Szociális segélyek Szombathelyen - Tényleg jól meg lehet élni belőle?

Egyelőre csak a szociális segéllyel foglalkozunk

A szombathelyi polgármesteri hivatal szociálpolitikai irodájának vezetőjét, dr. Károlyi Ákost azért kerestük fel, segítsen nekünk eligazodni az önkormányzatoknál igényelhető szociális ellátások között. Elsősorban a biztos megélhetési forrásként elhíresült rendszeres szociális segély érdekelt minket. Cikkünk most csak ezzel foglalkozik, a többi ellátásra később térünk vissza.

Törvények szabályozzák

Az irodavezető előre bocsátja, hogy a szociális juttatások alapvető szabályait a szociális törvény szabályozza, és ezen alapulnak az önkormányzati rendeletek. A törvény minimum feltételeket ír elő, a helyi szabályozás pedig a törvénytől pozitív irányba eltérhet, azaz tulajdonképpen a törvényben nevesített ellátás jogosultsági feltételein enyhíthet. (Például a törvény a rászorultságot a lakásfenntartási támogatásnál a nyugdíjminimum másfélszeresében határozza meg, Szombathelyen viszont a helyi lakásfenntartási támogatáshoz kedvezőbb feltételt rendelt közgyűlés: a nyugdíjminimum kétszeresét (2 vagy több fős háztartás esetében), illetve háromszorosát (egyedül élő esetében).

A szóban forgó rendszeres szociális segélyt az az aktív korú személy kaphatja, aki nem foglalkoztatott, támogatott álláskereső, vagy egészségkárosodott (például vakok személyi járadékában, fogyatékossági támogatásban részesül, vagy egészségügyi okból munkaképessége csökkent). A család egy fogyasztási egységre (mely a családtagok törvényben meghatározott arányszámát jelenti) jutó jövedelme nem haladhatja meg a nyugdíjminimum 90 százalékát, a család vagyonnal nem rendelkezhet, az ügyfélnek vállalnia kell az együttműködést az önkormányzat erre kijelölt intézményével, és regisztrált álláskeresőként a munkaügyi hivatallal.

A juttatás legmagasabb összege valóban megegyezik a minimálbér nettó összegével, ez 2008-ban 56.190 forint. Ekkora összegű ellátás azonban akkor állapítható meg, ha legalább két nem kereső és egy eltartott van a családban. (A legmagasabb összeg a további eltartottak számától független, tehát megdől az a nézet, hogy a szociális juttatások miatt megéri gyereket szülni. Családi pótlékot pedig mindenki kap, ez jövedelemtől függetlenül, alanyi jogon jár a gyermeket nevelőknek.)

Szombathelyen a minimálbér nettójával megegyező összegű rendszeres szociális segélyt 7 személy kap a támogatásban részesülő 485 fő közül. A rendszeres szociális segélyben részesülők többsége (53 százaléka), 257 fő egyedülállóként havi 25 ezer 650 forintot kap. (Ebből 17 fő egészségkárosodás okán jogosult az ellátásra.) A rendszeres szociális segély legkisebb összege a törvény szerint havi ezer forint. A többiek a legkisebb és legmagasabb összeg között a – család anyagi helyzetétől függően – részesülnek az ellátásból.

Együttműködni pedig kell

Az együttműködési kötelezettség többek között azt jelenti, hogy a felajánlott és megfelelő munkát köteles elfogadni az ügyfél. (Ha például a munka megfelel az iskolai végzettségének vagy annál eggyel alacsonyabb szintű végzettségének, vagy az ügyfél által utoljára legalább 6 hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének, illetve ha nincs messzebb a munkahely, a 10 éven aluli gyermeket nevelő anyák esetében 2, másoknál 3 órányi távolságnál. Ha nem fogadja el a munkát, akkor a rendszeres szociális segélyt a törvény értelmében meg kell szüntetni.

Morális megfontolás

A különbség a monoki elképzelés, és a törvény betűi között abban van, hogy a felajánlott munkáért bizony munkabér jár. Ezt a Legfelsőbb Bíróság (lb) egy korábbi döntése is megerősíti. Korábban Karcagon kísérleteztek azzal, hogy szociális juttatást munkához kötöttek, mire az érintettek pereltek, majd a pert meg is nyerték, a karcagi önkormányzatot pedig kártérítésre kötelezték. Úgy tudjuk, a monoki példa (a monoki polgármester körlevelének ellenére) ezért sem bizonyult ragadósnak Szombathelyen, de ebben más szakmai és morális (hiszen milyen alapon lehetne elvárni az állampolgároktól a jogkövető magatartást, a jogszabályok betartását abban az esetben, ha maga az önkormányzat sem tartja tiszteletben a törvények rendelkezéseit) megfontolások is szerepet játszottak.

Ettől függetlenül emberileg teljesen érthető lehet, ha egy ember, aki a minimálbérért, vagy annál nem sokkal többért nap mint nap meggürcöl és vállalja a munkába járás költségeit is – tehát előfordulhat, hogy kevesebb marad a zsebében, mint annak, aki a segély maximális összegét megkapja és ezek a költségek nem terhelik – úgy gondolja, dolgozzon meg más is a pénzéért. (Azok véleményéről nem is beszélve, akiknek adójából a szociális támogatásokat állja az állam.)

Dolgozzon, de hol?

Ebből a szempontból nincs is gond a segélyezettek munkába állításának elgondolásával, ha – mint a fentiekben rávilágítottunk – ezért munkabért kapnak. A probléma a munkalehetőséggel van. Bár egyre inkább megjelennek az ellátórendszerben középiskolát, sőt főiskolát végzett emberek is, a rendszeres szociális segélyben részesülők zöme azonban az alacsonyan iskolázott, hátrányos helyzetű emberek közül kerül ki, akikre nincs igény a munkaerőpiacon.

Szombathelyen is hallani olyan hangokat, hogy a segélyezettek menjenek például árkot kaszálni. Ez azonban egyéb jogszabályi előírások és szerződéses jogviszonyok alapján mások feladata. Arról nem is beszélve – mondja dr. Károlyi Ákos –, hogy ehhez többek között szerszám, benzin, munkaruha, védőital, orvosi vizsgálat, továbbá munkabér- és járulékfedezet szükséges, és egy olyan ember, aki irányítja a brigádok munkáját. Felvetésemet, hogy erre a feladatra talán lehetne találni alkalmasat a középfokú végzettségű ügyfelek közül, dr. Károlyi Ákos elgondolkodtatónak találja. Szombathelyen tavaly a Savaria Rehab Team Kkht. Szervezésében 36 fő közfoglalkoztatását oldották meg. Nyilvánvaló, hogy a közfoglalkoztatás nagyobb mértékű támogatásával (valamint a foglalkoztatók körének bővítésével) több személyt lehetne foglalkoztatni.

Segélyt vagy munkát?

Hogy az önkormányzatok mennyire vannak ösztönözve arra, hogy segély helyett munkát adjanak az embereknek, az egy másik, elemzést érdemlő téma. Most csak annyit, hogy a szociális segély 10 százalékát fizeti az önkormányzat, 90 százalékát az állami költségvetés állja. Konkrét számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy Szombathelyen 116 millió forintról volt szó tavaly, így ez önkormányzat kasszáját ez 11,6 millióval terhelte meg. Ez a tény ritkán kerül elő akkor, amikor a hátrányos helyzetű önkormányzatok panaszkodnak a náluk is hátrányosabb helyzetű lakosaikra költött pénzzel kapcsolatban. A közhasznú munka költségét viszont a foglalkoztató állja, esetleg pályázati források bevonásával. Megjegyzem, ez kétségkívül megspórolható, ha annak a segélynek a fejében dolgoztatnak, amelynek jelentős részét az állam állja.

Ösztönzés és visszaélés ma is van

Az is helyes elgondolás, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő embereket ösztönözni kell a (legtöbb esetben minimálbéres) munkába állásra. Ám nyitott kapukat dönget, aki ezzel hozakodik elő, ugyanis a (munkába állás költségeit kompenzálandó, és a család anyagi helyzetének stabilizáláshoz való hozzájárulásként) a munkaviszony első három hónapjában a segély ötven, a következő hónapjában 25 százalékát továbbra is folyósítják – 2006 óta, nyugat-európai példák nyomán. A tapasztalatok szerint a probléma azzal van, hogy elfogadják a munkát az ügyfelek az együttműködés jegyében, majd (akár egy nap múlva) megszűnik a munkaviszonyuk, és függetlenül attól, hogy milyen okból szűnt meg a munkaviszony, újra jelentkezhetnek szociális segélyért. Dr. Károlyi Ákos szerint nem lenne haszontalan a törvényt ebből a szempontból átgondolni.

Más visszaélés is lehetséges (bár ez általános probléma minden ellátásnál), mégpedig az, hogy az ügyfél keresőtevékenységet folytat – feketén. Van ilyen is, ennek kiszűrése viszont meghaladja a szociálpolitika lehetőségeit.

Ugyanakkor arra van lehetőség, hogy alkalmi munkát vállaljon segélyben részesülő, alkalmi munkavállalói könyvvel. A szociális törvény értelmében ugyanis nem minősül jövedelemnek az alkalmi munkavállalói könyvvel szerzett bevétel, ha annak havi összege nem haladja meg a bruttó minimálbér felét, azaz jelenleg 34 ezer 500 forintot.

A dologház ideje lejárt

A fentiekből talán kiderül, hogy a rendszeres szociális segélyről szóló jogi szabályozás a legkevésbé sem akadályozza a tartós munkanélküliek visszavezetését a munka világába. Az, hogy a lehetőséggel nem élnek (esetleg nem tudnak élni forráshiány miatt) sem az önkormányzatok, sem maguk a segélyben részesülők (szocializációs, mentális, iskolázottsági okokból), magán a jogi szabályozáson túlmutató probléma. Ezt nem lehet megoldani egy monoki tollvonással. Már csak azért sem, mert a segélyért dolgoztatni jogi értelemben legalább annyira normaszegő magatartás, mint társadalmi értelemben normaszegő a segélyből élés magatartása.