A dinkik élik világukat - Egyre több párra jellemző a két kereset és a gyermektelenség

2008.03.06. 23:48

Tőlünk kissé nyugatabbra már olyannyira átment a köztudatba e kategória, hogy így hirdetnek egy német weboldalon: „Double Income No Kids sucht 2-3 Zimmer in Frankfurt!” Rose kérdésére egy helyen ezt kaptuk: Szeretek jól élni, későn kelni, utazgatni. Ha majd gyerekünk lesz, ezt vagy 15 évre elfelejthetem. Igen, parázok tőle. Biztos önző is vagyok.”

Double Income No Kids, azaz dinki – így nevezik azokat a fiatal párokat, akik a két fizetést választják gyerek helyett. A 25-35 év közötti fiatal párok jelentős része gondolkodik így manapság szerte a fejlett világban. Másképpen szólva, a dinki a szingliből lesz, pártalálás által.

dinki - boldog pár

Jellemzően húszas éveik közepén tartanak ott a fiatalok, hogy lezárul a tombolós időszak, ekkortájt költöznek össze a szerelmükkel, saját lakást szereznek vagy legalábbis megpróbálják. A fiatal párok szabadok, lazák, élvezik az életet, és semmit sem csinálnak, amivel ezt a szabadságot veszélyeztetnék, vagy amiért felelősséget kellene vállalniuk. Ebbe a képbe pedig a gyerek nem fér bele. Ma Magyarországon több százezren élnek így, nagy részük házasságlevél nélkül. Néhány évtizeddel ezelőtt ez még szinte elképzelhetetlen volt.

A dinki eredetileg nem is szociológiai, hanem marketing kifejezés, és olyan fogyasztói csoport megjelölésére szolgál, akiknek szinte minden drága, új és főleg (nem tudom kikerülni e szót) trendi cuccot el lehet adni. A dinkiség innentől kezdve tehát divatjelenség is. Tőlünk kissé nyugatabbra már olyannyira átment a köztudatba e kategória, hogy így hirdetnek egy német weboldalon: „Double Income No Kids sucht 2-3 Zimmer in Frankfurt! Preis EUR 500,00.” Természetesen belvárosi lakást keresnek.

A magyar szociológiai háttérről már egy hat évvel ezelőtt készült tanulmányból is megtudhatunk érdekességeket. Kamarás Ferenc Gyermekvállalás című írása a Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Gyorsjelentés. című gyűjteményben jelent meg: „Az ezredforduló éveire a hazai házasodási kedv olyan mértékben csökkent, hogy alacsony színvonalát tekintve már a nyugat-európai mintától is jócskán eltért. A gyermekvállalás területén hasonló folyamatok zajlottak. (…) A házasságkötési szokások változása erősen kihat a termékenység szintjére és gyermekvállalási magatartásokra. Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy a gyermekáldás egyre kevésbé kötődik a házasságkötéshez. (…) A magyar termékenységi viszonyokat és a társadalom gyermekcentrikus beállítottságát hosszú idő óta az jellemezte, hogy szinte senki sem kívánta gyermek nélkül leélni életét. (…) A mai fiatalok körében olyan mértékben emelkedett meg a gyermektelenek aránya, hogy aligha hihető, hogy 40-es éveikre ugyanolyan arányban hoznak majd világra legalább egy gyermeket, mint azt a szüleik a mai 40-es, 50-es éveikben járók tették húsz, vagy harminc évvel ezelőtt.”

Ahogy a szingliség, úgy a dinkiség is a nagyvárosiakra jellemző inkább: „A termékenység területi és társadalmi különbségit rendkívül érzékletesen tükrözik a mintabeli adatok. A főváros kiugróan alacsony termékenysége a 100 családra jutó 109 gyermekkel jellemezhető leginkább. A városok státusza és a település nagysága is differenciális tényezőként hat a gyermekvállalásra. A megyei jogú városok 100 családra jutó 127 gyermekével szemben a többi városban lakó családok 146, a községekben élők 160 gyermeket neveltek.” A tanulmányt – és más hasonló elemzéseket – tovább böngészve az is nyilvánvalóvá válik, hogy a dinkik a legalább érettségizett, de inkább diplomás körből és nem éppen a legszegényebb rétegekből kerülnek ki.

Kamarás összefoglalásából kiderül, „a mai fiatalok tudatosan készülnek egy kisebb családnagyság megvalósítására, ami már a tervek szintjén sem éri átlagosan a két gyermeket. Új és meglepő jelenség, hogy megjelentek az akaratlagos gyermektelenség első jelei, ami korábban nem volt jellemző a hazai családtervekre.”

Az, hogy a dinkiség hosszú távon jó vagy nem, még nem lehet tudni. Mert hogy a népességfogyást ez a jelenség még kifejezetten elő is segíti, viszont lehet, hogy a 35 éves anyává váló nő – lévén tapasztaltabb, megfontoltabb, mint egy huszonéves – jobban gondoskodik majd a gyerekeiről, több figyelmet fordít majd rájuk.

És mit mondanak maguk a dinkik? Gyorskérdés ismerősi körben, miután felfedeztem, hogy elég nagy számban vannak a társaságomban - magamat is beleértve… Szóval, te miért vagy dinki?

Ráérünk még. Végre megvettük a saját lakásunkat, és végre mind a ketten elég normálisan keresünk. Most már hadd élvezzük ki egy kicsit! (28 éves nő)
Azt se bírom elviselni, ha a szomszédban bőg a gyerek. Jó, majd az enyémmel biztosan máshogy leszek, de még ráérek. (35 éves férfi)
Az anyám még húsz éves sem volt, amikor a nővéremet szülte, és két év múlva jöttem én, aztán az öcsém. Közben az apám éjjel-nappal melózott. Harminc éves korára hullafáradt volt mindkettő. Nekem az nem hiányzik! (27 éves nő)
Még csak egy éve vagyunk együtt a párommal, és fél éve költöztünk össze. Most azt gondolom, ő az igazi, akinek majd szülök, de vele még nem beszélgettünk erről. (32 éves nő)
Szeretek jól élni, későn kelni, utazgatni. Ha majd gyerekünk lesz, ezt vagy 15 évre elfelejthetem. Igen, parázok tőle. Biztos önző is vagyok. De szerintem szülhetek 5-10 év múlva is. (28 éves nő)
Hogy mi vagyok én?! (40 éves férfi)

.