"S ugyancsak itt jegyzem meg, hogy amit a színpadról, a rendezésről tudok, azt Berek Katalin művésznőtől tanultam. És Ön?"
| Kedves Kupi Györgyi! „A kritikus az az ember, aki felülről néz a felette állóra.” A klasszikusnak számító idézettel kapcsolatban: nézetem szerint a kritikus csupán megpróbál felülről nézni, mert valójában alul helyezkedik el. Gyakran /természetesen ez sem általánosítható/ elvetélt irodalmárokból… /stb./ váltak a legcinikusabb, a legkönyörtelenebb ítészek. Aminek a megvalósítására ők képtelenek voltak, azt számon kérték tehetségesebb kortársaikon! Életemben először teszem, hogy reagálok egy irományra, mely bizonyára a jobbítás szándékával született. Kezdjük mindjárt az írás címével! „Ökölbe szorított lábak” Képzavar? A legrettenetesebb fajtából! „Az MMIK előtt az ünnep részeseiből, „csinálóiból”, csendes szemlélők leszünk.” Vajon „csinálói” leszünk az ünnepnek, ha a huszárok után sétálunk, ha vonulunk bárhonnan, bárhová? Horváth Boldizsár szobránál, a zászlófelvonásnál nem szemlélők voltak? Talán segítettek fújni a kuruc világ jelképét, a tárogatót? Tamás gyönyörűen teszi ezt egyedül is! Táncra perdültek? Aligha! A „tanintézmény” /sic!/, amely műsort adott, a Nagy Lajos Gimnázium 9. osztályosa-inak egy csoportja. /A műsort én rendeztem, ahogy a 2007. évi ’56-os emlékműsort is, amikor hidegben, esőben és szélben is kitartottunk./ „…a műsor minden évben sematikus és statikus.” – írja Ön. Valóban sematikus, amennyiben sok-sok műsorban hallotta már /pl./ Veres Péter írását, esetleg a Hűséggel megvert, hűséggel áldott című verset… Kétségtelen: „elzúgtak forradalmai”, de nem ezzel fejeződött be a műsor! Statikus? Álló? Mozdulatlan? Állandósult? Rögzített? Szemezgetek a meg-felelő kézikönyvből. „A közönség szép csöndbe áll, akárcsak a versmondók…” – olvasom. /Legfeljebb csöndben, mondom én!/ Statikus? Tényleg! A szereplők meg sem mozdultak, csak álltak, csak álltak – legfeljebb a fényképen! Nem így történt! Sajátos jelrendszer /jelzések/ alapján végig mozgással kísérték a versmondást! A szalagba pedig nem kapaszkodtak! Ez a szó számomra más/!/ jelentést hordoz! Csupán Ön kapaszkodott a szóba, többször is, remek stílusérzékkel! Nem tudom, Ön hány éves, nem is tartozik rám, de az az érzésem, nem láthatta a régi, szép idők /igazi/ irodalmi színpadi, meg „szavalókörös” műsorait. Én láttam ilyeneket; ezért sem írnék le hasonló, sértő gondolatokat. Az elmúlt évi, ’56-os műsorban /Szent-Györgyi, drámatagozat/ hegedű és fuvola szólt. Mostani elképzeléseimbe nem illett bele a gitár… „Tudom, hogy hagyomány az iskolákat felkérni, de lehetne melléjük adni egy kis erősítést.” Jöhet! Mármint az erősítés. Ezúttal nekem van egy remek ötletem: ÖN, aki bizonyára megszámlálhatatlan műsort szerkesztett és rendezett, igazán segíthetne nekünk. Esetleg önállóan is vállalkozhatna a feladatra. /Kérem, a gitárt ne feledje! A műsor kritikáját szívesen megírom! S ugyancsak itt jegyzem meg, hogy amit a színpadról, a rendezésről tudok, azt Berek Katalin művésznőtől tanultam. És Ön?/ (A pontosságról még: a diákpolgármester ismét Cservék Judit lett, s nem Cseszkó Tamás, aki nem a Nagy Lajos Gimnázium diákja!) Írásom közreadásához csak akkor járulok hozzá, ha azt annak megváltoztatása /rövidítés, húzás, átírás/ nélkül teszik. Nem kívánok kicsinyes és meddő vita részese lenni. A kettőnk közti „eszmecserét” lezártnak tekintem!!! Ismerősét /ismeretlenül is/ üdvözlöm! Szép ünnepeket, képzavaroktól mentes gondolatokat kívánok Neki, s Önnek is! Üdvözli egy ember, aki lassan négy évtizede pedagógusnak, s nem csupán tanárnak, tartja magát: Devecsery László Tinódi-díjas író, költő Nívó-díjas rendező /Más esetben a nevem alá sem írok semmit!/ |
Vonatkozó cikk:
2008. március 15. Szombathelyen - Helyszíni beszámoló
(A cikk szerzője később kíván reagálni a levél felvetéseire - a szerk)