Ha új lemez, akkor új irányvonal, új tagság és számos meglepetés vár azokra, akik legelőbb a nyári fesztiválokon találkoznak a zenekarral. Az alapítóhármas Szombathelyen élő tagját kérdeztük az új felállásról, az új dalokról, a lemezkiadás jelenlegi helyzetéről és a távolsági zeneszerzésről.
ALON: Vágjuk a közepébe. Újra tagja vagy az Animának. Zsolttal ki keresett meg kit? Vagy leültetek beszélgetni és ide lyukadtatok ki?
P. Sz.: Ha jól számolom, ezt megelőzően körülbelül két és fél évig nem voltam az Anima tagja. Közben próbálkoztam új projekttel is, majd jöttek olyan időszakok, amelyek elsősorban a munkáról szóltak. Korábban is én voltam az Animában az egyetlen olyan tag, akinek a zene mellett folyamatosan volt egy másik élete is. Zsolttal úgy karácsony táján voltak az első tisztázó beszélgetések. És hogy válaszoljak a kezdeményező személyére vonatkozó kérdésedre, ha jól emlékszem, mind a kettőnk fejében megfordult a gondolat, ám konkrétan Zsolt vetette föl az újabb együttműködés lehetőségét. Aztán az egyeztetések két hónap alatt a közös zenélésig jutottak. Hogy milyen formában, annak a végére nem is olyan régen került pont. Egyszóval hivatalosan is visszaszálltam az Animába. Most egy olyan sound systemként működünk, aminek fix a három alaptagja: Zsolt, Gergő és én. Ebből a hármasból jelenleg Zsolt és Gergő képviseli a zenekart a színpadon meg az alkotás folyamatában, én pedig csak az utóbbiban, a zeneszerzésben veszek részt. Ennek során egy olyan mérvű közös együttgondolkodás tapasztalható köztünk zeneileg és stílusilag egyaránt, amire az Anima tizenegynéhány éves történetében talán nem is volt példa.
Milyen lesz az új Anima? Vagy kérdezhetném úgy is, hogy most merre veszitek az irányt? Említetted nekem korábban, hogy a VOLT Fesztiválon már szeretnétek fellépni. Az meg már nincs olyan messze.
Így van. Sopronban július másodikán lesz ennek az új típusú Animának a bemutatkozása. Egy ideje folyamatos próbaidőszak van, de a fő kontúrokat tekintve már kiforrott a dolog. Előjáróban annyit elmondhatok, hogy lesznek meglepetések. Számomra az új elképzések azért annyira érdekesek és azért veszek olyan nagy kedvvel részt ebben a projektben, mert a zenekar visszafordult azokhoz a régi, úgymond nagy sikerei felé is. Természetesen mindegyiket egy új, 2008-as felfogásban játsszuk majd. Ezen a stílusíven íródnak új dalok is, amik a koncert másik részét képezik. Összességében elmondható: vadonatúj dalok egy nagyon progresszív elektronikus alappal. Ezúttal MC, azaz dumaember nélkül lépünk színpadra. Ez ismét egy igen éles váltás lesz azoknak, akik az Anima utolsó két évét követték, hiszen a kiszállásom óta a zenekar ebbe az irányba mozdult el, egy nagyon profi MC volt a főszereplő. Most ez a reláció teljesen megfordul.
Konkrétumot tudnál erről mondani? A koncerten mindez hogy néz majd ki? Milyen felállásban láthatjuk három hét múlva az Animát?
A színpadi felállás nagyjából úgy fog kinézni, hogy három fiatalember adja az énekrészt vagy a vokált, nevezhetjük akár kórusnak is. Ez némileg új értelmezést ad a régi daloknak is. Emellett lesz élő dob, élő gitár és Gergő, az őstagok közül az állandó színpadi ember. Ez utóbbit azért fontos aláhúzni, mivel külön beszélhetünk egy zenekarról és egy zenekari felállásról. A zenekar hármunkat jelenti, a zenekari felállás pedig azokat az embereket, akik a koncerteken énekesként vagy zenészként jelen vannak. Vagyis sok újdonság az egyik oldalon, míg a másikon sok egyezés a korábbiakkal. Ha az új anyag stílusát lemezhasonlatokkal akarnám meghatározni, akkor olyan, mintha az Aquanistan tetejét levágnánk és aláraknánk a We Strike-ot vagy a ’97-es fehér albumot, és persze hozzáraknánk a vadonatúj elképzeléseket.
Meglep a nő hang hiánya, ami a We Strike előtti lemezeken annyira védjegyszerű volt.
Az énekesnő kérdése minket is sokat foglalkoztatott, ám miután megfelelő alanyt erre a szerepre nem találtunk, így döntöttünk a három fiatalember mellett. Úgy kell ezeket a dalokat elképzelni, a próbák ezt mutatják, hogy remekül működnek kórusos megoldással is. Annakidején amikor a nagy slágerré váló Anima-dalok születtek, akkor sokszor gondoltunk arra, hogy milyen jó volna őket több hangon előadva hallani.
Téged akkor nem is láthatunk a színpadon? A szereped csak a zeneszerzésre koncentrálódik?
Igen. Ahogy említettem, lesz a színpadi felállás mellett lesz egy produceri csapat, amiben én háttéremberként mint zeneszerző veszek részt. Természetesen nem kizárt, hogy valamikor színpadra állok, de számomra a jelenlegi élethelyzetemben ez egy optimális megoldás. Az egyéb munkáim mellett a turnézásra már nem marad időm. Ez a kettő elfoglaltság is bőven kitölti a napjaimat.
Mik a terveitek a továbbiakra? Gondolom, felvetődött már a lemez kérdése. Ha igen, akkor milyen megjelenési formát tartatok a legideálisabbnak? Kérdezem ezt annak ismeretében, hogy Zsolt nagyon rossz véleménnyel van a kiadókról, a CD-n való lemezkiadási formát pedig jócskán elavultnak tartja.
Zsolt arra gondolhatott, hogy a CD-piac, de elmondható ez a DVD-piacról is, a különböző internetes források és letöltések elterjedésével korszerűtlenné vált. Ettől azonban nem kell megijedni. A technika fejlődésének a természetes velejárója, hogy az emberek odaülnek a géphez, megkeresik és letöltik a zenéket. Ez a folyamat nem visszafordítható. A hagyományos lemezforma a világban 2-3 év, Magyarországon pedig 10 év, és teljesen el fog tűnni. Némi büszkeséggel mondhatom, hogy Magyarországon az Anima volt az egyik élharcosa a legális letöltéseknek. Már évekkel ezelőtt láttuk, hogy a CD-piac nem működőképes. Ennek ellenére azt mondom, hogy legyen az akár letöltött, vagy kemény tokban megjelent album, minden magára valamit is adó zenekarnak fontos, hogy előálljon egy új anyaggal. És ebből a szempontból mindegy, hogy ez lemez formájában történik, vagy ahogy annak Amerikában már komoly hagyománya van, feldíszítetett pendrive-okon jönnek ki albumok, vagy épp a saját portálunkon tesszük elérhetővé. A lényeg az, hogy eljusson a közönséghez. Jómagam úgy érzem, hogy ebből egy rendes, kézbe vehető formátumú lemez lesz. Az év végéig meg fog jelenni. Most egy olyan időszak van, annyi dal és szám született, hogy azt mindenképpen meg kell jelentetni, némileg visszafordulva a hagyományos terjesztési formák felé. És ami régen nem készült, még a nyári fesztiválok idején klipet is szeretnénk forgatni. Illetve hamarosan kijövünk egy maxival, amit le lehet tölteni, és amit a nagyobb rádióállomásoknak is elküldünk.
Hogy születnek az új dalok? Írsz valamit, aztán indul az internetes fájlküldözgetés ide-oda?
Úgy néz ki a dolog, hogy van egyrészt a rekonstruálás, a régi dalok (’68, Legyen így, Csinálj gyereket, Vigyél el) mai köntösbe öltöztetése, másrészt pedig van maguknak az új daloknak az írása. Az utóbbiaknak egy része úgy született, hogy az elmúlt másfél évben sem tettem le a lantot, továbbra is formálgattam számokat és ötleteket, aztán a jobbakat megmutattam Zsoltéknak, és kiválasztották, hogy melyeket lehet megcsinálni. Ez az egyik módja a dalok születésének, a másik az, hogy Gergő készít nagyszerű alapokat, azokat elküldi nekem, én meg azokra rakom rá a saját elgondolásaimat. Végül van a közös munka, többnyire Budapesten, amikor ezeknek a daloknak az összerakása történik. Az internet mindebben nagyon nagy segítség. Ez azonban nem pótolhatja a próbákat, a koncertek előtti diskurzusokat, ha ebből én most egy picit ki is maradok.