Egy problémás szombathelyi környékről

Belül marad a pénz

A pénz ugyanis eddig inkább áramlott a város központjába, például a Fő térre, illetve kisebb mértékben a sűrűn lakott lakótelepek felé (játszóterek, panelprogram), mint a peremkerületekbe. Ez alól talán az ipartelep a kivétel, ami – függetlenül az ottani képviselő lobbierejétől - teljes mértékben méltányolható és igazságos, hiszen itt termelődik meg a város bevételének jelentős része, annak a helyi lakosságot érintő minden kellemetlen mellékhatásával.

A tényállás számokkal megtámogatva

Az Integrált Városfejlesztési Stratégia két lakossági fórumán is felmerült a szociális célú városrész-rehabilitációs pályázattal kapcsolatban, hogy a Körmendi út környéke ugyancsak nagyon leromlott, és feltűnően sok szegény ember él nagyon rossz körülmények között, viszonylag kis területen. Bár a városvezetés inkább a Derkovits lakótelepre koncentrált, az Antiszegregációs terv (ASZT) feketén-fehéren bebizonyította azt, amit a laikus megfigyelő csak sejtett, hogy ez a terület is megfelelhet a komplex rehabilitációt célzó pályázatok kritériumainak.

A Savaria Rehab Team Kht. által készített dolgozat megállapítja, hogy a Körmendi- Szigligeti- Győrffy- Dudás- Jáki utak által határolt terület az egyetlen olyan lakókörnyezet, ahol nagyobb összefüggő területen élnek több szempontból is deprivációval sújtott társadalmi csoportok.

1155 ember lakik ezen a területen. Több mint 45 százalékuk legmagasabb iskolai végzettsége az általános iskola nyolc osztálya, a diplomások aránya mindössze 9,3 százalék. Alacsony presztízsű munkát végez 58,5 százalékuk, 8,9 százalékuk munkanélküli, 3,9 százalékuk tartósan az. Az emberek közel 11 százaléka kizárólag állami vagy helyi támogatásból él, a lakosság közel egyharmada önkormányzati lakásban lakik. A komfortnélküli, félkomfortos és szükséglakások aránya magas: 33,3 százalék. Hasonló az egyszobás lakások aránya is. A közművek állapota sem kielégítő, vannak útburkolat nélküli utak, a szennyvízcsatorna sem teljes körűen kiépített.

Nem utca, hanem szemléletváltás

Egyedül az inaktív keresők és eltartottak aránya nem éri el pályázati kritériumrendszer szerinti szintet, máshol viszont meg is haladja (a városi átlagnál pedig több szempontból rosszabb itt a helyzet), ezért a város tervezi, hogy ezzel a területtel is pályáz szociális célú komplex városrész-rehabilitációra.

Az ASZT leírja, hogy miképp is kívánatos ezt megoldani. Nem elég a közműveket fejleszteni, mert ezzel ugyan elindulhat a jobb helyzetben lévő emberek betelepülése a területre, de az innét kiszorult emberek a város más pontjain hozhatnak létre szegregátumokat, így a probléma máshol fog jelentkezni, de nem szűnik meg.

A kiköltöztetéssel ugyanez a helyzet állhat elő, ráadásul a családok közösségi-rokoni kötődései is megszűnhetnek.

Óvoda, iskola, könyvtár, orvos, gyógyszertár van a területen, viszont szociális szolgáltató nincs. Közösségi térnek, tanfolyamoknak, klubnak, játszóháznak a helyi óvoda lenne alkalmas.

Emelni kell az iskolázottsági szintet is, piacképes szakmát kell az emberek kezébe adni, például építőiparit. Az ebben szerzett ismereteket a lakók saját portájuk korszerűsítésénél fel is használhatják. A tanulmány hangsúlyozza, hogy mindezt a lakók bevonásával, igényeiknek, szükségleteinek megfelelően kell megvalósítani, magas fokú partnerséget feltételezve.

A részleteket az akciótervben dolgozzák ki. Remélhetőleg akkor is elindul valami ezen a területen, ha valami oknál fogva a pályázat révén nem kerül ide forrás.

Mi is az szegregáció? Szegregációnk azt nevezik – áll a tanulmányban – amikor „egy-egy településen belül a különböző társadalmi rétegek, etnikai, demográfiai, foglalkozási csoportok lakóhelye erősen elkülönül egymástól.” A jelenség elsősorban az alacsony iskolázottságú, gazdaságilag nem aktív szegény embereket érinti. Ők a jobb státuszú emberektől eltérően nem választhatják meg lakóhelyüket, „oda szegregálódhatnak, ahová hagyják őket”. A jelenség azért káros, mert felerősíti a társadalmi különbségeket, a szegregátumokban olyan életmód, szubkultúra alakulhat ki, amely eltér a normától, és amelyből akkor sem könnyű kitörni, ha volna is erre hajlandóság. (Részben a kitörni vágyókat is sújtó előítélet miatt.) A szegregátumokban viszont öröklődik, és újratemelődik a szegénység, a depriváció. Nem sajátosan magyar, hanem egész Európát érintő jelenségről van szó, ezért az EU olyan városfejlesztéseket prefererál, amelyek egy-egy területre koncentrálva, a lakók életkörülményeinek (komfortosítás, infrastruktúra) javítása mellett foglalkoztatási, képzési, közösségfejlesztő programokat tartalmaznak, mint például a szociális célú városrehabilitáció. Ehhez a pályázathoz volt szükség az antiszegregációs terv elkészítésére. A városrészeket demográfiai, iskolázottsági, foglalkoztatottsági, lakhatási körülmények szempontjából alaposan átvilágító tanulmány megállapítja, Szombathelyen (a Körmendi út környéke kivételével) nincs nagyobb területre kiterjedő szegregátum, de minden településrészen megtalálhatóak azok a területek, ahol alacsony iskolai végzettségű, gazdaságilag nem aktív, szegény emberek élnek egy-egy épülettömbbe, házba koncentrálva. (Néhol etnikai szegregátumot is alkotva.) Ilyen szigetek találhatóak például a Szent Gellért, a 11-es huszár, a Gárdonyi utcában, Szabadságharcos utcában, a Homok úton, Petőfi, a Söptei, Vajda János, a Kötő és a Sorok utcában. Veszélyeztettek még: a Rohonci, Bartók, Szűrcsapó utca, a Joskar Ola lakótelep, Szent Márton út és a Vásárcsarnok környéki tízemeletesek. Az ezeken a helyeken keletkező problémák kezeléséhez sok kisebb program kell. A tanulmánnyal kapcsolatban megjegyezzük, hogy az utóbbi idők legpraktikusabb, a rettentő nagy adathalmaz ellenére is legjobban olvasható dolgozata került az önkormányzat asztalára, amelyet valóban jól lehet használni a szociális szférát, városfejlesztést, oktatást érintő döntéseknél. Ugyancsak haszonnal forgathatják ingatlanos szakemberek, befektetők, beruházók. Az ASZT felhasználta a szociális térképet, az ifjúságkutatás eredményét, a KSH adatait és a szociális szolgáltatók tapasztalatait.