Borfalu a szombathelyi Fő téren (képgalériával)

Borfalu ütött tanyát Szombathelyen – fogalmazott dr. Szabó Gábor alpolgármester, aki a péntek délután négykor még nem túl népes borfalusi lakosság figyelmébe ajánlotta a leginkább kis-és középvállalkozásként működő borászatok termékeit. Pornói Szabolcs, szervező BORFALU Múzeumi és Kulturális Örökség Védelmi Közhasznú Társaság munkatársa elmondta, a vándorrendezvény célja, hogy a közönségnek megmutassa nem csak a rendszerváltáskor induló, és mára már nagy hírnévnek örvendő borászatok tudnak jó borral szolgálni a nemes nedű kedvelőinek.

Szaván fogtuk a házigazdát, és elkezdtünk kóstolgatni. Több mint húsz borász hozta el kínálatát jellemzően a villányi, szekszárdi, balatoni zalai, borvidékről, de van somlói bor is, és találtunk egri pincészetet is. Érdemes a színpad felé eső információs sátornál kezdeni a sétát, nem csak azért, mert szarvasgombás pestót lehet kóstolni, hanem mert itt lehet 300 forintért borospoharat beszerezni, ha nem akarunk műanyagból inni. (A poharat a több helyen felállított hordóba applikált csapoknál tudjuk elöblíteni és hűteni.) A fokozatosság elve szerint száraz, fehér borral kezdtük, eredeti tervünk az volt, hogy egyszer eljutunk a veretesebb, sűrűbb vörösborkig, de erre végül is nem került sor.

A Borfalu cigányzenekar előadása mellé egy Savignon Blanc került a poharunkba, amelyből az első korty még a száraz borokhoz képest is száraz volt, igazán a második korty után mutatta meg értékeit, aztán egyre jobb lett. A standokat következetesen jártuk végig, az Ifjúsági fúvószenekar produkciója idejére az Ősi pincészetig jutottunk, ahol szajki borra figyeltünk fel, de megtudtuk, ez a Szajk nem az a Szajk, ez Villány mellett van. A bor a szajki polgármester pincéjéből származik eredetileg. Ősi Olivér megkóstolta, palackozta és 2006-ban nagyaranyérmet nyert vele.

Az asztalunkhoz települt népesebb társaság vörösborozott, a velük lévő pici lány pedig az asztalon táncolt, ahogy elnéztem, pár év, és cipőjéből fogják inni az urak pezsgőt. De ha már a pezsgőknél tartunk, elmondhatom, számomra a legérdekesebb italnak a Cezar Vinery pincészet Cabernet Savignon alapú, száraz rozé pezsgője bizonyult. Pezsgőben ennyire finom, gyümölcsös ízt és illatot még nem tapasztaltam. A cég képviselőjétől, Hébenstreit Ádámtól megtudtuk, a bort kilenc hónapig érlelték a seprőn, a pezsgő viszont palackos érlelésű. Száraz italról van szó, de a gyümölcsös, friss aroma miatt az édesszájúak is kedvelik. Jól behűtve már inkább a Cabernet-íz dominál. A pápa is ivott, sőt rendelt is belőle. Az italt Szombathely leghiperebb marketjében forgalmazzák, bébiáron, 800 forintért. Akárcsak a másik boldog békeidős pécsi márkát a Fünfkirchent.

A rendezvényen pezsgő decijét 300 forintért mérik, egyébként 150-200 forint a legjellemzőbb ár decinként, palackonként pedig jóval ezer forint felett vásárolhatunk. Ahogy az egyik kedves isemrősünk megjegyezte, jó a bor, de egy kicsit drága. Mivel a minőség és az ár pariban van, érdemes megfontolni, hogy a jövő heti kosztpénzből miképp tudunk lecsippenteni egy kis borra-valót.

Enni is lehet, a finom pecsenyék 10 dekája 450 forint, de van kenyérlángos, sajtokat is kínálnak, és nagyon guszta sósperecet kapható. Részben az Agora, részben a borfalu zenéről is gondoskodott, péntek délután a már említettek mellett fellépett a ritmusállomás, a Grateful Memorial Band és a Szekszárdi Junior Stars Bigband. (További program itt" target="_blank) Azt még elmondjuk, mert egy folyadékos rendezvényen ez egy fontos információ, hogy mellékhelyiség is van kellő kapacitással, és a kerekesszékesekre is gondoltak.

A legtöbb ember nem tapasztalt borkóstoló, de borfaluban a forgalmazók (akik többnyire saját portékáikat kínálják) szívesen beszélnek a boraikról, a kóstolási tanácsokat adnak, és elmesélik a bor történetét, ahogy igazi borosgazdákhoz illik. Persze nem csak velük beszélgettünk, hanem asztaltársaságunkkal is, akik szerint a rendezvény, no meg a bor egyik legnagyobb erénye, hogy összehozza az embereket. Ez különösen igaz volt akkor, amikor eleredt az eső, és mindenki a sátorba menekült. Épp hogy elfértek mellettünk a cigányok, akik tíz óra után, asztaltól asztalig járva, mindenkinek elhúzták a kedvenc nótáját.

Tekintse meg képgalériánkat is!" target="_blank