Balatone Fesztivál 2008 - Általános nedvesedés

A soproni Volt mellett egy újabb zenei fesztivál nőtt ki egy szomszédos megyében. Az idén másodszorra megrendezett zánkai Balatone egyelőre a helyét keresi az egyre telítettebb fesztiválpiacon, de sem ez, sem a mostoha időjárás nem gátolt meg bennünket, hogy legyen két jó napunk a vízben és vízparton. .

A soproni Volt mellett egy újabb zenei fesztivál nőtt ki egy szomszédos megyében. Az idén másodszorra megrendezett zánkai Balatone egyelőre a helyét keresi az egyre telítettebb fesztiválpiacon, de sem ez, sem a mostoha időjárás nem gátolt meg bennünket, hogy legyen két jó napunk a vízben és vízparton. .

Majdnem minden ismerős

Csütörtök délután ismerősként üdvözlöm a helyszínt, a zánkai gyermekvárost, pontosabban mindazt, ami mára lett belőle: egy – egyelőre - állami kézben maradt hatalmas, ám nem túl elegáns üdülőterület, amely a kispénzű magyar és külföldi turistákra startol rá. Tavaly írtam róla többet, képek is vannak róla, tessék idekattintani, azóta úgysem változott semmi.

Nemcsak a helyszín, de a gondnok néni, sőt az a szituáció is ismerős, hogy az érkezés után két perccel már sikerül egy jókedvű, kissé akadozó fesztiválozóval összespannolni. Idén a sátorozás öröméről folyik csevely: a srác azt mondja, csak pár órája jöttek, de a sátor már olyan, mint egy szétázott disznóól, és mivel mindenki a zuhanyzóban akar megszabadulni a dzsuvától, ott is durva helyzet. Ezért ül most a kocsmában, és nyomja a söröket egymás után, inkább belül nedvesedik.

Esik eső pocsolyába

„Kisütött a nap!” – mondom örvendezve pénteken dél felé a kedvenc koktélbárunk csaposának. „Majd elmegy” – válaszolja a srác rezignált humorral. Amilyen rohadt jó idő volt tavaly, perzselő nappal és 28 fokos vízzel, olyan kínkeservesen indul az idei fesztivál. Hiába, ez a kontinentális éghajlatból következő rizikófaktor a nyári szabadtéri rendezvények átka.

Csütörtökön délután még tényleg durva a helyzet. Hogy néha elered és megáll, az a kisebb gond, a színpadok amúgy is fedettek, ám a sár, az odavág. A fesztivál a tóparton van, ami alapjáraton szép füves, most viszont feljárták a munkagépek, amelynek következtében egyes részei gyakorlatilag járhatatlanok, a Honfoglalás című film nagy mocsár jelenete például jóval hitelesebben leforgatható lenne itt, mint a filmbéli vicces helyszínen.

A helyzet a sötétség beálltával egy provokatív játékká alakul: ki tud egyik helyszínről a másikra vergődni, úgy, hogy ne hagyja el a cipőjét a 30 centiméter mély traktornyomokban. A rutinosabb fesztiválozók gumicsizmában érkeznek.

A helyzet péntekre némileg javul, egyrészt mert hiába ered meg néha az eső, az idő melegszik, másrészt a rendezők gumiutakat építenek a fő közlekedési útvonalakon, és ugyancsak gumiborítást kap a nagyszínpad előtti placc.

A fesztiválról csak gyorsan

A Balatone Fesztivál az egyik legfiatalabb magyar zenei fesztivál, tavaly indult riválisával, a Zamárdiban megrendezett Balaton Sounddal együtt. Az előbbi mögött a Hegyalja Fesztivált is jegyző Deltafeszt áll, az utóbbi mögött a lassan fesztiválmonopóliummá fejlődő Sziget Kft, ami talán magyarázza azt is, hogy a Balaton Sound jóval nagyobb költségvetéssel és marketinggépezettel működik.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a méret önmagában nem sok mindent mond el egy rendezvényről, talán közelebb járunk a lényeghez, ha azt mondjuk, hogy a zamárdi rendezvénynek jobban behatárolható célcsoportja van: az elektronikus zenéket kedvelő, az átlagnál talán több pénzzel rendelkező fiatalokat vette célba, míg Zánka egyelőre mintha keresné magát. Tavaly a családi nyaralást hangsúlyozta, idén – teljesen érthetően - már kevésbé, és a helyszínből adódó retróvonulat is csak erőltetetten ültethető a mindennapok gyakorlatába. Idén az extrém sportok kerültek a képbe, és mintha a zenék terén is lenne valamiféle irányvonal.

El kellene kezdeni triálozni

Az extrém sport főként két dolog jelenti. A zánkai strandon felállítottak egy Fundango Water Jump nevezetű sísáncot, amely elég bizarrul néz ki a nyári tó partján. Csak tetőzi az exremitást, hogy a vállalkozó kedvűek ezen jönnek le sível, snowboarddal és bringával. A sánc vége 5-6 méterrel van a víz felett, de mivel a sebesség még dob az embereken, úgy 7-8 méter magasságról esnek be a vízbe, az ügyesebbek pár szaltót meg ilyesmiket csinálnak.

Első pillantásra látványos az egész, aztán némileg lehűti a lelkesedésünket, hogy biztonsági meg egyéb okok miatt elég lassan követik egymást a lesiklók, meg különben is erősen természetellenesnek tűnik az egész, főként az, hogy egy komplett stáb dolgozik azon a néhány másodpercen. Olyanokra gondolok például, hogy a vízben egy állandóra telepített búvár van, aki megkeresi a leesett léceket.

Ennél sokkal közelebb állnak hozzám a bringások, egyrészt mert én is az voltam tizenéves koromban, és újból azzá váltam harmincévesen. És azért van belőlük sok a Balatone Fesztiválon, mert a rendezvénnyel párhuzamosan zajlik a 8. Kona Fesztivál, amely a névadó márka által szervezett kétkerekű népünnepély. Először kissé fura, hogy mellettünk két centivel tekernek el a BMX-ek, aztán megszokjuk, mint ahogy azt is, hogy a színpad előtt többen bicikliről nézik végig a koncerteteket.

Számomra az élvezetek csúcsát egyértelműen a triálos bemutatók jelentik, sörrel a kézben órákig nézegetem, hogy a srácok hogyan üzennek hadat a Newton-féle fizikának. Hogyan lehet helyből egy másfél méter magas dobogóra felugratni, vagy hátsó kerékre állva a tóparti éles köveken közlekedni. Tényleg hihetetlen, olyannyira elfog a lelkesedés, hogy még most is erős kísértést érzek, hogy el kellene kezdeni triálozni.

Kevés nagy név, de sok jó koncert

Nagy nevekben egyértelműen visszafogottabb az idei Balatone, mint a tavalyi. A Viva nagyszínpad csak pénteken indul be, ráadásul kevesebb főszereplővel és még kevesebb nagy névvel, nyilván költségkímélő megfontolásból.

Mindezek ellenére egyáltalán nincs hiányérzetünk, főleg azért, mert az ember egyszerre csak egy helyen lehet, az pedig számunkra leginkább a Pepsi színpad, ahol a hazai alternatív csapatok színe java pörög le csütörtökön és pénteken. (A szombat estét sajnos már nem tudjuk megvárni.)

Nem kell pánikolni, nem fogok koncertkritákat írni, csak annyit, hogy egymás után olyan fellépők koncertjeit kapjuk el, mint a Ludditák, a Kaukázus, a Belga, a Vad Fruttik, a Kiscsillag és a 30Y, ráadásul fura mód egységesen nagyon élvezetes koncertet adnak, és jól is szólnak. Ha ez lesz a fesztivál egyik zenei csapásiránya, akkor részemről rábólintva, mint ahogy rábólintva az angolszász ritmusközpontú elektronikus zenéjére is, mint például a Dj Vadim, a Zion Train, Killa Kela, stb. Jó, persze, a drum and bass vagy a dub újdonsága – finoman fogalmazva - némileg megkopott, viszont azon kevés dance floor stílusok közé tartoznak, melyeket el tudok hallgatni hosszabb távon is, főleg ha jól csinálják, és hát az említettek jól csinálják.

Némileg csalódás viszont a péntek esti főszereplő, a Tankcsapda, akik, amióta utoljára láttam őket, beszereztek új színpadi hardvereket, tűz- és füstköpőket, kivetítőket és hasonlókat, használják is őket feszt, csak közben az embernek olyan érzése van, hogy mindez azt hivatott elkendőzni, hogy nem nagyon tudják, hogy akkor innen most merre is kellene továbbmozdulni. Egy színpadra repülő sör miatt Lukács Laci egyébként az első szám közben annyira felkapja a vizet, hogy azzal fenyegeti a közönséget, hogy „elmennek a picsába”, ha nem lesz rend. Lett rend.

Az egész Tankcsapda-koncertet kötelességtudóan megnézi a Kiscsillag zenekar minden tagja, mi több, a pálinkaház előtt a többiekkel ott van Kispál András is. Lehet, ők is gondolkodnak egy tűzköpő beszerzésén (be lehetne izzítani a Feketemosó szám alatt), és most megnézik, mennyire fasza is a cucc a gyakorlatban.

Mint említettem, szombaton este már nem vagyunk a helyszínen, amit leginkább a Quimby miatt sajnálok, főleg mert csütörtök este elcsípjük Varga Livius projektjének, A Kutya Vacsorája zenekarnak az utolsó 10 percét, és mi tagadás, roppant meggyőzőnek bizonyul.

Talán jövőre.

Képek a 2008-as Balatone Fesztiválról.
Háttérinformációk a fesztiválról

Korábban:

Balatone Fesztivál 2007 - Zánkai elsőbálozók