Gyalog Szent Márton nyomában

Szombaton reggel félkilenckor már jócskán ellepik a szombathelyi szent Márton kút környékét az újságírók, fotósok operatőrök, hogy megörökítsék azt a pillanatot, amikor a két fiatal vándor a francia Nicolas Francois és a magyar Márki Dániel megtölti kulacsát annak a kútnak vizével, amelyből, mint az köztudomású, szent Márton megkeresztelte édesanyját. Ezt a műveletet végül is a Savaria Legio katonái abszolválták, mialatt a két fiatalembert a szent Márton Látogatóközpont nagytermében búcsúztatták.

Előbb azonban feltarisznyázta őket Konokoly István nyugalmazott megyéspüspök. Kaptak mindent, ami az útra kell: hamuban sült kiflit, ha megéheznének, libát, minitarisznyában, kis szalmával, hogy legyen hol lehajtaniuk a fejüket, ha éppenséggel nincs szállásuk. A liba sípolni is tud, ha megfújnák, amikor eltévednek, hogy biztosan rájuk találjanak. Magukkal visznek egy törölközőt, hogy az út porát és izzadságát letörölhessék. És kaptak egy trikót a Via Sancti Martini emblémával, hogy ha mondjuk kedvük támadna kicsit elidőzni Velencében, vagy hasonlóképp kellemes helyen, jusson eszükbe, hogy honnan, hová indultak. És persze megkapták a vizet is, abból a kútból, amelyet már 1360-ban említenek, mint egy birtokbejárás kiindulópontját. Azt kívánta Aigner Géza plébános, a látogatóközpont gazdája, hogy így járják be a fiatalok szent Márton Európára terjedő birtokát.

A két vándornak - útba ejtve a kultuszhelyeket Márton szülővárosától, Szombathelytől, püspökségének városát, majd nyugvóhelyét jelentő Tours-ig – 2000 kilométert kell legyalogolniuk. A magyar határig Orbán Róbert, a magyar szakasz kijelölője és megvalósítója, a látogatóközpont munkatársa kíséri őket, ott a szlovén etap fáradhatatlan szervezője Jazmina Arambasics veszi át őket, majd az olasz határtól már egyedül mennek. A magyar szakaszon kijelölt, kiépített, sárga jelzéssel megkülönböztetett útvonalon haladnak, a szlovéneké is jelentős részben hasonló „komforttal” szolgál, ám Olaszországban, Franciországban, olyan szakaszok, amelyek még nincsenek teljesen kitaposva, s bizonyára nem kis segítséget jelentek majd a tovább építkezéshez a fiatalemberek tapasztaltai.

Július 4-én érkeznek a franciaországi Tours-ba, ahol – mint az a magyar túrázótól, Márki Dánieltől megtudtuk – nagy ünnepség keretében fogadják őket. Szent Márton Franciország védőszentje. Ez a nap a franciáknak nem csak ezért lesz emlékezetes, ekkor veszik át Szlovéniától az unió elnökségét.

Márki Dani a Pázmány Péter Egyetem elsőéves hallgatója, aki egy párizsi egyetemista Nicolas Francioas párizsi egyetemista társaságában teszi meg az utat. Nem számítanak könnyű menetre, át kell kelniük az Alpokon, de lesz néhány napjuk a tengerparton is. Dani elmondta, fizikai és lelki kihívásnak tekinti az utat, Lelkinek azért is, mert a hetven naposra tervezett kirándulás lesz az első alkalom, amikor ilyen hosszú időre távol lesz a családjától.

Az útnak-indító rendezvényen részt vett Antoine Selosse, a az Európai Szent Márton Kulturális. Központ vezetője, Szombathely városát dr. Kaczmarski János jegyző képviselte, aki beszédében elmondta, hogy a fiatalemberek most az az utat járják végig, melynek építése 1913-ban, szent Márton ereklyéjének Szombathelyre érkezéskor kezdődött, de két háború –meg az világ, ami a második után Magyarországon volt – félbeszakított.
Aigenr Géza a jelenlévők soraiban üdvözölte Soós Józsefet a városfejlesztési bizottság elnökét, aki a szent Márton kút metszetét idéző kőlap lehelyezésben fáradozott, Jós Tamást, a az MMIK igazgatóját, aki a Via Sancti Martini Morvaországig haladó szakaszának megvalósításában jeleskedő MMIK-t képviselte.

A Dani és Nicolas, a vándorok, kaptak egy „útlevelet” is az Európa Tanácstól, és a leglátogatottabb zarándokút, a szent Jakab útvonal jelképével, a jakab-kagylóval a nyakukban vágtak neki a túrának. Az El Caminón évente több tízezren haladnak, reméljük, hogyha nem is ennyien, de nagyon sokan követik a magyar és a francia fiú útját is, Szombathelyről Tours-ba, vagy onnét vissza, keresztül-kasul Európán, Márton nyomán.