Civil bál batyukkal és önszervezéssel

Este hét óra tájban a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakképző Iskola ebédlőjében (melyet a helyismerettel nem rendelkezőknek a Kálvária polgárőrség segít megmutatni) sorjáznak befelé a hölgyek, urak, a tasakokból borok, a sztaniollal letakart tálcákról jobbnál jobb pogácsák bontakoznak ki. Egy asztal is kerül még székekkel. Flexibilis a történet, amelynek sikeréhez jelentősen hozzájárult Dallos Gyula igazgató úr, aki ingyen biztosította a termet. Az érkezőkről Koller László, az Együtt Egymásért Egyesület elnöke segíti le a kabátot, tőle hallottuk az evéssel-levéssel kapcsolatos népi bölcsességet is.

György István, a Szombathely-Herény Kőrösi Csoma Sándor Egyesület Elnöke, a Szombathelyi Civil Kerekasztal (SZCK) bálszervezésre felállított (vigalmi) bizottságának vezetője, majd Kőszegfalviné Pajor Klára, a kerekasztal elnöke (Szépítő Egylet, Képeslapgyűjtők) köszönti a közönséget, akitől Zsámboki Árpád, Civil Szolgáltató Központ vezetője veszi át a szót, méltatatva a SZCK nem csak bálszervezésben megmutatkozó hatékony tevékenységét, amelytől a világ polgáribb lesz.

A bált is ő nyitja meg Pajor Klárival a karján, természetesen valcerrel, hogy a polgári hagyományoknál maradjunk. A zenét Farkas Károly Vasi Kempingezők Egyesületének tagja és házimuzsikusa szolgáltatta, de a táncból nem csak kempingezők, hanem mindenki alaposan kivette a részét, azt kell mondjuk, talán a legszebben táncoló társaság volt, akit láttam ebben a szezonban. Hát, hiába, gyakorlat teszi a mestert a táncplaccon is.

A műsort is maguk a meghívott vendégek szolgáltatták, a HÁROFIT egyesület hip-hop produkcióval aratott sikert, Pajor Klári pedig megmutatkozott, mint játékmester, tesztelve a hét bátor és önként jelentkező figyelmét és állóképességét.

Nagyon sok a fiatal volt ebben a bálban. Az ifjú hölgyek és ifiurak közül többen a szüleikkel jöttek, a legkisebb kisasszony tán, ha hat éves lehetett, mutatva, hogy egy táncmulatság nem csak társasági, hanem családi esemény is lehet.

Így aztán nem volt könnyű dolga a zsűrinek, mikor bálkirálynőt kellett választania. A szavazás teljesen demokratikus módon zajlott, minden úr leadta kékcéduláját, de György István megnyugtatott, ez az a nem kékcédulás. Az bál szépe Koller Ildikó lett, udvarhölgyei Banga Éva és Mihalovics Nikolett.

Szarka Zoltán olimpiai bajnoktól (1968, Mexikóváros) vehették át a díjakat, ami nem is tudjuk, kinek volt nagyobb megtiszteltetés, a futballistának, vagy a lányoknak.

De másfajta esztétikai élmények is vártak a társaságra, az urak tárták vádlijukat a hölgyek elé. A legszebb láb kitüntető cím birtokosa Bakó Balázs, szebbé Ifj. Forgács Károly, a szép pedig Wachner Károlynak jutott.

A bált hagyományteremtő szándékkal rendezték meg, azzal, hogyha sikeres, akkor lesz folytatás. Számos szervezet fogadta el a meghívást, így a Zonta, a kempingezők, a Szív a Szívért, a Hárofit, a Szépítő Egylet, a TIT, a Képeslapgyűjtők, a herényiek, a Petőfi telepiek, a nyugdíjas szövetség, az Együtt Egymásért Egyesület, a pedagógus vegyeskar, az autista gyerekek szüleinek egyesülete, talán senkit nem hagytunk ki. Ha igen, akkor elnézést, bár ez a bál nem a protokollról, sem nem a kisebb-nagyobb estélyik felvonulásáról szólt, sokkal inkább az emberi kapcsolatokról, a fesztelen, kellemes együttlétről, a polgári kezdeményezőkészségről, és találékonyságról szólt. Ezért és a remek mulatságért: 10 pont.