Kedd este ismét megemlékeztek Szombathelyen a város történetének egyik legszomorúbb napjáról. Hogy mi is történt 1945 márciusában, arról az ALON tavalyi cikkében olvashat részleteket.
Ipkovich György polgármester idén az alábbi ünnepi beszédet mondta:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Gyászoló közösség!
Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm a városi gyásznap alkalmából rendezett megemlékezésünk minden résztvevőjét.
Külön köszöntöm a bombázások még élő tanúit, az áldozatok hozzátartozóit.
Gyászolni és emlékezni jöttünk. Emlékezni városunk történelmének egyik legsötétebb napjára - március negyedikére-, gyászolni az értelmetlenül és ártatlanul elpusztított embereket, az évszázadok során a Nyugat- királynőjét, városunkat gazdagított épületeket, az általuk őrzött szellemiséget.
A Berzsenyi tér, ahol most állunk hazánk egyik legszebb barokk tere. A Püspöki palota és a Székesegyház, illetve a Megyeháza ölelésében fekszik. Ide álmodta meg már 1846-ban az akkori városi közgyűlés Szombathely új városházáját. Az akkori Széchenyi téren, a Püspöki palotával szemben álló Kitzlingstein-féle házat megvásárolta a város, hogy annak helyén épülhessen fel az új épület. Azonban az akarat sokáig csak szándék maradt. Egy évtizeddel később 1865 januárjában honatya elődeink, a város közgyűlésén ismételten határoztak az új városháza építéséről. Az építkezés költségeinek fedezésére felajánlotta a közgyűlés a város birtokában levő 10000 forintról szóló állami kötvényt és a bagodfai erdőben vágandó fa árát.
Az építendő új városház tervének elkészítésével Vojta Donát, bécsi építészt bízták meg, aki szülővárosa iránti való szeretetéből és hálájából azt minden díj nélkül el is készítette; de mivel ennek megvalósítása a város anyagi erejét túlhaladta volna, a város köszönettel fogadta ugyan a tervezetet, de annak megvalósításáról lemondott.
Jó néhány évnek kellett eltelnie, hogy az új városháza eszméje végre megvalósuljon. Ekkor már 1877-t írtunk, s a városháza építésének tervével egy időben felvetődött egy állandó magyar színház létrehozása is.
1877-ben megalakult a színházi választmány, mely 166 öl területet vásárolt a városi tulajdonú telek mellett, hogy az új színház és a városháza egy időben ugyanazon terv szerintii homlokzattal együtt emeltessék fel. Az építkezés, immár Hauszmann Alajos, a kor legkiválóbb építészének, budapesti műegyetemi tanárnak a tervei nyomán 1878. július 9-én elkezdődött, s egy év múlva már állt is a barokk térbe illeszkedő új épület.
A városháza felavatását követően új megyei színházat 1880. augusztus 19-én Beődy Gábor színtársulata nyitotta meg. - Az első előadás Csiky Gergely "Proletárok" című darabja volt, melynek két főszerepét Márkus Emília és Prielle Kornélia játszotta. Több évtizedes álma valósult meg a szombathelyieknek.
Azonban a barokk épületet, az itt működő színház nyújtotta élményeket nem élvezhették sokáig. Mint oly sokszor közbeszólt a történelem.
1945. március 4-én e tér és az azt övező épületek, köztük a Székesegyház, az egykori Városháza és színház is elpusztult.
A légitámadások következtében Szombathely 4471 lakóházából 3575 sérült meg, ebből 1028 épület súlyosan megrongálódott 312 ház teljesen elpusztult. De ami mindennél fájóbb: az egykor „Nyugat Királynőjének” nevezett, és romokban heverő város 423 lakója halt meg a bombázásokban! Közülük 303-an március 4-én.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A régi dokumentumokat lapozgatva több mint hat évtized után is összeszorul az ember szíve, amikor családok generációinak csecsemőtől aggastyánig tartó halotti bejegyzéseit olvassa. Meghaltak ártatlanul és értelmetlenül, egyazon napon.
63 év gyarapodása a város akaraterejét bizonyítja, s igazolása annak, hogy az ember nemcsak rombolni képes, igazi küldetése az építés, az alkotás. Ma már újra a város állandó színházáról folynak az egyeztetések, ugyanolyan lelkesedéssel várjuk annak megépülését, mint egykori elődeink.
A város lakói abban a nehéz időszakban is vallották, hogy kell lennie hitnek a jövőben, az emberekben, a békében, ami nélkül nincs fejlődés, nincs élet.
A város újjáépítése tiltakozás volt a háború ellen, annak felmutatása, hogy az élet elpusztíthatatlan.
Tisztelt Emlékezők!
Az emléktábla az utódok főhajtását fejezi ki az áldozatok és elpusztult értékek előtt azon a helyen ahol egykor városháza és színház állt. A gyertyák fellobbanó lángjaival gondoljunk a 423 szombathelyi polgártársunkra, akik egy értelmetlenül pusztító háborúban estek áldozatul.