A kommunisták már az utcákban vannak - Szombathelyi utcanevek 1.

A válogatás mikéntje

A téma bibliájából, Feiszt György „Szombathely utcanevei és utcanév változásai”, 1995-ben publikált könyvéből válogattam ki az érdekesebbeket. Aztán saját kútfőből próbáltam eldönteni, hogy melyik név, illetve az azt egykoron viselő személy kiléte számíthat kevésbé ismertnek. Az utóbbi megítélése azonban közel sem bizonyult olyan egyértelműnek, mint vártam. Akadt ugyanis nem kevés olyan név is, ami közkeletűnek számít, noha csak napi szinten látjuk és használjuk annyit, hogy ennek okán – tévesen – ismerni véljük az egykori tulajdonosát is.

Korántsem a teljesség igényével, de koncentráltan a szombathelyi kötődésekre válogattam. Lehetne persze bővebben is részletezni ennek a 73 neves személyiség érdemeit, élettényeit, korának eseményeihez és kortársaihoz való viszonyát, ám az ilyen kifejtés szétfeszítené a dupla cikkünk kereteit. Akkor inkább érdemelne már könyvnyi terjedelmű kifejtést. Az érdeklődők egy tüzetesebb adattárban merülhetnek alá a Szombathely.hu oldalán, ahol az összes, a megyénkben ténykedő és annak hírét messze vivő „nevezetes polgár” említtetik meg – ha neveztek el róluk utcát, ha nem. Ott azonban nem szerepelnek az országos ismeretségnek örvendő névadók, akiknek már az ily szűkre szabott alapadatai is rengeteg érdekességgel szolgálnak.

Helyi politikusok

Hübner János (Csáktornya, 1825 – Szombathely, 1905). Asztalos, építési vállalkozó, Szombathely fejlesztésében anyagilag is részt vállaló polgár; 1848-as nemzetőr; a Függetlenségi Párt tagja volt.

Stettner Lajos (Szeged, 1874 – Kőszeg, 1904). Publicista, lapkiadó, szociáldemokrata politikus; az 1902-ben indított szombathelyi Munkáslap kiadója; agitátor, sztrájkok szervezője volt.

Szelestey László (Uraiújfalu, 1821 – Budapest, 1875). Ügyvéd, költő, politikus; a szabadelvű nemesi ellenzék tagja; 1864-ben bebörtönözték; 1871-től képviselő, majd Vas megye tanfelügyelője lett.

Taschler József (Szombathely, 1795 – Szombathely, 1868). Régi szombathelyi család sarja, 1850 és 1867 között városbíró, majd helyettes polgármester; az első városrendezési tervek kidolgozója.

Újvári Ede dr. (Somogyacsa, 1876 – Szombathely, 1950). Jogász, író; közigazgatási gyakornok, Szombathely főjegyzője, majd 1930 és 1940 között polgármestere; a helyi kulturális közélet kiemelkedő személyisége volt.

Országos politikusok

Áchim András (Békéscsaba, 1871 – Békéscsaba, 1911). Parasztpolitikus, szerkesztő, szociáldemokrata képviselő; a Paraszt Újság, majd a Független Szocialista Párt megalapítója. A Zsilinszky testvérek bosszújának áldozata lett.

Alpári Gyula (Dunaföldvár, 1882 – Sachsenhausen, 1944). Újságíró, politikus, 1919-ben népbiztoshelyettes. Illegális kommunista tevékenység miatt koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan nem tért vissza.

Farkas Károly (Resica, 1843 – Budapest, 1907). Vasmunkás, a korai munkásmozgalom vezetője, az I. Internacionálé magyar megbízottja; a Magyarországi Általános Munkáspárt megalapítója volt.

Felsőbüki Nagy Pál (Fertőszentmiklós, 1777 – Bécs, 1857). Magyar nemes, liberális politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; az 1825-ös országgyűlésen a magyar nyelv ügyéért és az örökváltságért harcolt.

Földes Ferenc dr. (Beszterce, 1910 – Ukrajna, 1943). Tanár, kommunista művelődéspolitikus; Párizsban és Bolognában tanult; illegális munka miatt munkaszolgálatra vezényelték, ahonnan nem tért vissza.

Somogyi Béla (Halastó, 1868 – Újpest, 1920). Tanító, újságíró, szociáldemokrata politikus, a Károlyi kormányban államtitkár; a Népszava szerkesztője; különítményesek terrorakciójának áldozata lett.

Szántó Kovács János (Hódmezővásárhely, 1852 – Hódmezővásárhely, 1908). Földmunkás, az agrárszocialista mozgalom szervezője; az Általános Munkás Olvasóegylet megalapítója. 1895-ben öt év börtönbüntetésre ítélték.

Veress Péter (Balmazújváros, 1897 – Budapest, 1970). Író, publicista, baloldali politikus, kétszeres Kossuth-díjas. 1945-bena Nemzeti Parasztpárt elnöke; 1947-1948-ban honvédelmi miniszter.

Tarczai Lajos (Paks, 1881 – USA, ?). Tanító, újságíró, szociáldemokrata politikus; Batthyány Ervin bögötei reformiskoláját vezette; 1911-ben az Egyesült Államokban vándorolt ki, további sorsa ismeretlen.

Vályi Péter (Szombathely, 1919 – Miskolc, 1973). Vegyészmérnök, miniszter, kommunista politikus; 1971-től a kormány miniszterelnök-helyettese volt. A Lenin Kohászati Művekben halálos baleset érte.

Várkonyi István (Cegléd, 1852 – Szolnok 1918). Szociáldemokrata politikus; a Földművelő című lap szerkesztője, a Független Szocialista Párt egyik alapítója; Achim András szövetségese volt.

Jogászok

Acsády Ignác (Nagykároly, 1845 – Budapest, 1906). Jogász, szépíró, agrártörténész; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja; romantikus regényeket írt; élete főműve a Magyarországi jobbágyság története.

Akacs Mihály (Nagyunyom, 1799 – Szombathely, 1874). Jogász, megyei tisztviselő; Szombathely városfejlesztésének anyagi támogatója. 1871-es végrendeletében vagyonának javadalmait az Emberbaráti (Gagarin úti) Kórházra hagyta.

Bejczy István (Sorkifalud, 1720 – Szombathely, 1789). Joggyakornok, ügyvéd, megyei jegyző; az úriszék elé kerülő jobbágyok védője; 1767-ben perbe fogták, hosszas fogság után a megyebörtönben hal meg.

Szabó Miklós (Nárai, 1821 – Budapest, 1907). Szombathelyi ügyvéd, 1848-as Esterházy Pál által vezetett minisztérium tagja; 1867 után országgyűlési képviselő; 1888-tól a Királyi Kúria elnöke volt.

Írók, színházi emberek

Balogh Gyula (Ihászi, 1837 – Szombathely, 1921). Író, újságíró, levéltáros, közhivatalnok; a Vasmegyei Lapok megalapítója; 1884-től Vas megye levéltárnoka, számos történelmi munka írója, megjelentetője volt.

Bezerédi Amália (Szentivánfa, 1804 – Máriavölgye, 1837). A kisdedóvás és a magyar gyermekirodalom egyik úttörője. Bezerédi István reformkori megyei politikus felesége. Flóri könyve című, a kislányának írt munkája 16 kiadást ért meg.

Erdősi Sylvester János (Szinérváralja, 1504 – ? 1551). Nyomdász, bibliafordító, 1541-ben Sárvár-Újszigeten az ő fordításában jelent meg az első, hazai nyomdában készült magyar nyelvű könyv, az Újtestamentum.

Kisfaludy Sándor (Sümeg, 1772 – Sümeg, 1844). Zalai nemes; író, költő, zeneszerző, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; az epikus líra jeles képviselője, a színházművészet támogatója volt.

Komlóssy Ferenc (?, 1797 – Pest, 1860). Színész, színiigazgató, drámafordító; 1827-ben jött Szombathelyre és Vas Megyei Színjátszótársaságot alakította, 1844-től a Nemzeti Színház könyvtárosa volt.

Orbán Balázs (Lengyelfalva, 1830 – Budapest, 1890). Író, néprajzi gyűjtő a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Székelyföld, néprajzi és régészeti feltárója; országgyűlési képviselő volt.

Szigligeti Ede (Váradolaszi, 1814 – Budapest, 1878). Drámaíró, színész, rendező, a magyar színpadművészet kiemelkedő személyisége, az MTA levelező tagja; neves színipedagógus; a Kisfaludy Társaság tagja volt.

Kunoss Endre (Egyházashetye, 1811 – Káloz, 1844). Ügyvéd, költő, szerkesztő; Vas megye alügyésze, majd újságíró; a Természet című első természettudományos lap kiadója, az ún. „almanach líra” követője volt.

Költők

Bakó József (Nemescsó, 1896 – Budapest, 1962). Költő, író; 1945 után minisztériumi tisztviselő; a Nyugatban is publikált; a vasi táj lírai megörökítője; több verseskötete és regénye is napvilágot látott.

Bátsányi János (Tapolca, 1763 – Linz, 1845). A magyar felvilágosodás költője; az MTA tagja, a Magyar Museum c. folyóirat alapítója; jakobinus eszméi miatt Kufsteinbe zárták; linzi internálásban halt meg.

Dukai Takách Judit (Duka, 1795 – Sopron, 1836). Költő, vasi köznemes; Berzsenyi Dániel sógornője; Sopronban tanult; kéziratos verseit Döbrentei Gábor fedezte fel; a keszthelyi Helikon résztvevője volt.

Tanárok

Békefi Antal (Bakonyoszlop, 1926 – Szombathely, 1982). Tanár, zenetudós, néprajzos; Zeneakadémiát végzett; 1959-től a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tanára; a dunántúli zenei folklór gyűjtője és tudományos feldolgozója volt.

Csikor Elemér (Csepreg, 1882 – Szombathely, 1964). A bécsi és a budapesti Zeneakadémián tanult; 1909-1941-ig a Szombathelyi Zeneiskola igazgatója; a város zene életének egyik meglapozója volt.

Fábián Gyula (Losonc, 1884 – Szombathely, 1955). Rajtanár, etnográfus, ifjúsági író, képzőművész. Szombathelyen tanított, majd a Városi Múzeum képtárának őre volt. Ifjúsági regényeket írt.

Györffy István (Karcag, 1884 – Budapest, 1939). Néprajztudós, egyetemi tanár; településtörténettel, falukutatással, etnográfiai gyűjtéssel foglalkozott, a Györffy Kollégium alapítója és a Néprajzi Emlékérem névadója volt.

Péterfy Sándor (Nemescsó, 1841 – Pándorfalu, 1913). Pedagógus, tanügyi író. Az Állami Tanítóképző tanára, Népművelők Lapja folyóirat alapítója, az Eötvös-alap létrehozója és 1900-ig elnöke volt.

Szerzetestanárok, papok

Kárpáti Kelemen (Nagykároly, 1859 – Szombathely, 1923). Premontrei szerzetes, tanár, tankönyvkiadó; a Vas Megyei Régészeti Egylet alapítója, Szombathely és Vas megye történeti múltjának egyik feltárója volt.

Kultsár István (Révkomárom, 1760 – Pest, 1928). Bencés szerzetes, majd tanár, író, szerkesztő, színiigazgató; Szombathelyen adta ki Mikes kelemen leveleit, a Hazai tudósítások című lap kiadója volt.

Kunc Adolf (Hegyhátsál, 1841 – Türje, 1905). Premontrei szerzetes, tanár, természettudós; a Foucault-féle inga-, a telefon- és természettudományos kísérletek tették híressé; Szombathely város monográfiájának egyik szerzője volt.

Lipp Vilmos (Pest, 1835 – Keszthely, 1888). Tanár, régész, premontrei szerzetes, a Vasmegyei Közlöny című lap alapítója; Szombathely és a megye régészeti feltárója; archeológiai szakíró volt.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896 – Gyulafehérvár, 1980). Római katolikus pap, 1938-tól gyulafehérvári püspök, „Erdély Mindszenty”-je; neves hitszónok; 1949-től börtönben, 1955 és 1967 között háziőrizetben tartották.

Wimmer Ágoston (Bécs, 1792 – Bécs, 1863). Evangélikus pap, politikus, iskolaszervező, tankönyvíró, pedagógus; Felsőlövőn alapította meg az ország első Evangélikus Tanítóképzőjét.