezentálva a kor sikerre ítélt darabjait.

Egy egész falat beborítanak négy évtized Ez a divat –címlapjai, másutt a kézen-közön beszerzett, német nyelvű Burdák tűnnek fel. Egész kollekciót láthatunk korabeli divatrajzokból, reklámfotókból, plakátokból (úgymint Tavasz az Állami Áruházban, 1950-ben hirdették egy ondolált hajú szőkeséggel, vagy divatbemutatóra invitál a Ruházati Szövetkezet 1977-ben az Inter-Continental szállóba, a belépődíj 30 forint).

A kiállításon szereplő tárgyak nagy része a „szocialista jó ízlést”, valamint az öltözködni vágyó lányok-asszonyok erőfeszítéseit dicséri, bizonyítva, hogy a divat követése hazánkban is lehetséges volt, még ha sokszor inkább praktikusság és visszafogottság jellemezte. A hatvanas évek végéről, hetvenes évek elejéről származó hippigöncök viszont simán megállták volna a helyüket Woodstockban is.

A férfiszekció jóval szegényesebb a kiállításon, mindössze egy tárlóra futotta. Ennek közepén egy ávós jellegű bőrkabát függ, került valahonnan egy hatvanas évekbeli bőr házipapucs, és persze egy Trapper farmer is…

A kiegészítők között érdekes darabra bukkanok: egy olyan fehér műanyag keretes napszemüvegre, amelyet eddig csak egy helyen láttam: valami színes magazinban, Paris Hilton feszített benne. Az itt látható példány azonban már harminc éves. Most mondja valaki, hogy nem köröztük le a Nyugatot…

Két monitoron további vetítéseket nézhetünk, az egyik filmhíradós részleteket sugároz hajdanvolt divatbemutatókról, a másikon a Rotschild Kláráról készült riportfilmet játsszák. Rotschild Klára apja műhelyében tanulta ki a szakmát, majd 1934-ben nyitotta meg saját ruhaszalonját a Váci utcában, amelynek az államosítást követően művészeti vezetője maradhatott. A szocialista érában az üzlet a politikai vezetők feleségeinek kedvelt szalonja és találkahelye lett. Rotschild Klára 1976-ben lett öngyilkos.

Kifelé menet még egyszer megijedek a plexipapucstól, a vetítős teremben épp ’53-ban járnak, Rákosi Mátyás tűnik fel, egyszerű, sötét öltönyben. Részemről meg kalap-kabát.

A Kirakat – Divat a szocializmusban kiállítás a Várban található Budapesti Történeti Múzeum I. emeletén látható 2008. január 14-ig, a téli nyitva tartás szerint 10-16 óráig, a szünnap a kedd. A 65 év felettiek, valamint szombati napokon a családi jegyre és diákigazolványra jogosultak számára ingyenes; egyébként: felnőttjegy 1100, diák- és nyugdíjasjegy 550, családi 4 főig 1800, csoportos diák 10 fő felett 350, fotójegy 600, videójegy 1600 forint.

Képek: Szocialistadivat.hu