Koltay Gábor Wass Albert-filmje a Savaria Moziban

Elhibázott alapkoncepció

Nem kevés fenntartással ültem le az aulából felhozott székre és függesztettem a tekintetem a vászonra. Ambivalens érzések keringtek bennem. Koltay Gábor mindig markánsan magyar témákat választ a filmjeihez, elég csak az István, a királyra, a Sacra Coronára, Trianonra vagy épp a legutóbbira, a Horthy, a kormányzóra gondolni. A technikai megoldásaiban, az általa elmondani kívántak tálalásában azonban mindig elkövet olyan alapvető hibákat, amelyek miatt egy amatőr filmesnek is az orrára koppintnak, ha önmagától nem jönne rá, hogy azt nem úgy kéne. Ez főleg akkor problémás, amennyiben már az alapkoncepció elhibázott.

Az Adjátok vissza a hegyeimet!-nél pedig épp ez az eset forog fenn. Csak egy nevet mondok: Rékasi Károly. Láttára akaratlanul is a gátlástalanabbul kereskedelmi televízión futó Barátok köztre és bulvármédiabeli megjelenésére asszociálunk. Hogy túl sokat láttuk már ebben a két szerepben. Értem persze, hogy szükség van egy közismert névre a film forgalmazásához, de talán Wass Albert művei és a tömegfogyasztásra szánt produktumok nívója között akad néhány szintugrás. Mielőtt bárki az ellenkezőjét gondolná, hozzáteszem, hogy nem magával a színésszel van probléma. Annál inkább azzal, ahogy a film felveti az apropót, hogy nosza, irány Erdély, keressük fel ennek az áldott és átkozott író- és költőember életének ottani életkulisszáit. És ahogy, illetve amekkora súllyal Rékasi Károlyt szerepelteti. Mesterkélten, illetve túlzó mértékben.

Úgy kezdődik ugyanis a film, hogy ül a színész egy régies hangulatú szobában, és szigorú arccal figyeli önmagát egy laptopon, amint a Jönnek! című Wass-regényből nagy átéléssel előad. Egy pisszenés se hallik a nézőtérről közben. Ez a kép váltakozik magával az előadással. Meglehetősen hangulattörőn, tegyük hozzá. A színész elvégzi a feladatát, rábólint, hogy jó voltam megint és már menne is tovább, élné tovább az életét. Csakhogy gratulációk özöne érkezik, személyesen, telefonon, SMS-ben stb., ahány úton és módon csak elérhetik.

Nekiáll hát utánajárni, hogy miért is ez a heves tetszésnyilvánítás, mikor is az egyik antikváriumban talál egy vékonyka füzetet 1945-ből, ahol Wass Albert általa mondott műve Hitlerrel, Mussolinival és Szálasival szerepel együtt fasisztának bélyegezve. Ettől még érdekesebbé válik számára az író személye. Maga mögött hagyva csapot-papot, irány Erdély.

Ez így elég mondvacsinált, játékfilmekre jellemző történetindítás. Kizökkent a főhős az addigi életmenetéből, majd nekiáll visszaállítani az egykori rendet. A későbbiek ismeretében szívesen szemet hunynánk efelett, de utólag könnyen okos az ember. Ahogy a film megmutatja, végigveszi Wass Albert életének alapvető állomásait, mindig jön a szoláriumbarna Rékasi a hófehér ruháiban és a kigombolt ingű mellkasa fölött merőn nézi a néznivalót vagy épp a sziklaszirtről kémleli széttárt karokkal a messzeséget. Egymindegy, pózolgat az istenadta. Mi meg már az első ilyen hosszú egotrip láttán sem értjük, hogy jön ez ide, mennyivel tudunk meg ezzel többet Wass Albertről, vagy mennyi hangulati töltetet ad ez a filmnek. Lássuk be: semmit.

Ugyanilyen sokszor visszatérő bicsaklás az interjúk közben éri a nézőt. Látjuk, ahogy az adott beszélő (többnyire irodalomtörténész) a legkonvencionálisabb helyen, egy könyvespolc előtt ül. Aztán ahogy beszélni kezd, már koromfekete háttér előtt, fehér keretes semmiben látjuk életidegenül, elidegenítőn. Mintha nem is egy-egy otthonos környezetben lenne a beszélő, hanem a világűrben. És ezek csak a leginkább szemet szúró hibák.

A történet

Csak említésszerűen néhány fontos név, helyszín, momentum. Megérkezünk Kolozsvárra, látjuk az erdélyi irodalmi élet nagyjainak, többek között Dsida Jenő, Reményik Sándor sírját, közben halljuk a verseiket. Járunk Tamási Áron szülőházában, de Farkasveremben és Marosvécsen is. A sok évszázadra visszanyúló múltú grófi családnak a néppel való jó viszonya többször is említésre kerül. Közben a jelen és a múlt összehasonlítására nem egyszer épp Wass Albert saját fotóira támaszkodunk. „Magyarország a hazám, de Erdély az otthonom” – idézik egy regényéből, de a verseiből és leveleiből szintén hallunk igazolást a hazafiasságára és a nem belenyugvás dicséretére. Látjuk aztán a Makkai Sándortól Kemény Jánosnak adományozott híres Helikon-asztalt is.

Az első felesége az első unokatestvére lesz, vele 1935-ben házasodik meg. Hat gyermekük születik, öt éri meg a felnőttkort. Aki nem, az agyhártyagyulladásban hal meg. Közben Európa belseje újra fortyogni kezd és Trianon után újra magának követel minden figyelmet a történelem. Elhangzik az Igazságot Magyarországnak című dal, majd 1940-ből Teleki Pál és Horthy Miklós erdélyi látogatásáról látunk archív felvételeket. Itt hallunk a filmben olyan gondolatfutamokat is, hogy a magyarság kárára Erdély egyre jobban elrománosodik, akik pedig területrendezést emlegetnek, nem okvetlenül szélsőségesen nacionalisták.

Elérkezünk Wass Albert életének és megítélésének fundamentális pontjához. Hadnagyként Ukrajnába vezérlik, ahonnan két vaskereszttel a mellén tér haza. A film állítja, hogy mivel a vasasszentgotthárdi négyes gyilkosságban nem említik a nevét, nem volt háborús bűnös. 1946-ban a román Népbíróság mindenesetre halálra ítéli a távollétében és a tudta nélkül. Menekülnie kell Erdélyből, ami hajszál híján sikerül csak neki, mivel addig vacillál, míg az utolsó onnan kijutni képes szerelvényre száll csak fel. Németországba disszidál a családjával.

Szép anekdota, miként itt találkozik az első amerikai csapatokkal. Ül az erdőben egy farönkön, a másikon az írógépe és klimpírozik. Odamennek hozzá a jenki katonák és a kiléte felől érdeklődnek. Angolul csak alig tudván, azt sikerül mondania, hogy: „I am the Hungarian Shakespeare”. A katonák erre nevetve továbbállnak.

1946-51-ig Németországban marad. Itt jelenik meg az Adjátok vissza a hegyeimet! című regénye, amit német fordításban Nobel-díjra jelölnek. Rengeteg levelet ír Éltető Mariannhoz, élete nagy szerelméhez. Közben éjjeliőrként dolgozik. És ír. Például A funtineli boszorkányok című regényét. Ez tartják az egyik legszebbnek a román parasztok mindennapi életéről írtak között. Hanem ez mit sem számít a megítélésében. Háborús bűnösnek állítják be, irredentának. Wass Albert azonban – elhangzik – nem antiszemita, hanem antikommunista volt.

Amerikába emigrál, de csak ő, a felesége nem megy vele a tüdőbaja miatt. Egy gyerek itt marad az asszonnyal, a többi négy Wass Alberttel tart. A felesége mellett – mint megvallja – ugyanis nem lehet szabad. Ők és Európa hagyták el őt és nem az író őket. De még itt, az idegen messzeségben és a kelet-európai viszonyok ismeretében is vallja, hogy „az idő lemarja a gyomokat, a kő marad.” Újra megházasodik, azonban ez hibás döntésnek bizonyul, mivel az amerikai felesége a folyamatos elégedetlenkedésével és követelődzésével felőrli. A Voltam című, sok száz oldalasra tervezett önéletrajzi művét nem is fejezi be. 1998-ban, kilencven évesen öngyilkos lesz a vadászpuskájával. Miután elhagyta Magyarországot, soha nem tér haza.

A film a zárlata megemlíti Tamás Gáspár Miklóst, aki „szórakoztató fasisztá”-nak nevezte Wass Albertet. Szóba kerül az író erkölcsi rehabilitációjának szükségessége, hogy felmentsék a háborús bűnösség vádja alól és a nevéhez fűződő Tulipán Gyermekotthon is. Több Wass Albert-szobrot is látunk, köztük a szombathelyivel. A film Magyarországot mint a multinacionális cégek gyarmatát említi, amin csak a nemzeti összefogás tudna segíteni. Vagy épp a Wass Albert vallotta és gyakorolta szabadság, ami a külső helyett a belsőre helyezi a hangsúlyt, és ami felülről érkezik.

A beszélgetés

A film után egy szusszanásnyi időt sem hagyva érkezett Koltay Gábor rendező. Meglehetősen hosszúra nyúlón ment bele a részletekbe. Elmondta, hogy Wass Albert fiai magyarul nem nagyon tudtak, ezért valami Don Quijoténak állították be apjukat, aki csak ír és ír, a publikálás és a siker legminimálisabb reménye nélkül. Menetrendszerű volt hát a rádöbbenés, midőn 1992-től nagy példányszámban kezdtek idehaza fogyni a könyvei. És nemcsak veszik és felrakják a polcra – hangsúlyozta Koltay –, de olvassák is. Hatnak a gondolatai. A filmben említett Tulipán Gyermekotthon kapcsán hivatkozik a Wass Albert Alapítványra Hamburgban, illetve New Yorkban. A könyveiből befolyó jogdíjakat ide gyűjtik a szegény gyerekek felkarolására, magyar nyelvre tanítására és árvaházak alapítására.

Koltay játékfilmet tervezett a kedvenc Wass-regényéből, ám a hozzá szükséges pénz töredékét sem tudta megszerezni, de állami támogatást se kaptak. Baráti adományokból forgattak. Ez is belejátszott, hogy ebben a dokumentumfilmben nem kevés játékfilmes elem is fölbukkan. Ám Koltay a helyzet tudomásulvétele ellenére sem nem tesz le az eredeti megfilmesítési tervéről. Ami késik, nem múlik.

Az erdélyi forgatásokra többszörösen bebiztosították magukat. Románul értőkkel mentek, akik a hatóságok által ismert személyek voltak. A forgatókönyvön a „Tájak, városok, emberek” cím szerepelt. Önmagukat pedig a Spektrum televíziónak állították be. Rékasi Károly személyét a rendező többszörösen szerencsésnek tartotta. A román-magyar határon már az útlevelét sem kérték, a Barátok köztből ismert sztárként kezelték. Nyakába ugrottak örömujjongva.

Koltay keserűen jegyezte meg, hogy Wass Albertnek Budapesten mindmáig nincsen szobra. Szégyennek tartotta, hogy ennyi hercehurcával jár az, ami máshol evidens lenne, és hogy nincs politikus, aki ezt felvállalná. A képen rengetegszer, de testi valójában a szombathelyi Wass Albert-szobrot aznap látta először a rendező és az egyik legszebbnek tartja. Feltette aztán a költői kérdést, hogy miért félnek annyian a gondolatoktól, amik ezen író regényeiből áradnak. Pedig ismeri mindet és mondhatja, hogy nincsen bennük semmi durva nacionalizmus. Megosztó személyiségnek tartják – mondta – de csak azért, mert olyannak állították be, hogy az legyen. Rékasi Károlyon többen számon is kérték, hogy miért adja a nevét olyan produkciókhoz, mint a Jönnek!

Amint lehetett, Koltay már a magyarság újraegyesítésének gondolatára tért át. Lévén hogy elveszítettük a nemzeti identitásunkat. Gondolkodni, közösséggé kell válni a multinacionális vállalatok ellen – hangsúlyozta. Csak együtt tudunk ellenállni a nemzetközi nagytőke mindent egybemosni, a nemzeti értékeket megsemmisíteni és az agyakat tompaságban tartani kívánó politikai erőknek. Az „átkosban” is több történelmi film készült, mint manapság. Wass Albertet be kellett volna vezetni az egyetemekre mint jó értelemben vett „véres kardot”. Koltai ugyanis nem tartja elfogadhatónak, hogy bárkinek úgy adjanak bölcsész diplomát, hogy a felsőoktatásbeli évei alatt egyetlen Wass Albert könyvet sem olvasott el. Szóba került még Márai Sándor is mint a „trianoni magyar sors” másik nagy reprezentánsa. Az életük számos hasonlósága és párhuzama azonban nem került mélyebb kibontásra, mert az emberek lassan már mocorogtak a helyükön. Három óra még Wass Albertből is elégnek bizonyult.

Végül programajánló hangzott el. A Kámoni templom melletti Wass Albert-szobornál 13-án, vasárnap megemlékezés lesz. Illetve január 30-án Kondor Katalin teszi nálunk tiszteletét.

Korábban:

Wass Albert szobrot kapott Szombathelyen