Felavatták az új szombathelyi börtönt - Mi van a falakon túl?

Sokan voltak bent

A börtönavatóra annyi notabilitás gyűlt össze a megye, a város elöljáróiból, rendvédelmi igazságszolgáltatási és társadalmi szervezeteitől, hogy többen lehettek bent, mint a falakon kívül. A büntetés-végrehajtás is kellő számban és rangban képviseltette magát. A jelenlévőket Kökényesi Antal altábornagy a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka köszöntötte, az avatóbeszédet pedig Juhász Gábor, az igazságügyi tárca államtitkára mondta, aki azt mondta, „nekünk nem az a fontos, ki miért került ide, inkább az, hogy hogyan kerül ki.”

Európai körülmények

Hogy ki hogy kerül ki, a szakemberek szerint függ attól is, ilyen körülmények között tölti büntetését az elítélt. Végignézve az állami tulajdonban lévő, az állami ellenszolgáltatásért, de magántársaság, (ZÁÉV és a Future Zrt. alkotta konzorcium, valamint a Mátraholding Zrt.) által működtetett új intézményt, azt mondhatjuk, valóban európai (a normáknak is megfelelő) a környezet. Bár a rácsrendszer, a tágas, szekcionált udvarok inkább az amerikai börtönfilmekből ismerős képet idéznek. A 13 hektáros területet másfél kilométer hosszú, 6 méter magas bástyafal és 10 légkondicionált őrtorony keríti. (A létesítmény nem csak a fogva tartottaknak nyújt emberibb lakhatást, hanem az állománynak is jobb munkakörülményeket.)

Ezen a falon belüli területen van az előzetes letartóztatásban lévők épülete, valamint a fogház és a börtön, három külön épületben, ezen kívül van még egy projekten kívüli épület, amelyet egyelőre csak kívülről hoztak rendbe, de adott esetben 250 férőhellyel bővítheti a 800 személyes létesítményt – tudtuk meg Csitke Sándor bv. ezredestől, a börtön parancsnokától.
Jelenleg a feltöltöttség 90 százalékos (a telt ház a hónap végére várható), 682 fogva tartott él 1-5 fős szobákban, 10 és fél, 13, illetve 27 négyzetméteres, vizesblokkos cellákban.

Azért nem egy szálloda

A folyosón járva hallatszottak olyan hangok a látogatók részéről, hogy ez bizony talán túl jó is a „lakóknak,” de egyrészt lejárt már a „kenyéren és vízen” szemlélet, másrészt ott vannak a rácsok, a betekintőnyílás és az ajtón kívül elhelyezett vezérlőrendszer, amellyel a cella teljes gépészetét lehet kívülről irányítani.

 

Jártunk az egészségügyi részlegben is, itt orvosi rendelő, a pszichológus szobája, betegszobák és fertőző elkülönítő található. Minden épület földszintjén van a mozgássérült fogva tartottak számára alkalmas cella, egyébként az intézmény akadálymentes.

Az épületek teljesen egyformák, a cellák ajtóinak színe különböző. A folyosókon LCD monitorok mutatják a mozgást – most épp a látogatókét. A börtönőrök is ott posztolnak, elég sok hölgyet látunk. (Kísérőink többször figyelmeztetik a kamerás kollégákat arra, hogy személyiségi jogok miatt ne fotózzák, vagy utólag kockázzák ki a fogva tartottak arcát. Mikor megkérem egyik kísérőnket, hogy kérje meg a zárkában lévő embereket, hogy forduljanak nekem háttal a fotó miatt, hát, az a „hátraarc!” – még ha nő szájából is hangzott el – az azért emlékezetett rá, ez bizony nem az angolkisasszonyok intézete.)

Rakott krumpli és nótaszó

Az oktatást és szabadidő eltöltését egy külön épület szolgálja, itt jellemzőek a pasztellszínek, az ajtók fából készültek. Alapvetően nem egy barátságtalan épület, nem is lehet az, ha a rehabilitációt szolgálja. Az egyik teremben fazekaskodnak, a másikban rajzolnak, mellette sakkoznak, aztán meg számítógépeznek. Aztán frissen gyalult fa illatát érezzük, a majd rakott krumpliét az életvezetési tanácsadó helyiségből. Megtudjuk, sokan vannak, akik a háztartási eszközöket sem ismerik, itt megtanulhatják, hogyan gondoskodjanak magukról, és hogy hová való a kés-villa. A fogva tartottakkal nagyon barátságos, kellemes szakemberek foglalkoznak, de maguk a fogva tartottak is barátságosan tűrik, hogy belegyalogoltunk a magánszférájukba.

Még meghallgatjuk a gitárral és kannával felszerelkezett jótorkú társaságot (a kultúrműsorra le is ragad a társaság egy része), de megtudjuk azt is, kivételes alkalom, hogy déltájban szabadidős foglalkozáson vesznek részt a fogva tartottak. Napközben dolgoznak, ki az ebéd körül, ki pedig az üzemcsarnokokban, ahol elektronikai és háztartási gépeket szerelnek szét és dolgoznak fel újrahasznosításra, vagy raklapokat renoválnak. Ma még nincs mindenkinek munkája – tudjuk meg a börtönparancsnoktól – , de lesz.

Megnézzük még a buszokat, a konditermet (ne tessék irigykedni, ez a dolgozóké), a tornatermet (egyedülálló az országban, köszönhetően a volt laktanyának), a munkatársakat szállító buszt, a rabszállító-autót, az alakuló tér helyén kialakított focipályákat, a kutyás őröket jól nevelt kutyáikkal, vetünk egy pillantást a beavatkozó-egység felé, és távozunk.

A Fő térre beérve pedig veszünk egy mély levegőt.