A szabad sajtó napja alkalmából Ipkovich György is megvendégelte a sajtót.
Ezekben a napokban a szokottnál is több figyelem vetül a magyar sajtóra. Szombathelyen legalábbis biztos. A városban már régóta hagyomány, hogy a március 15. előtti napokban a politika megvendégeli a helyi média képviselőit.
Csütörtökön reggel Kovács Ferenc megyei elnök várta asztallal az újságírókat, péntek délben pedig Ipkovich György. Ez utóbbin részt vett Németh Kálmán alpolgármester és számos városházi tisztviselő is.
A szombathelyi polgármester beszédében méltatta a sajtószabadságot, ugyanakkor félig humorosam félig komolyan megjegyezte, hogy amíg korábban egyetlen politikai irányította a sajtót, most a több politika irányítja azt. Szóba került a gazdaság sajtóirányító szerepe is, majd Ipkovich György annak a véleményének is hangot adott, mely szerint az utóbbi időben több jele is van annak, hogy a sajtóban a szakmaiság nem éri el a korábbi szintet.
A polgármesteri köszöntő után pezsgős koccintás következett, majd asztalokhoz ülve mintegy egyórás kötetlen beszélgetés folyt a sajtót és a várost érintő aktuális kérdésekről.
Az objektív tájékoztatáshoz hozzátartozik: az ALON tudósítója salátát, húsgombócot és almalevet fogyasztott. Hazaérve pedig az interneten rákeresett a Petőfi Sándor naplójára, melyre a polgármesteri meghívó idézete hívta fel a figyelmét. És ezt találta:
| Pest, március 15-én 1848.
Szabad a sajtó! ... Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szivembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs ... Vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözellek oly magas örömmel, a milyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves ujszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt ... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! Ezzel köszöntlek, ez legyen útravalód az életben. Élj boldogul! nem kívánom, hogy ne találkozzál vészekkel pályádon, mert az örökké nyugodt élet félhalál, de legyen mindig férfierőd a vészeken diadalmaskodni! Késő éj van. Jó éjszakát szép csecsemő ... szép vagy te, szebb minden országbéli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak; és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem forró, dobogó szívek. Jó éjszakát! ... ha elalszom, jelenj meg álmamban úgy, a milyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek! (Petőfi Sándor) |