Izgalmas tartalom - 20 embernek
A víztorony, a termálfejlesztés, az Iseum megfogható dolgok, ha arról van szó, hogy fejleszteni akarjuk ezeket. Az integrált szociális városrész rehabilitáció elég csúnyán hangzik, ám annál izgalmasabb a tartalma, melyet Szabó Gábor alpolgármester ismertetett a Váci iskola ebédlőjében összejött közel húsz embernek, akik között itt voltak volt a településrész illetve szomszédvárak képviselői (Oroszvári Péter, Csermelyi András, Rettegi Attila, Horváth György) valamint a város főépítésze, Kutnyánszky László.
Szűk a tere
Az alpolgármester elmondta, hogy a szociális városrehabilitáció nem panelprogram. Része ugyan a lakóépületek felújítása, ám ennél többet jelent: a közösen használt közművek, utak, közösségi célú épületek, parkok felújítását, a közbiztonság javítását, a városrészben élő és rászoruló emberek segítését (az idősektől a csellengő gyerekekig), alkalmazkodva lakók igényeihez. Több településrészt is megvizsgáltak, ám ennek az uniós projektnek csak azok a városrészek felelnek meg, ahol koncentráltan jelennek meg a problémák: rossz a lakások állaga (gépészet, hőszigetelés), a lakosság arányszámához képest sok a nehéz körülmények között élő ember (magányos idős, munkanélküli, csonka család), elöregedett az infrastruktúra, hiányoznak a közösségi terek. Ebből a szempontból a Derkovits gyűjtötte a pályázati sikerhez hozzásegítő legtöbb pontot. De nem is a lakótelep egésze, hanem Bartók- Rohonci- Szűrcsapó- Bem- Perint-parti sétány által határolt terület.
A szűkítés oka, hogy háromszázmillió forintot lehet a területre szánni, és mivel ez igen csekély összeg, hogy látszatja is legyen a dolognak (ez is a pályázati feltétel), kicsi területre kell összpontosítani. (A Fő tér felújítása ennek háromszorosa volt, úgy, hogy a közműveket a közműcégek finanszírozták - A szerk.)
Apróságok
Hogy menyire kicsiny összeg is ez, az az Egyesített Bölcsődei Intézmény vezetője felszólalása után lett nyilvánvalóvá a résztvevők számára. A Bem József utcai épületüket (egyszersmind a regionális bölcsődei módszertani központ) lesajnáló mosollyal nézegetik a régió bölcsődevezetői, mert a negyvenéves ház meglehetősen lepukkant állapotban van. Ha felújítnák, tetőteret is húznának rá, itt lehetne közösségi teret, tanácsadó központot kialakítani a helybéli, sokszor egyedülálló szülőknek, meg konferenciákat tartani a szakembereknek. Érvényes építési engedély van.
Szabó Gábor százmillióra saccolta a költséget, viszont a 300 millió összesen 20 százaléka fordítható épület-felújításra, ez máris annullálta az intézményvezető-asszony igencsak épkézlábnak tűnő elképzelését.
Ragaszkodom a színekhez
Molnár Lajos azt vetette fel, hogy sokan kitelepülnek Szombathelyről, nem lehetne-e a fiatalok lakáshoz jutását támogatni? Egy másik lakó igazolta a szociális városrehabilitáció szükségességét. Míg korábban egy-egy nagy (százezer forint feletti tartozást felhalmozó) adósa volt a helyi lakásszövetkezetnek, most egyre több olyan van, aki 50-60 ezer forinttal tartozik („elmarad egy-egy hónap”). Sokan vettek itt lakást befektetési céllal, albérlőknek adják ki, akik nem gyökeresednek meg a lakótelepen, nehezen illeszkednek be a közösségbe. Vannak olyanok is, akik nem tudják fizetni a hiteleket, elveszíthetik az a lakásukat. A Domus üzletközpont felújítást is célszerűnek tartaná a helybéli felszólaló, és szeretné, ha lakótelep nem lenne ilyen egyhangú, szürke: „ragaszkodom a színekhez” – mondta.
Az egészet kellene
Csermelyi András, mint a terület képviselője is hozzászólt. Szerinte a Derkovits egészét fel kellene újítani, de ezzel kapcsoltban a 300 millió nem teszi túlzottan optimistává. Eredetileg többről volt szó. Szerinte ezt a pénzt koncentráltan kell felhasználni.
Egy hölgy a Széll Kálmán utca rehabilitációját is szükségesnek tartaná, omlanak a régi, patinás épületek. Csermelyi András szerint erre nincs megoldás, a társasházak esetleg hitelből tudnák felújítani az ma már jórészt magántulajdonban álló épületeket. A főépítészi irodán a külső homlokzat felújításához kérhetnek támogatást a helyi védelem alatt álló ingatlanok tulajdonosai.
Szóba került a Körmendi út és környéke is városrehabilitációs szempontból. Wächter Balázs, aki az
Integrált Városfejlesztési Stratégiát ismertette" target="_self, elmondta, megvizsgálták ez a városrészt is, a cipőgyártól a Körmendi-Jáki út szegletig, és úgy gondolják, beleférne a projektbe. Az viszont a városvezetés döntése, hogy mely területeket fejlesztenek esetleg itt - például belváros rovására.
Mire mennyit?
A belváros sincs probléma nélkül, ha máshonnan nem, épp a Széll Kálmán utcai hölgytől megtudhattuk. De mivel arra sincs megoldás - így viszont menthetetlen a slumosodástól, melynek időzített bombája a megszólaló szerint, és talán nem csak szerinte, már ketyeg -, akkor megkérdeznénk, mire van?
Ugyanis egy röpke fejszámolást végeztünk: a szóban forgó pályázati alapokból 2,5 milliárd forint jut a becslések és remények szerint Szombathelynek. Ennek 30 százalékát lehet fordítani szociális célú városrehabiltációra. Ez számításaink szerint 750 millió forint. Ha a városban a leginkább rászoruló terület a Derkovits, viszont például a Széll Kálmán utca nem, a Körmendi meg esetleg, akkor vajon mire pályázzuk meg a maradék 450 millió forintot?