Megyebál 2008 - Sikeres szezonnyitó keringővel és változó báli divattal

Tollas- és egyéb bálok

Gond felhőzte Horváth Melinda kabinetfőnök arcát, éppen mikor a báli meghívónkat vettük át a megyeházán – egy nyolcfős társaság mondta vissza az asztalfoglalását. Mint megtudtuk, nem ők voltak az elsők, fél megye töltötte tollasbálban, azaz náthával az ágyban a vízkereszt utáni első szombat estét. Más rendezvények is voltak ezen napon, ami ritkaság, hiszen a megyebál már tíz éve a vasi farsangi szezon nyitó rendezvénye, de ez az idén alighogy elkezdődik, már véget is ér.

Átment a vidámság teszten

Az idei báli kezdet viszont elég erős volt. Elnézést, hogy mindjárt állásfoglalással kezdem, de egy báli tudósító, aki nem egy mulatságon vesz részt egy szezonban, ha akarja, ha nem, csak-csak méricskéli a rendezvények színvonalát. Elsősorban persze saját magán tesztel, ha jól érzi magát, az tízből már öt pont. Ha azt látja, hogy mások is jól érzik magukat, merthogy a bálok lényege ez, akkor az még három pontot jelent. (Figyelem nyolcnál tartunk!)

A „jólérzéshez” persze kell egy-két apróság. Az első mindjárt a fogadtatás, amely az idén is kedves volt, Kovács Ferenc megyei elnök köszöntötte a vendégeket, a hölgyeket egy szál rózsával, az urakat egy üveg somlói borral (a Fazekas pincészetből.) Most is a fess körmendi huszárok álltak sorfalat, és a szép kőszegi borkirálynők vezették asztalukhoz vendégeket. Az ülésrend ugyancsak magán viselte a gondos tervezés nyomát, amelynek különösen akkor van jelentősége, ha nem egy komplett baráti kör foglal le egy asztalt. Persze kerülhetnek egy asztalhoz olyan emberek, akik egymással szemben máskor kicsit tüskések, de épp a fehér abrosznál, pezsgőpukkanások közepette kénytelenek ettől elvonatkoztatni. Ez pedig nyomós indok a bálba járás mellett.

Bár a pipatóriumtól még messze vagyunk, az idén a dohányosokat sem utalták a hibernáló-szobába, a folyosói cigizőhelyet is használhatták.

Az italok és étkek minősége sem hagyott kívánnivalót, illetve dehogynem, nagyon is kívánnivaló finomságokkal szolgált Lancsák Károly csapata, a tavalyihoz hasonlóan. A svédasztalról nekünk a boros mártásban gömbölyödő hústekercs ízlett a legjobban, valamint a kicsit pikáns és üdítő salátával töltött, leveles tésztából készül kosárkák. A szürkebarát egy fél fokkal lehetett volna hidegebb, viszont azt a tapasztalatot is begyűjtöttük, hogy a nagyon udvarias pincéreket többször, kevesebb borral kérjük az asztalhoz. (Ha nem iszunk elég gyorsan.)

Az úri közönség

A másik fontos szempont, mondhatni a báli hangulat fundamentuma (a talpalávaló mellett, melyet az idén Helios együttes szolgáltatott mindenki megelégedésére) a műsor, amely nagy divat lett. A Szombathelyi Néptáncműhely magyar táncvariációkkal nyitott. Egészen furcsa volt látni azt az átalakulást, amely a kapun épp utánunk beözönlő, némiképp csapzott srácok miképp legényesedtek meg leánypörgetés közben. Ezt a példát aztán az est folyamán követték a deli urak is, asszonyaikat forgatva.

Megjegyezzük: mindenki az alkalomhoz illően öltözött, extra toalettet egyet láttunk, egy egyszerűen rafinált szabású, szoknyarészen elegánsan áttört zöld ruhát. Viselője, Gabi megjegyezte, hogy ez egy ritkán hordott, de nem új darab, amelyet a férje kívánságára vett magára ez alkalommal. Új ruhát venni minden bálra nem kunszt, ám a régibe beleférni, az már valami – mondta.

A hölgyek egyébként kezdenek kivetkőzni a fűzőszabású, vállakat szabadon hagyó nehéz nagyestélyikből, inkább a lágyabb anyagok dominálnak, a most trendi álboleróval.

Ami az urakat illeti, a szmokingok szaporodnak, Kovács Jenő Vegyépszer-igazgató viszont az idén mellőzte a zsinóros öltözetet.

Bort mindenkor, bálban meg főleg

Miután mindenki számba vette, ki van, illetve nincs ott (kevés intézményvezetőt, valamint polgármestert és országgyűlési képviselőt láttunk, úgy tűnik a megyebált a tavalyi smúzolás után visszafoglalja a civil szféra), a házigazda, Kovács Ferenc röviden köszöntött. Egy főhajtással emlékeztünk meg István Lajos professzorról, aki egyebek mellett a megyebál ötletgazdája is volt.

Bihari Mihály, az alkotmánybíróság elnöke, az est díszvendége megnyitóbeszédében viszont nem állt meg néhány keresetlen szónál. Készült Hamvas Béla borivásra vonatkozó filozófiai intelmeivel, melyet jó volt hallgatni a főalkotmánybíró előadásban. Aztán Nagy János operaénekes, városunk Figarója (kétszeresen is) eresztette ki a hangját.

És a keringő – végre

Tavaly, egy másik bál kapcsán jegyeztük meg a nyitótánccal kapcsolatban hogy „könyörgöm, nem lehetne egyszer valami keringőt fehér ruhás leányzókkal és frakkos ifiurakkal?”. Nos, mint kiderült, lehet, nagyon is. Frakk és fehér ruha ugyan nem volt, ez annyira nem is hiányzott, viszont díszvendégeket a Kék Duna keringő dallamára vitték táncba a profik, sőt az asztaloknál helyet foglaló urakat és hölgyeket is felkérték. A helyhez, az alkalomhoz, a rendezvény rangjához méltó elegáns nyitányért megjár a tízből még hiányzó két pont.

Azért is, mert kiderült, hogy az is tud keringőzni, aki nem. Nem is beszélve azokról, akik meg nagyon szépen táncolnak, például Halmosi Zsolt megyei főkapitány, akire nagyanyám amúgy is azt mondaná, hogy egy szép, derék ember, nos a parkett is jól áll neki, nem csak az uniformis. De nem maradtak el mögötte a többi notabilitások sem, polgármesterünk ugyancsak jól ropja (erről személyesen is meggyőződtünk, elkérve Ildikó asszonytól Ipkovich Györgyöt egy fordulóra.) Egyébként a megye és a város első emberei leginkább fehér asztal mellett és egymás társaságban töltötték az időt a Címerteremben. Feltételezzük, hogy nem csak a báli eseményekről volt szó.

Helyi erők

Nem mondjuk azt, hogy Tóth Vera volt a sztárvendég, mert mind sztárok voltak, akik felléptek: a Harmónia énekegyüttes, amely nem csak harmóniát, hanem hangulatot is tud teremteni, Horváth Maggie, aki örökzöldeket adott elő csodás barna hangján. Tóth Vera azonban nagyon jó választás volt, az alkalomhoz illő műsort adott, még az egyetlen diszkósláger is illett a képbe.

Igazából az egész programot a vidámságon túl a jó ízlés és az elegancia jellemezte, amint az illő egy bálhoz. (Nem tudjuk, kit illet a dicséret az összeállításáért, talán az MMIK-t, mert Parais István igazgatóhelyettes – mint mondta – „félig szoliban” volt, így aztán nem is koccintott velünk a pálinkakóstolónál. Itt viszont két dologról sikerült meggyőződnünk: meggyből, vilmoskörtéből és kajszibarckból is lehet igen kitűnő párlatot készíteni, ráadásul méz-hozzáadása nélkül, legalább is Oszkón és a Norma Kft-nek.

Nő lett az év embere

Éjfélkor a hagyományok szerint dr. Horváth Boldizsár a Vas Megyeért Egyesület elnöke bejelentette, hogy az idén az év vasi embere Tuczainé Régvári Marietta lett, a megyei Karitász élén tíz év óta végzett kiemelkedő munkáért, melyet nem csak a szegények támogatása, hanem a szenvedélybetegek, fogyatékkal élők, és itthon, és a határokon túl nehéz helyzetbe került, például árvíz sújtotta emberek, települések segítése jelent.

A folyosói beszélgetések sem maradtak el, esett szó egysmásról. Bangha Lajos (aki miután visszavonult a bankigazgatói székből a civil szférában kamatoztatja tudását), például azt mondta, hogy már itt is, politikától viszonylag távol eső ügyekben is érezhető a megosztottság, és ez mintha egyre fokozódna. A társaságában lévő sajtóemberek, például Váradi Gábor tévéigazgató és én is, azon a véleményen voltunk, hogy ezt az emberek már kezdik unni, látjuk jeleit, hogy talán el is hagyják.

A bálban mindenképp. Ugyan feleannyian voltunk, mint tavaly - Bandi Zoltán, a rendező ellátó-szervezet igazgatója közlése szerint alig több mint százharmincan - ám Berzsenyitől tudjuk, „nem sokaság, hanem lélek tesz csuda dolgokat”. Úgy látszik, ez a bálokra is igaz.