Nyári ízek és árak a szombathelyi piacon: mentés másként

Uborkaszezon van. Nyár közepén, amikor megáll a politikában az élet, a témaszegénység kiűzi a redakciók munkatársait a piacra, és az újságok leginkább a zöldségárakról szóltak. Követtük a bevált módszert, megspékelve azzal a kozmikus kérdéssel, vajon megéri-e házilag konzerválni.

Szerdán reggel fél nyolckor nincs nagy nyüzsgés a szombathelyi vásárcsarnokban. Kedden volt a piacnap, most több kofa, őstermelő ki se pakolt a standjára, és sor is leginkább csak pecsenyésnél tapasztalható. No meg hóvége is van – tegyük hozzá.

Túl a néptelenségen, ami még szembeötlik, az a gombahegy. Bár már szárad az erdő rendesen, még bőven találni vargányát, sokan állnak vele sorba a gombavizsgálónál. Aki nem saját fogyasztásra szedte, az 1000 forintért árulja (ami nem sok érte), a rókagombát 2500-ért.

A gombászás után uborka után nézünk. Szezon ide vagy oda, nem túl nagy a kínálat. Salátának, kovászosnak valót több helyen látunk, 70-100 forintért kilóját, ám csemegének, eltennivalót csak három-négy helyen, ahol is 180 forint körül van a szép árunak.

Hagymát is ennyiért vettünk, de ez van olcsóbban is, a csalamádéba való káposzta 130-150 forint, a vörös ennél úgy 50 forinttal drágább. A paprika minőségtől függően 150-250 forint. Az almapaprika, akárcsak a cseresznye, viszont még nagyon drága: 350 forintért láttunk.

Dömping van karfiolból, 100-180 forint kilója, ezt most érdemes fagyasztani vagy a hordós savanyú közé dobni.

Egyáltalán nem drága a hazai kertekből származó gyümölcs. Például van még sárgabarack, szép, 300-350 forintért, ennek már igencsak kifutóban van a szezonja. Az őszibarack viszont az idén olcsó, 200-250 forintért gyönyörűt lehet kapni, ez is inkább enni, mint konzervnek való, érett. Befőttnek alkalmas fehérhúsút is ennyiért láttunk egy saját termését áruló idős úrnál.

Ami még ennél is olcsóbb, az a szilva. 120-ért kiváló minőséget vásárolhatunk.

Egyre többen jönnek a piacra áfonyával. Az őstermelő azt mondja, fontos antioxidáns és vitaminforrás, nem is beszélve, arról, hogy milyen finom mártás, lekvár készül belőle. Az ára kicsit húzós, 2000 forint, amit az árus azzal magyaráz, hogy nehéz szedni, nem egyszerre érnek a bogyók, a szakértelmet és a gondosságot pedig meg kell fizetni.

Az árakat látva azon morfondírozunk, megéri-e házilag elmenteni télre a nyár ízeit. A piacon a savanyúságok kilója 500-600 forint körül van. Az üzletben egy üveg (ami úgy fele-harmada, ha darabra számoljuk át) 180-280 forint, tehát nagyjából megfelel a piacos lédig savanyú kilójának.

Egy, az interneten talált (üvegbe való) csemegeuborka recept szerint egy kiló uborkához (180 forint), másfél deci 10 százalékos ecet, (25 forint), egy evőkanál só (5 forint) 10 kanál (kb. 20 deka) cukor (40 forint) szükséges, valamint tehetünk hozzá koriandert, egészborsot, mustármagot, úgy összesen egy evőkanálnyit, körülbelül 20 forint árát. Ha ezt összeadjuk, akkor 270 forintra jön ki körülbelül egy kiló savanyúság házilag eltéve. Ha megvárjuk a bogyiszlói szezonját, akkor abból is hasonló áron tudunk spájzolni, sőt, mivel abba cukrot nemigen teszünk, valamivel olcsóbban jövünk ki. Cseresznyepaprika viszont drága nyersen, ugyanakkor savanyítva hasonló az ára a csemegeuborkáéhoz, így ezzel szerintem nem éri meg kísérletezni.

A hordós savanyúsághoz (egy nagy, jól záródó műanyag edénybe levet készítünk, és ahogy érik, úgy dobáljuk bele a zöldségeket), már több adalékanyag szükséges, kén, citrom- vagy borkősav és tartósítószer. Ezek nem olcsóak, tízdekás adagokban 280-580 forint között kaphatóak, viszont nagyon kevés kell belőlük: egy tízliteres vödörhöz 1-2 dekányi, úgyhogy több szezonra kitart egy átlagos háztartásban egy doboznyi a porokból. (Patikában 5 dekás kiszerelésben is kaphatunk ezekből, hasonló áron.)

Amíg a savanyúság eltevésnél nem biztos, hogy azért a 250 forintos árkülönbözetért vállalja az ember az összes macerát, ami a konyha és az üvegek sterilizálásával, a zöldségek tisztításával, aprításával jár. Savanyúból széles a választék, biztosan találunk ízlésünknek valót, és az adalékok is ugyanazok iparilag, mint (a biztos eredmény érdekében) házilag.

A lekvároknál ez nem így van. Az üveges édesség kilója 600-1500 forint között van a boltban, szinte mindegy milyen gyümölcsből készül. Az árat inkább a gyümölcstartalom határozza meg, ami viszont messze alatta van a háziénak, arról nem is beszélve, hogy a bolti áruban bőven van többféle mesterséges adalék. Ezek a lekvárból teljes mértékben nélkülözhetőek.

A baracklekvár esetében, ha háromszáz forintos kajszit veszünk, és hozzá 50 deka cukrot (lekvárnak, a darabos dzsemhez 60 dekát Horváth Ilona szerint), akkor (héjat, magot le-, energiát, vizet hozzászámítva) hozzávetőlegesen 1,3 kiló kiváló minőségű téli finomságot 420-450 forintból tudunk előállítani. A szilva viszont jelentősen olcsóbb, mert abba még cukor sem kell. Aki zselésítő cukorral készíti a lekvárt, kilónként 50-80 forint többletköltséggel számolhat.

A számolás alapján úgy tűnik, megéri konyhát időnként konzervgyárrá alakítani. Amit nem vettünk számításba, az a munka, ami – a beszerzéstől az üvegsikáláson keresztül a kavargatásig az amúgy is meleg konyhában – nem kevés. De kellemes kikapcsolódás a hétköznapi, átlagos teendőkből, és ha betartjuk a technológiai előírásokat, akkor az eredményben sem csalódunk. Kezdők kevés mennyiséggel kísérletezzenek.