Szent Mártonnal Morvaországban

Észak felé kanyarodik Szent Márton

Mint azt legutóbbi szentmártonutas beszámolónkban említettük, az MMIK által elnyert Visegrád Alaptámogatással komoly kanyart vett észak felé a Via Sancti Martini. Az internacionális (magyar-szlovák-cseh) pályázati pénz elköltésének utolsó fázisa Blanskóban történt, a Szombathelytől ötórányi autózásra eső morvaországi városban, egy konferenciával és lábnyomavatással. Ez utóbbira a katolikus templomban került sor, az áldás három nyelven hangzott el a három országból érkezett delegáció egy-egy tagjától, a Miatyánk pedig egyszerre szólalt meg három nyelven, ugyanabban a ritmusban.

Egyszer körbeéri Európát

A konferencia házigazdája, Ivo Polak alpolgármester azt mondta, a Szent Márton útvonalhoz örömmel és azzal a reménnyel csatlakoztak, hogy ez jótékony hatással lesz az ipariként számon tartott városka turizmusára, melynek fejlesztési koncepciójába nagyon jól beleillik az Európát a lassan körbeölelő kulturális útvonalhoz való csatlakozás.

Orbán Róbert és Feiszt György a további bővítési lehetőségről beszélt (a gyalogos útvonalról is), Szigetváry Katalin, a szombathelyi látogatóközpont önkéntese pedig a helybéli lehetőségekről.

Blansko a Morva karszt kapuja

De miért is érdemes Blanskóba zarándokolni? Sajnos a városnézést elmosta az eső, de nem maradtunk látnivaló nélkül. A Morva-karszt kapujaként is emlegetett településnek igazi történelmi városmagja nincsen, bár 1141-ben már említi egy oklevél az olmützi püspök által épített szent Márton templom okán, sokáig aprócska, háromezer lelket számláló település volt, melyet Ferenc József 1905-ben emelt városi rangra. A fejlődés azonban nem ennek köszönhető, hanem a helyben hagyományos vasművességnek, a különleges minőségű vasöntvények gyártásának.

Gyönyörű vasak

Ezt a 17. században a Salm hercegi család honosította meg, később többször gazdát cserélt a gyár, a háború utáni években pedig erre az iparra alapozva gyarapodott a lélekszám, városiasodott a település. Vasöntvény-szobrokat látunk a városka sétálóutcáján, és a blanskói várban, és egy unikális gyűjteményt Blansko várában, a kandallótól a tojástartóig minden vasból van.
A vár maga is rendkívül izgalmas látvány, csoportunkat különösen a mívesen faragott fa burkolatok kápráztatták el, melyek reprezentálják a cseh kézműipar és ízlés nem csak vasban megmutatkozó erősségét. A vasöntöde ma is működik, de akinek itt, vagy a helyi kisebb üzemekben nem jutna munka, talál Brünnben.

A vasas városka másik érdekessége a huszita fatemplom, melyet 17. századi pravoszláv ikonok ékesítenek. Ezeket az erdélyi-máramarosi stílusú, 17. századi templommal együtt hozták Ukrajnából, 1900 körül, 1935-ben vették meg a blanskói husziták, akiknek létszáma ma a város lakóinak egy százalékát teszi ki.

Bár a kisváros falusias-földszintes, többnyire nem egészen új, ám szépen rendben tartott házsorai köré lakótelepek épültek, a település nagyon harmonikus, kellemes képet mutat, mely köszönhető jó utaknak, a tisztaságnak, és nem utolsósorban a megkapó hegyoldalaknak.

A Morva karsztban

A Morva-karsztba is bekukkantottunk, másnap, hazafelé. Barlang, barlang hátán, a prospektusokból az is kiderül, ezek csodás cseppköveket, csónakázható patakokat, esetleg medvéket rejtenek. A horgászoknak meg van horgásztó. Sajnos a Machoca szakadékig a fakidőlések miatt nem tudtunk eljutni busszal, gyalogolni pedig sajnos nem volt időnk.

Az árak nagyjából a magyarországinak felelnek meg, nagyjából annyiból lehet enni-inni-megszállni, mint itthon a hasonló kategóriájú helyeken, talán az éttermi étkezés olcsóbb kicsivel. Ha csehül állnánk az ország nyelvével, leginkább angolul érdemes megszólalnunk.

Brünni villámséta

A blanskói kirándulás két napja alatt szinte végig esett az eső. Többször bőrig áztunk, még Brünnben is, ahol delegációnk Detáry Attila szíves invitálásra tettünk villámlátogatást. Attila Detáry csehországi szlovák magyar, a Cseh és Morvaországi Magyarok Országos Szövetsége brnói szervezetének elnökségi, és oszlopos tagja. Gyakorlatilag ő volt a morva útvonal kikövezője, a projektgazda szombathelyi szervezők, Orbán Róbert és Feiszt György tanácsnok csehországi segítője. Nélküle ez a projekt egy év alatt nem valósulhatott volna meg.

Húsz éve él Brnóban mindent tud a városról, ennek egy részét velünk is megosztotta. A város négyszázezer lakosával és köré települt iparral a második legnagyobb település Csehországban. Csak kétórányi sétára volt időnk, sajnos főleg szakadó esőben, amely leginkább nagyon kedves kalauzunkat áztatta. Jártunk a várban, amely a Habsburg uralom alatt a népek tömlöceként szolgált, itt raboskodott Kazinczy is, láttuk messziről a város katedrálisát, amelyben 11 órakor is harangoznak. A hagyomány szerint a svédek miatt, akik harmincéves háború idején egyszer úgy döntöttek, hogy ha délig nem veszik be a várost, akkor távoznak. A csehek (aki pedig mindenféle szempontból nagyon türelmes embereknek látszanak) viszont már 11 órakor harangoztak svédeknek.

Szinte minden sarokhoz kapcsolódik valami történelmi sztori, érdemes olyan kalauzt keresnünk brünni csatangolásunkhoz, aki ezeket ismeri. Eső ide-vagy oda, a belváros utcáin sokan sétálgattak, a város szép reneszánsz házának udvarát magába foglaló üvegtetős hipermodern építészeti megoldással készült passzázs kávéházában kisebb társaságok, barátok sütizgettek, kávézgattak, emelve Brünn nagyon kellemes, boldogbékeidős, ám mégis nagyvárosi hangulatát.

Mivel a csapat fele vonattal ment vissza Blanskóba, kipróbáltuk a cseh elővárosi közlekedést, ami eléggé rendben találtunk, ráadásul már négy főre is adnak csoportos kedvezményt, ami a jegyár egyharmadát jelentette.

Az út állomásai

Blanskóból másnap a Via Moravia néhány cseh települését ejtettük útba. Jártunk például Nasedlovicében, sajnos csak kívülről láttuk a templomot, amely a cseh nemzeti kulturális örökség része. Megálltunk Damboricében is, ahol megnéztük zsidó temetőt, amelyet épp most hoznak rendbe a helyi testvéregyházak. Itt volt még egy nagyon európai élményünk, a nyilvános vécé, amely nyitva volt, tiszta volt, a villanyfelkapcsolásával egyidejűleg indult benne a szagelszívó, és még szappant és vécépapírt is találtunk. Valahol itt kezdődik Európa…

Nem esik a hivatalos szint Márton útvonalba, de érdemes megállni Krtiny Máriának szentelt zarándoktemplománál, amelyet a neves olasz származású cseh építész, Santini tervezett. A barokknak egy egészen különleges változatával ismerkedhetünk meg.

Minden szentmártonos kirándulásnak, konferenciának van valami érdekessége, különlegessége, túl a látnivalókon. Az mindig jó érzés, hogy a Szombathelyről indult kezdeményezésben látnak fantáziát más települések, nem csak a helyi szent Márton-kultusz ápolása miatt, hanem mert lehetőséget látnak a vallási-kulturális turizmusban, amely ugyan nem egy dinamikusan növekvő ágazat, de nyolc év múlva (plusz-mínusz egy két év) Európa kedvenc szentje születésének 1700. évfordulóján, akár lehet az is. A cseh útnak az volt számomra legmeglepőbb része, hogy Blanskóban több magyarral találkoztam, mint az előző, nagyszombati konferencián. Már a szállodába érkezésünk pillanatában egy szlovákiai magyar fiatalemberrel futottunk össze, aki később nagy segítségünkre volt a helyi italspecialitások megrendelésénél, aztán meg jót beszélgettünk, hogy mi van a magyarokkal Szlovákiában meg Magyaroszágon. A konferencián Fischerné asszony jött oda hozzánk, aki többször járt Szombathelyen idegenvezetőként, ráadásul mint az utóbb kiderült, földije egy neves szombathelyi személyiségnek. Kulcsszerepet töltött be a történetben a szlovák, de magyar férjjel rendelkező Váradiová asszony, akinek nevét a blanskói egyházközség egyik hirdetményén fedezte fel Orbán Róbert, amikor magánkiránduláson járt a Morva karsztban, és este a templomkapuban minden betérő hölgyet leszólított: Váradiová? Váradiová? Nem kis feltűnést keltve. Ezen aztán a mai napig derülnek. Ajánlottuk neki szombathelyi Szent Márton Látogatóközpontot, kis karneválozással egybekötve. És persze ott van a már említett Detáry Attila, aki Szlovákiából áttelepült magyar, echte európai. Ha ezt az utóbbi fogalmat nekünk még egy kicsit nehéz is értelmeznünk, ebben a posztmonarchikus, szétesett Közép-Kelet-Európában, talán egyszer sikerülni fog. Lesz benne némi érdeme szent Mártonnak is. Tudjuk, nagy a köpenye. Amit most nagyon úgy néz ki, Kaufbeurenig sikerül továbbnyújtaniuk a Via Sancti Martini szervezőinek.

Korábban: