Szombat reggeli lomtalanítás

Szombaton hajnali negyed nyolckor kukásautó zajára riadtunk, és ezzel arra, hogy elaludtuk, elkávéztuk a hétfői cikket, egy újabb áltudományos szociografikus felmérést. Az utcánkba két narancsszínű jármű is bekanyarodott szinte egyszerre, egyik egy normál szemeteskocsi kinézetű, a másik egy hatalmas konténert húzott maga után. Biciklinket fényképezés közben a hónunk alá csaptuk, nehogy véletlenül aztán azt kelljen kiguberálnunk a megakukából. Útnak is eredtünk a Körmendi, Jáki és Géfin Gyula utcák környékén hogy megnézzük, mi az, amit kidobunk.

Néhány évvel ezelőtt régiséggyűjtő ismerősöm a férjemet is magával cipelve nekivágott az utcáknak, hogy megnézze, sőt megmentse a számára még értékes dolgokat. Ennek során hozzánk is került egy-két rozzant képkeret, amelyet egészen a következő lomtalanításig gondosan tároltunk. Ez a fajta kincsvadászat mára lecsengett, nincs is semmi értelme, a kupacok tartalma olyan, hogy nem is értjük, miért nem volt már tavaly a szeméttelepen.

Ha lomtalanítás, akkor nekem zsákmányként egy háromkerekű bicikli ugrik be, melyet pár évvel ezelőtt hazafelé menet túrtam ki egy nagy lomtalanítási kupacból a Malom utcában. Éjjel is volt, meg előtte pár pohár villányi is fogyott, így mindenféle gátlás nélkül csaptam a hónom alá a szerzeményt, amivel akkor és ott komoly terveim voltak. És a terveket sikerült valóra váltanom. Az ülést lefürészeltem a járgányról, maradt a három kerék, a kormány és a masszív, laposan ívelő csőváz. A szerkezet azóta is kiválóan funkcionál, amikor a nagyméterű cserepes virágokat kell az udvaron tologatni. (J.A.)

De azért láttunk nem is egy kullós különítményt, akik a szelektív hulladékgyűjtés jelentőségét rég felfedezték, és évek óta „rozvazsgyűjtésből” élnek. (Ekkor láttuk indokoltnak, hogy ismét belekapaszkodjunk a kerékpárunkba.) Voltak, akik szerencsével jártak, felpakoltak hűtőszekrényből, roncs bicikliből, míg mások az üres talyigát húzták-vonták.

Mi olyan kincset, amelyet jövő héten a zsibin látnánk viszont, nem nagyon találtunk. Láttunk egy nagyon régi, fűzfával font demizsont, jó állapotban lévőt, egy nagy halom fából készült építőkockát, meg egy még reparálható tonett hintaszéket eredeti nádazással. Ezért kár volt. Az idén rettentő nagy volt a felhozatal az ágyakból, ágybetétekből, fotelokból, amelyek a koszlottság olyan fokán álltak, hogy elképzelhetetlen, ezeket miért tárolták otthon, mert hogy rég nem használták, az biztos. (Vagy mégse?)

Volt egy olyan hipotézisünk, hogy mivel ezen a területen laknak nagyon szegény emberek és viszonylag jómódúak, a kupacok ezt valamiképp tükrözni fogják. Nos a szegénysort végigguberálva ez a tétel igazolódni látszott, vagy azért, mert tényleg a teljes szétesésig használnak valamit az emberek, amikor meg már teljesen szétesett, akkor még mindig tárolják, jó lesz még valamire hátsó gondolattal. Azt se tartjuk kizártnak, hogy ezeknek a cuccoknak a származási helye egy korábbi szemétkupac.

A jobbsorsú utcákra valóban kevesebb hasonló minőségű anyagot találtunk, de azt korántsem lehet mondani, hogy túl sok megunt, de még hasznavehető holmit dobálnának ki. Itt inkább a tavaszi lakásfelújítások nyomait találtuk, például nem is egy mosdókagylót, építési törmeléket, és festékesdobozokat. Tehát olyasmit, amit a limlom közlemény szerint tilos lett volna az utcára szórni.

Érdekes volt az, hogy ki miképpen pakolt ki. Találtunk akkurátusan felslichtolt holmit, zsákos kiszerelésű szemetet, vagy egy ajtaja vesztett hűtőszekrénybe rakosgatott leselejtezett műanyag edénykészletet. De láttunk olyan dombot is, amelyről úgy tűnt: tulajdonosa egyszerűen fogta, és az ablakon hányta ki mindazt, ami a keze ügyébe került több köbméternyi mennyiségben a tegnapi krumplihéjjal és száraz zsömlével egyetemben. Szerintem nem örültek a kukásemberek, amikor egy kilóra való elemeire esett fenyőtobozt találtak – lapátos holmi. Nekünk meg a tulaj nem örült, amikor látta, hogy ezt fényképezzük.

A szelektivitásnak nem sokan tettek eleget, ennek megfelelően a szakemberek se nagyon válogattak, szórtak mindent, ahogy értek. Itt maradtunk tisztán, lomtalan.