Pápa, a copfos város - nyári séta

2008.08.12. 20:54

Szombathelyi szemmel nézve egyszerre van közel és messze Pápa, a hajdan szebb napokat látott, tipikus dunántúli városka. A fürdőjéről már korábban , most egy kiadós és őszinte nyári belvárosi sétára hívjuk olvasóinkat. A barokk-kedvelők előnyben, .

Szombathelyi szemmel nézve egyszerre van közel és messze Pápa, a hajdan szebb napokat látott, tipikus dunántúli városka. A fürdőjéről már korábban , most egy kiadós és őszinte nyári belvárosi sétára hívjuk olvasóinkat. A barokk-kedvelők előnyben, .

Szombathelyi szemmel nézve egyszerre van közel és messze Pápa, a hajdan szebb napokat látott, tipikus dunántúli városka. A fürdőjéről már korábban , most egy kiadós és őszinte nyári belvárosi sétára hívjuk olvasóinkat. A barokk-kedvelők előnyben, .

Pápa régóta szerepelt a felkeresendő helyek listáján, és szívből bánom, hogy nem előbb, hanem valami alkalomra várva kerítettünk erre sort. Közeli hozzátartozóm egy Pápa környéki faluban táborozott, megbeszéltük, hogy Pápára én vonattal megyek, és városnézés után együtt jövünk autóval haza.

Szombathelyről Pápára viszonylag sűrűn járnak vonatok, ám egy oda- illetve visszajárat kivételével át kell szállni, én ezt Celldömölkön abszolváltam, fél órás várakozással, ami a tényleges órányi vonatutat másfél órásra terjesztette ki. A pápai vasútállomás viszont tiszta, rendezett, az előtte lévő tér is kedvező benyomást kelt az idegenben, amely benyomás alapvetően végig jellemzi a 33 ezer fős kisvárosban töltött néhány órát.

Pápa


Mivel a közeli hozzátartozóm késett, módom volt megtapasztani, hogy hétköznap viszonylag sűrűn járnak a buszok a városközpont és a vasútállomás között. Mi autóval mentünk tovább, a Ferences-templom mögött találtunk is parkolóhelyet. Körbenézve úgy láttam, a szorosan vett belváros környékén több helyen is le lehet állítani az autót (többnyire fizetős helyeken ugyan), de közel a Fő térhez. A városmag szemrevételezéséhez körülbelül másfél óra szükségeltetik, ha nem megyünk be egyetlen múzeumba se.

Kiindulópontuk a Ferences-templom, amely meglehetősen romos állapotban van, mellette kolostorépületet sejtünk, melynek tetejét felújították, és bár egy felirat építési területet hirdet, nem látjuk nyomát annak, hogy olyan nagyon haladnának a rekonsturkcióval. A templom környékén több régi földszintes házat látunk, copf homlokzattal, érdemes ezekre a „parasztbarokk” épületekre vetni egy pillantást, különösen arra, amelyiknek szép, sugaras mintájú kovácsoltvas kapuja van.

Katt a képre!


Szűk utcán kanyarodunk a Fő tér felé, a sarkon egy cégtábla címfestőt hirdet. Ez a régen rendkívül népszerű mesterség ma már kihalóban van, kivéve Pápán, ahol még mindig látni kézzel festett, hagyományos cégtáblát, szemben a ma divatos számítógépen készült feliratokkal. Ha már itt tartunk, a legszembetűnőbb a Fő tér és környéke későbarokk, copf stílű házain, hogy az üzletportálok és a házak homlokzatai nem válnak el egymástól, ugyan nem grandiózusak, viszont harmonikusak, szerények, kedvesek.

A tér leginkább a későbarokk jellegzetességeit mutatja, jelezve, ahogy a város fénykora (bár a középkorban sem volt jelentéktelen település Pápa) a 18. század végére, 19. század elejére esett.
Körbejárva érdemes a többnyire szépen felújított házak kapuján betekinteni, érdekes, függőfolyosós, rendezett, sőt parányi virágoskertekkel ékített belső udvarokba látunk a jobbára boltozatos kapuszíneken keresztül.

Pápa


Addig sétálunk a szépen virágosított téren körbe, mígnem eljutunk a Fő teret uraló Nagytemplomhoz, amely 1774-1786 között épült Fellner Jakab tervei szerint. Nem csak Franz Anton Maulbertsch mennyezetfreskói, hanem a mívesen faragott gyóntatófülkék és padok miatt is érdemes betérnünk. Ha szerencsénk van, akkor a templom karzatán régi ruhákat is láthatunk viaszbábukra öltöztetve.

A templom mellett álló klasszicista épületek mellett elsétálva, egy úttestet és egy parkot átszelve jutunk el az Eszterházyak két oroszlán őrizte kastélyáig. Bár ebben az épületben működik a város múzeuma és könyvtára, az épület sajnálatos módon elég rossz állapotban van, és előkertje sem olyan szépen gondozott, mint a mellette lévő park. Ennek ellenére ne hagyjuk ki városnéző sétánkból.

Katt a képre!


A Fő térről ágazik le a Kossuth utca, ez a városka sétáló és bevásárló utcája. Az épületek itt jobbára eredetiek, leszámítva a legújabb korban épült Millenium-házat, - amely nem éppen jól sikerült és ötletes alkotás- és a hetvenes évek végét időző alumíniumborítású áruházat. A legborzasztóbb Széchenyi fejszobra, amely így mell nélkül elég bizarr látványt nyújt a posztamensen. Az utca végén álló Ricsi cukrászdája viszont kellemesen illeszkedik az utca boldogbékeidős, vagy még az azt megelőző kort idéző hangulatába.

Ha kávézni szeretnénk, javaslom, hogy a Kossuth utcán kínálkozó vendéglátóhelyek közül válasszunk egyet, mert egyébként a belvárosban nemigen találunk az idegen számára is vonzó presszót, kocsmát.

Katt a képre!


Az utcával szemben egy takaros, szerény épülettel találjuk magunkat szemben, ez egy nyilvános vécé, barátságos személyzettel. Jobbkéz-felé esik a református templom, amely önmagában reprezentálja, hogy Pápa a dunántúli reformátusság legjelentősebb központja. A templommal szemközt a kékfestőmúzeum, ipartörténeti (ipari) műemlék, lejjebb a Pápai Református Teológiai Akadémia.

Erről az utcáról szűkebb kis utcán vissza tudunk jutni a Kossuth utcára, onnét a Fő utcára. Nagyon rövid sétát tettünk azokon az utcákon, amelyeket egykoron Jókai és Petőfi lába is tapodott. Benyomásunk kellemes, olyan városban jártunk, amely úgy tűnik, sokat ad magára.

További fotók Pápa belvárosáról

Korábban

A pápai fürdő
Győr - Hétvégi csatangolás a szomszédban (képgalériával)
.