Az YFU
A Youth For Understanding (YFU) egy nemzetközi, non-profit szervezet, mely fiatalok oktatási csereprogramjainak szervezésére jött létre. Jelenleg több mint 60 országban van jelen. Hivatalos célkitűzései között szerepel, hogy „a fogadó családoknál eltöltött csereprogramokon keresztül ösztönözze a nemzetek közötti barátság kialakulását és fenntartását, a kulturális különbözőségek tiszteletét, valamint elősegítse a résztvevők személyiségének fejlődését”.
A egyesület fő tevékenysége egyéves külföldi tanulmányutak szervezése középiskolás diákok számára, melyek során a résztvevő diákok helyi családoknál laknak és egy külföldi középiskolába járnak.
A nemzetközi szervezet a 2001-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A magyar YFU 1990-ben indította el programját, 1993-tól működik önálló, bejegyzett társadalmi szervezetként Fiatalok a Megértésért Magyarországi Egyesülete néven.
Az egyesület múlt héten Szombathelyen „kampányolt”, azaz három középiskolában, a Nagy Lajos Gimnáziumban, a Szent-Györgyi Albert Középiskolában és a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban ismertették az érdeklődőkkel a szervezet kínálta lehetőségeket. Mi a Kanizsaiban beszélgettünk Gergely Anna programkoordinátorral, valamint három külföldet megjárt diákkal: Dobó Mártával (Németországban és Dél-Afrikában járt iskolába), Lukács Lászlóval (Németország) és Ráduly Bencével (USA, Kentucky).
ALON: Hogyan lehetne tömören elmondani, mi is ez az egész?
D. M.: A magyar YFU - amely hivatalosan a Megértésért Magyarországi Egyesülete néven tevékenykedik – egy cserediák egyesület, amely külföldre utaztat diákokat egész tanévekre. A fő cél a nyelvtanulás, de emellett sokkal több annál.
Egy 14-18 éves tanuló esetében még nem lehet olyan egyszerű döntés, hogy egy évet külföldön tölt. Milyenek a magyar tanulók reakciói, amikor elmondjátok a lehetőséget?
D. M.: Változó. Vannak, akik megszeppennek, amikor meghallják, hogy milyen sokáig és milyen messzire lehet menni, de van, akit egyből felspannol a lehetőség.
Essünk túl azon a kérdésen, ami az egyik legfontosabb a szülőknek. Mennyibe kerül most egy tanév, annak minden rejtett költségével együtt?
R. B.: Körülbelül másfélmillió forintba.
D.M.: Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ebben sok minden benne van. A családok megkeresése, az oda-visszaút, a felkészítő-táborok, a minden apróságra kiterjedő biztosítás, a kinti iskola költségei, az ottani iroda működése. Ami nincs bent, az a vízum, ha van, illetve a zsebpénz a kinti költésre. Ugyanakkor vannak pályázatok és szociális ösztöndíjak, melyekkel jelentősen lehet csökkenteni ezt a másfélmillió forintot.
Ez az összeg mennyire függ a célországtól? Mindegy, hogy valaki Japánba vagy Németországba utazik? És mi van, ha valaki fogad diákot, akkor olcsóbb?
G.A.: Az országok nagyjából azonos pénzbe kerülnek, van, ahol 1,4 millió, van, ahol 1,6 millió forint egy tanév. Az eltérés leginkább a repülőjegy ára miatt van. A külföldi diákok fogadása megint más dolog, az nem függ össze a kiutazással.
A honlapon olvastam, hogy létezik hathetes verzió is.
G.A.: Igen, az 790 ezer és 990 között van.
Ennyiért ez nagyon sok.
D.M.: Mint egy nagy nyaralás.
L.L.: Az a baj a hat héttel, hogy akkor kell hazajönni, amikor pont kezdenek barátok lenni, a diák kezdi érezni a nyelvet, és egyáltalán, amikor kezd jó lenni az egész.
Hányadik évfolyam után érdemes leginkább kimenni?
D. M.: Erre nincs szabály, de a magyar fakultációs rendszer miatt talán a 10. után a legszerencsésebb.
L.L.: Ha valaki egy évet eltölt külföldön, utána sokkal érettebben áll már itthon a dolgokhoz. A továbbtanulás kapcsán például nem azt nézi, hogy anyu mit szeretne, hanem tudja, hogy ő maga mit akar, mert sokkal érettebb lett, mint korábban.
Nem szokott gond lenni abból, hogy a fejlett országokból ideérkező diákok esetleg szűkösnek találják az itteni lehetőségeket?
G. A.: Ők tudják, hogy mire számítanak. Minden évben vannak például japán diákjaink, az idei Tiszacsegére megy. Először általában megilletődnek a nagy változáson, de aztán örülnek, hogy megtapasztalhatták a vidéki életet. Volt tavaly egy német diák, aki Hernádnémetiben lakott, tyúkot, disznót és tehenet etetett a nagymamával, és roppantul élvezte.
D.M.: Ebben az is a lényeg, hogy az ember megtapasztal olyant, amit itthon nem. Nekünk itthon egy kiscsaládunk van, Dél-Afrikában pedig megkaptam hét főt, ami nagyon jó volt, és most már azt is tudom, hogy én is nagy családot szeretnék.
Melyikek a kedvenc célországai a magyar középiskolásoknak?
G.A.: Korábban az USA és Németország nagy sláger volt, de az utóbbi években nagyon nyitnak a fiatalok Dél-Amerika és a Távol-Kelet felé is. Most először vannak diákjaink Kínában és Thaiföldön.
Melyik országokból érkeznek vissza a diákok a legnagyobb élményekkel?
D.M.: Ezt így nem lehet megmondani. Egy, az itthoninál kisebb vagy nagyobb család, kisebb vagy nagyobb település egyaránt lehet kihívás, ahova be kell illeszkedni. A bajor történetek is lehetnek olyan érdekesek, mint az északi-sarkiak.
Egy középiskolásnak nem mélyvíz elmenni otthonról egy évre?
L.L.: Nem tudom, nekem nem volt az. Én szerettem volna egy olyan dologban részt venni, amivel nyitni lehet, kipróbálni valamit, amiben korábban nem volt részem.
De biztos vannak olyanok, akinek nem javasolnátok. Az szűrve van az, hogy ki mehet?
G.A.: Persze, szűrjük. Van egy kiválasztási rendszer, ahol megnézzük, hogy a jelentkező alkalmas-e a kiutazásra, és minden évben vannak olyanok, akiket vissza kell utasítanunk, hogy várjanak még ezzel egy kicsit. Olyan is van, akiről kiderül, hogy rossz országot választott.
Aki kimegy, annak automatikusan ugrik az itteni tanév?
G.A.: Elvileg lehet különbözeti vizsgát tenni utána, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen nem nagyon van.
D.M.: Megjössz nyáron, teli élménnyel, nem ülsz le tanulni a vizsgára.
R.B.: Annak meg megint nincs sok értelme, hogy az ember kivigye magával például a magyar vagy történelemkönyveket.
L.L.: Nem azt kell nézni, hogy mit veszítünk, hanem hogy mit nyerünk egy ilyen utazáson. Tanulásban elveszítünk egy évet itthon, de összességében nyerünk tizet.
A magyar YFU honlapja" target="_self