Kincstári optimizmus és dezintegráció - Hiller István Szombathelyen

Szkeptikus előjáték

Mikor kezdődik a show? – toppant be 14 óra előtt néhány perccel Rechnitzer János, a Széchényi István Egyetem tanára a NyMe-SEK D épületének földszinti előadójába. Megmondtuk, elment, majd visszajött és tartott egy izgalmas fejtegetést. A Miszlivetz Ferenc egyetemi tanár által házigazdált „Hogyan jutottunk idáig és hogyan tovább?” című ankétsorozat jelen témája a következő volt: „Verseny az egyetemek között: rangsorok és teljesítmények”.

Végignézve az ide hivatalos nevek és hozzájuk tartozó titulusok listáját a meghívón, módfelett érdekes vitának néztünk elébe. Török Ádám, a Pannon egyetem tanára és az MTA rendes tagja szintén megjelent, hogy előadást tartson. Fűzfa Balázs, a NyMe-SEK főiskolai docense mint felkért hozzászólóként ült a sorok között. Végül – túl a házigazdán – Hiller István oktatási és kulturális miniszter is várható volt a fórum vendégeként. Azazhogy lett volna. Mivel a miniszternek 15 órakor a Savaria Egyetemi Központ dísztermében volt jelenése. Hogy kinek vagy minek volt betudható a távolmaradása, nem tudni.

Ami a meghívó láttán és bizonnyal a szervezők tervei szerint is megvalósíthatónak tűnt, az ott ülve – már a kezdés pillanataiban hamar – kétségessé vált. Nemhogy Hiller István fölbukkanására volt csekély esély, de még két előadó sem fért bele az első órába. Mikor 14.50-kor e sorok írója kijött a teremből, Miszlivetz Ferenc alig csak, hogy nekiállt értő kommentárt fűzni Rechnitzer János előadásához. Pedig az intézmény főépületében majd szóba kerülő témák idealista szemléletével szemben az itt elhangzó gondolatok a financiális alapokon nyugvó, földközelibb gyakorlat problémáival foglalkoztak. Célszerűbb lett volna az ankétot 13 órás kezdetre tenni.

„Kis bájos kupleráj”

De nézzük Rechnitzer János, a Széchenyi István Egyetem tanárának előadását. Lokális és regionális piacról beszélt, területi harcokról, 60-80 kilométeres hallgatói vonzáskörzetről és annak az adott régióra is visszaható fontosságáról, hogy mennyien tanulnak egy adott intézményben. Elmondásában ennek ugyanis gazdasági alakító jelentőség tulajdonítható. Lévén nem kevés másik régióból ide tanulni jövő hallgató a diploma megszerzése után ide is költözik, illetve – ha elnyerte a tetszését az intézmény – akár testvérét is az ide való jelentkezésre buzdíthatja.

Az egyetemi tanár elmondta, hogy a sokat hangoztatott együttműködésekről egyes emberek között tapasztalt már, a nemzetközi kapcsolatokban is szép eredményeket mutathatunk fel, de az egyes intézmények közötti kölcsönös viszonyok terén már kevésbé rózsás a helyzet. Kis bájos kuplerájnak nevezte azt, ami közös munka címén zajlik: mindenki jön-megy, zajlik a pozíciókeresés stb. Miközben Győrben például komoly ingatlanpiaci tényező a felsőoktatásban tanulók lakhatásának kiszolgálása. Vonzáskörzetek fontossága, piaci dominancia, migrációs folyamatok, az első gólya esete az ide látogató diákokkal – zanzásíthatjuk az egyetemi tanár által mondottakat. Gazdasági szempontból csak a 6-8. hely után következik a minőség tényezője a felsőoktatásban – tette ki Rechnitzer János a jelképes felkiáltójelet.

Számokra lebontva a fontosságát, elmondható, hogy a felsőoktatásba befektetett minden egyes forint 1,32 forintot hoz – példálózott aztán és válaszolta meg a saját kérdését is, hogy mennyit ér az egyetem. Aztán finom szarkazmussal a hangjában említi Ipkovich György polgármestert, akivel találkozván, a városunk első embere boldogan újságolta neki, hogy „Már egyetemet is alapítottunk!” A „mi” kiterjesztése kapcsolat szempontjából a szomszédos Ausztriát jelenti, hallgatócsere viszonylatában azonban Finnország és Olaszország az inkább preferált célpontja a hallgatóknak. Náluk, a Széchenyi István Egyetemen például 1000 kilométer a végső korlát, azaz semmi világjáró konferencia Balin meg Ausztráliában. Annál fontosabb a problémák összevetése, a közös mesterképzés, illetve a távol-keleti hallgatókra való koncentrálás.

Rechnitzer János végül kijelentette, hogy nincs kétsége felőle, 2-3 éven belül dezintegráció várható a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Erre a kijelentésére prompt érkezik is a kérdés, hogy pontosan mit ért ez alatt. Mint mindenhez a gazdaság irányából közelítő egyetemi tanár – válaszolta –, szembetűnők számára a fenntartást illető 100 milliós nagyságrendre rúgó tételek. Véleménye szerint rengeteg problémát vetnek majd fel azon érdekrendszerek is, amik mind Győr irányába fognak hatni. Ugyanis légvonalban mindössze 300 méterre található az ottani kirendeltségtől a győri egyetem. Továbbá a szőnyeg alá aligha söpörhető feszültségeket generál a közeljövőben a bölcsészképzés és a tanárképzés egymáshoz való viszonya.

A timpanon tartópillérei

Hiller István oktatási és kulturális miniszter ha vitaindításon nem is, de az „Új Tudás – Műveltség Mindenkinek” vitasorozat „Intézményrendszer – mérés-értékelés” című konferenciáján annál szívesebben vett részt. A cakompakk vett oktatás kapcsán felütésként 400 milliárd forintról kezdett el beszélni a miniszter. Ennek 2/3-a EU-s pénz, a többi 1/3-át pedig saját büdzséből kell Magyarországnak finanszírozni.

Mivel az alcímben említett timpanon alátámasztás nélkül csak valami padlószinten nyugvó cirádás haszontalanság, Hiller öt pillérben jelölte meg a szükséges, az ég felé emelő alátámasztást. Az első pillér kapcsán szónoki hévvel ecsetelte minden egyes gyerek – legyen az a leginkább hátrányos helyzetű is – fontosságát a nagy társadalmi társasjáték alsóbb szintjein: a bölcsödétől a felsőoktatásig bezárólag.

A védőnői hálózatot nem átalakítani, hanem megerősíteni kívánják. Terveik szerint az erre fordítandó 350 millió forintos költségből a védőnők számát 300 fővel növelik majd. A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek ilyen korban való segítése ugyanis tízszeresen költségkímélőbb megoldás, mint a későbbi segélyezés. Annak feltételét is meg kívánják teremteni, hogy az ilyen családokban felnövő gyerekek már 3 éves koruktól járhassanak óvodába. Emellett infrastrukturális fejlesztések is szerepelnek a terveik között – tudtuk meg a minisztertől.

A második és harmadik pillér

Hiller fontos idegen szavakkal jelölte ki a továbbiakat: esélyegyenlőség és integráció a szegregáció ellenében. Ez térségenként, régiónként más és más feladatokat támaszt az ezen javítani kívánók elé. „A különböző hátterű diákok hatékony együttnevelésének biztosítása” nélkül egy centet sem fog kapni az adott iskola és település – hangsúlyozta a miniszter, utalt egyben az EU-s forrásokra is. Az erre fordítható költségvetés 36,5 milliárd forint, ami 1500 iskolát és 120 ezer tanulót érint.

A harmadik pillér a tehetséggondozás és a kollégiumok infrastrukturális fejlesztése. Hiller bevallotta, hogy nem áll sem az alapkompetenciák, sem a lexikális tudás pártjára, de Arany Jánostól „A walesi bárdok” tanulásának jelentőségét még a digitális táblák és az egy enternyomással a monitorra hozható versek világában sem vonhatja senki kétségbe, az mindig a magyarság és a hazafiság egyik fontos kútfője lesz.

A Magyar Géniusz program kapcsán előkerülnek a nemzetközi szövegértési eredmények, ahol a PIRLS 2006 Magyarországot az EU-s államok között 5. helyre hozta ki, míg a PISA 2006 csak a 23. helyen szerepelteti hazánkat. Az utóbbit a miniszter annak tudta be, hogy nem hagyjuk tinédzsernek lenni a tehetséges gyerekeinket, túl korán törekszünk belőlük kis tudósokat nevelni. Szemléletesebben: úgy akarjuk a második és a harmadik emeletet felhúzni, hogy az alapzatban a beton még nem száradt meg. Nem figyelembe véve, hogy a középiskolában az első időszak az általános iskolai anyagok pótlásával telik, míg a felsőoktatásban az érettségi előtt tanultakat újrázzák. Ebben is kíván a minisztérium segíteni: 2008 szeptemberétől 10 milliárddal, 2009-ben 15 milliárddal, a következő országgyűlési választások évében pedig 17 milliárddal.

Negyedik és ötödik pillér

Összevetve a kiadott sajtóanyagot a Hiller István által elmondottakkal, nagyban eltért a kettő. A sajtóanyagban ugyanis „A közoktatás tartalmi megújítása” szerepel ebben a pontban, míg a miniszteri beszéd a harmadik pontot vette ketté és a második feléből – hogy stílszerűek legyünk – formálta meg a negyedik pillért. Ez fentebb olvasható. A nyomtatott lapokon lévőt pedig a sajtó képviselőinek a teremből történő szinte teljes létszámú távozása után, mintegy repetaként taglalta. Pedig az ezt alkotó pontok is lényegesek, ha számokkal kevésbé megtámogathatóbban általánosabbak is: használható tudás megfelelő módszerekkel tálalva, alapkészségek erősítése, nyelvi és integrált természettudományos oktatás, illetve megerősített informatikai képzés.

Hiller az ötödik pillér legelőbbre való céljaként a pedagógusszakma presztízsének növelését, mindenekelőtt azonban a tanári diplomát kapóknak a szakmában történő maradását jelölte meg. Ennek során aztán sorjáztak a pótlékok és a ráadásösszegek. A „halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel, tanulókkal integráló és képesség-kibontakoztató felkészítés keretében foglalkozó pedagógusok” havi 30-50 ezer forintot kapnak. Az intézményvezetők munkáját havi plusz 20-40 ezer forinttal ismerik majd jobban el. A friss diplomások pályakezdésül főiskolai végzettséggel 25 ezer forintot, az egyetemi menlevelet kapók pedig 40 ezer forinttal többel léphetnek bele a nagybetűsbe.

2009-ben 3 milliárd fölé emelik majd a minőségi bérpótlék rendszerét. Azaz erre az átlagosnál jobb munkát végző tanáremberek számíthatnak. Ez 500 intézmény 10000 pedagógusát érinti. „Esélyt teremtő pedagógus” elnevezéssel a miniszter 300 ezer forintos díjat adományozhat évi 100 főnek. Ösztönözni kívánják továbbá a tanárok kutatómunkáját is. Ebben az a „pedagógus vagy pedagógiai szakértő részesülhet, aki a közoktatással összefüggő kutatómunkában vesz részt.” Évi 25 pályázat kaphat egyenként 10 millió forintot.

Nyelvrokonok hiányában is jövőre ugyanitt

A meglehetősen hosszúra nyúlt konferencián kérdések feltevésére is alkalom nyílt. Hiller István bevallotta, hogy így ugyan már csak a közutakra érvényes rendszabályok némi nemű megsértésével ér fel fél nyolcra a fővárosba, de azért két kérdésre – meglehetősen terjengősen – felelt. Az első kérdés az idegen nyelv tanulásáról vallott véleményét firtatta. Ugyanis a leendő csatlakozó népeket is beleszámítva, az EU-ban annyira sereghajtók vagyunk e téren, hogy a hátunk mögött csak Törökország kullog. Meglátása szerint ez alapvető probléma, még ha azzal a hendikeppel is indulunk, hogy nincsen olyan nyelvrokonunk, mint Európa több egymással szomszédos népének. Ez azonban nem mentség.

Hogy második kérdésnek mi hangzott el, csak sejthető volt. Mindenestre Hiller azt felelte rá, hogy a friss egyetemi diplomával végzők 80 ezret, de 160 ezret is kaphatnának kezdőlöketként, azonban figyelembe kell venni az államkincstár törvényszerűségeit is. Bárhogy is lesz, 40 ezer feltétlen garantálható. Majd hozzátette, hogy jövőre is szeretne elénk állni. Zárszónak ennél aligha kívánhatnánk jobbat. Úgy legyen, miniszter úr! Akkor majd egyeztetünk!