Kellett is már a kimozdulás a karácsonyfa-család-tévé triumvirátus bűvköréből az évszámváltó utolsó nap agyeldobása felé. Ebben volt segítségünkre tegnap helyi erőként a metrosurfing, a sztárstátusz felé törő Vad Fruttik és Palotai honi didzsé atyaúristen. .
Kellett is már a kimozdulás a karácsonyfa-család-tévé triumvirátus bűvköréből az évszámváltó utolsó nap agyeldobása felé. Ebben volt segítségünkre tegnap helyi erőként a metrosurfing, a sztárstátusz felé törő Vad Fruttik és Palotai honi didzsé atyaúristen. .
Kellett is már a kimozdulás a karácsonyfa-család-tévé triumvirátus bűvköréből az évszámváltó utolsó nap agyeldobása felé. Ebben volt segítségünkre tegnap helyi erőként a metrosurfing, a sztárstátusz felé törő Vad Fruttik és Palotai honi didzsé atyaúristen. .
A Kiskar és a Thököly utcák csatlakozása kanyarjának plakáttumultusa az ilyesmire fogékony tekintetet megkapta. De még ebből, a mögötte lebontott épületről a figyelmet terelni hivatott özönből is kitűnt e buli rózsaszín alapszínű falragaszmánya. Ott nem volt lehetőség az alaposabb áttanulmányozására, de máshol a városban igen. Módfelett csalogató kínálat olvastatta magát róla. Szóval sokan vagyunk. Ebben talán a másfél óránkénti turnusokban vásznazott Macskafogó szekundáló része is játszott némi szerepet.metrosurfing
Buús Gábor csapatáról az őszi SoundClash kapcsán nagyjából már minden megírtam. Többedszerre látva-hallgatva őket, nagyon új fénytörésbe nem kerülnek, az ismétlés azonban komoly tetszésfokozó tényező lehet. És lett is újra.
Jó látni azt, hogy a szombathelyi közönség kezdi egyre inkább magáénak érezni a zenekart. Meg is érdemlik a csillogó női tekinteteket, az egyre gyarapodó közönségkórust: akaratlanul is a fülbe kívánkozó, könnyen átélhető, nosztalgikus ízekkel teli dalok kapnak a gitárzenétől lendületet. Akármi is lehet még ebből a cserebogárból.
Vad Fruttik
Likó Marcellék ígérkeznek a magyar popzene legújabb nagy dobásának, a 30Y producere már a portájukon ténykedik – hallottam sokhelyütt. A különben bármi, felénk irányzott gyűszűnyi komolyságot is az első adandó alkalommal kiironizáló énekes és csapata egyként nagyon otthon van a csak rájuk jellemző slágerekben és az önmaguk humoros címkézésében is. Elég csak a Nekem senkim sincsen című, a köztudatba rohamos léptekkel beépült dalukra gondolni, aminek ugyan a klipje ennél aligha lehetne egyszerűbb, de a „Máté Péter elektronikus reinkarnációja” körülírásnál frappánsabbat újságíró is aligha rittyenthetne.
Ám a siker még fokozható. A Sárga Zsiguli refrénjét, hogy „Szóljál má’ mutternak, dobjon le szotyira pénzt!”, azt még az előbb említettnél is nagyobb kórus kurjantgatta. És ha már a táncdalfesztiválok depresszióra hajlamos, kárhozott sorsú egyik lírikusa került szóba, nem átallottak egy Szécsi Pál-dalt is elénekelni. És Marcellnak igenmód testhezálló ez az elegantos öltöny. Hanem a szám utáni megjegyzésével taccsra vágta a dal komolyságát. Ha többnyire jól is állnak neki az olyan humoros dolgai, mint hogy Dévényi Tibi bácsiként A lemezlovas dalába kezdve pörgeti a dobos cintányérját, legalább ilyenkor mellőzhetné őket.
Mindezen fenti számos minden okán és az ilyen apróbb túlpörgések ellenére igazat kellett újra adnom a februárban új lemezzel érkező csapatban a jövő reménységét látóknak. Kétségtelenül jók. Persze az új dalok hallatán nem nagy vállalás egy ilyen prognózis.
DJ Palotai
Bevallom, nem előítéletek híján járultam a kilencvenes évek honi lemezlovas kultúrájának legmeghatározóbb alakja elé. A Vad Fruttik koncert után többedmagammal be is ültem a kávézóba, hogy majd ha felpörögtek az események, kijövök újra csalódni (mint már annyiszor), hogy mit sem változott ez a zene az elmúlt majd’ egy évtizedben, nyomok pár képet, majd visszamegyek a társasághoz beszélgetni.
Épp sörbeszerzésre indultam, mikor Palotai a Prodigy Smack My Bitch Upját kezdte játszani. Hm, ha nem is egy Squarepusher – gondoltam –, de legalább nem a százszor agyonjátszott drum & bass panelekből építkező track. Aztán persze oda lyukadunk ki, de csak ideiglenesen és a karácsonyi dalok alá bekúszva. Az meg már mindjárt érdekesebb. Később Michael Jackson Thrillerjéhez passzol patentra a bob- és basszusáradat, hogy idővel megint egy karácsonyi dalocska rántson vissza az ünnepek vonzáskörzetébe.
Ilyen és ehhez hasonló „mindent bele!” szakácskönyv alapján dolgozott még hosszan az úriemberünk. Amivel egy hetes szintű pozitív csalódást okozott. Ha Palotai még sok ilyenben részeltet a közeljövőben, ígérem, visszajáró partizánja leszek a bulijainak! Hogy Tommy Brutkho és Vidaotone előtte vagy utána játszott-e, nem derült ki számomra. Láttam őket vonulászni, de a pultban csak a Tilos rádió alapítója cserélgette az ezüstfényes korongokat. Négykor távoztunk, akkor még nem ők voltak. Lehet, hogy őket a hajnali órákra tartogatták.
További képek a partiról!