Hagyja a karácsony előtti stresszt, ideges kapkodást, bevásárlóközponti lökdösődést másra. Legalább néhány percre. Helyette nézegessen gyermekrajzokat a nem létező szombathelyi villamosról. Hogy szerintük milyen lenne, ha lenne?
Hogy a tárgyaknak van-e lelke, annak eldöntése erősen világnézetfüggő, így nem is mennénk bele ilyen mélyen a filozofikus és akár súlyos emberi konfliktusokhoz vezető kérdés megválaszolásába.
Abban viszont talán mindenki egyetért, hogy a tárgyak egy része érzelmeket generál bennünk. Van, akit egy El Greco festmény, van, akit egy tűzpiros Ferrari üt szíven. Nem vagyunk egyformák. Villamos ügyében viszont – legalábbis Szombathelyen – valamiféle érzelmi közös nevező jött létre, minthogy e sárga tárgy afféle modern szimbóluma a jónak, a szépnek, ember és a gép harmonikus kapcsolatának. Mindez leöntve az elmúlás felett érzett melankóliával. Szóval minden együtt van.
Mi tagadás, mi sem vagyunk érzéketlenek a téma iránt, az utóbbi időben kétszer is részletesen beszámoltunk a nem létező szombathelyi villamos ügyeiről. Nyár közepén elkísértük utolsó útjára az utolsó kocsit, melyet akkor az Éhen Gyula térről a Smidt Múzeum udvarára szállítottak, októberben pedig az ott megnyíló kiállítás kapcsán együtt nosztalgiáztunk az egykori villamosvezetőkkel, kalauzokkal.
De mivel a mesebeli hármas szám jobban illik a szombathelyi villamos történetéhez, ezennel trilógiává bővítjük a témával kapcsolatos írásainkat.
Az apropót egy decemberi gyermekrajz kiállítás adja, melyek majdnem lekéstünk, de a bezárás előtt két nappal mégiscsak sikerült megnéznünk. A kiállítás a „Ma, ha lenne Szombathelynek villamosa” címet kapta. A Smidt Múzeum - a városi önkormányzat támogatásával - arra kérte a város diákjait, rajzolják le, szerintük milyen lenne, ha Szombathelynek ma is lenne villamosa. Ők meg lerajzolták. A pályázatra összesen 53 mű érkezett be, közülük zsűri választotta ki azokat, melyek a múzeum egyik külön helyiségében néhány hétig megtekinthetők voltak. A gyermekrajzokról készünk fotók a Kimozduló.hu galériájában láthatók. Ehhez ide kattintson.
Emlékeztetőnek idézzük fel a szombathelyi villamos történetének főbb állomásait.
A villamos bevezetésének alapötletét az adta, hogy az ikervári erőmű áram többlettel rendelkezett. A villamos vonal megépítését 1895-ben határozták el, két év múlva el is indult az első szerelvény. Az akkori kocsikat Svájcból hozták, és csak 1952-53-ban vonták ki őket a forgalomból. Sajnos nem tudni, mi lett velük. A pálya először a Széll Kálmán utcától a Nagykar utcáig tartott, de néhány év múlva kibővítették az állomás feléveli épületéig, illetve másik irányban a Kálváriáig. Így a kezdeti 1,6 kilométeres pálya 3,2 kilométerre nőtt.
A fénykorban a kocsik 7-14 perc között követték egymást. Nagy sebességre nem voltak képesek, de csendesen, megbízhatóan és nagyobb balesetek nélkül szállították az utasokat.
Az új kocsik Sztálin születésnapján, 1951. december 21-én érkeztek a városba, de a gesztus pikantériája, hogy a kocsikat a Ganz gyár készítette 1927-ben Budapest számára. Egy ilyen látható a Smidt Múzeum udvarán.
A hatvanas években előretört a közúti közlekedés, és a szombathelyi villamos sok szempontból is bűnbaknak lett kikiáltva. A leállását állítólag Budapesten erőltették, a helyi vezetők szerették volna megtartani. Mindenesetre ez utóbbiak is jóváhagyták a döntést, így az utolsó szombathelyi villamosjárat 1974. augusztus 20-án csilingelt végig a városon, és állt be véglegesen a Kálváriánál levő remízbe.
Az utóbbi években felmerült az ötlete annak, hogy az elővárosi közlekedés „nyúlványaként” esetleg újra lehetne indítani a szombathelyi villamosközlekedést, de konkrétumok még nem történtek az ügyben.
Pontosabban a gyermekrajzok megszülettek. Nézze meg ön is őket!
Korábban:
A szombathelyi villamos végállomása - Álmában csenget egy kicsit
Ismét kinyitott a szombathelyi villamos
Akit közelebbről is érdekel a szombathelyi villamos története:
http://www.kisvasut.hu/keptar/szombathely/szombathely.html
http://www.villamosok.hu/nza/szombathely/index.html