Nincs mit tenni, a hajgumiügy közel az égig nyújtózik. Ez annyiban érthető, hogy a programok erősen kopizzák a korábbi éveket. Badár tógában? A kétnapos beszámoló kicsit hosszúra nyúlt, de az olvasó ne panaszkodjon, amúgy is ingyen kapja a jót. Hű, de besűrűsödik olykor az élet.
Az idén alulról felfelé kell olvasni a bejegyzéseket, mert így könnyebb követni a frissítéseket, no meg azért, meg ilyen még nem volt.
Péntek:
22.15: Nap végi szürrealizmus ( J. A.)
Ha jól számolom, négyszer török utat oda-vissza a Borok utcájában. Ehhez képest elég sovány eredmény a két deci villányi oportó. Adódik a fizikai konzekvencia: a Borok utcája gáznemű, amely kitölti a rendelkezésére álló teret. Szóval hiába nyújtották meg a teret a szervezők, a helyzet tömegügyileg változatlan. Önhatalmúan úgy döntök, hogy a Ghymest idén szkippeljük, esetleg jövőre vagy azután szóba jöhet. Bár ez cseppet sem biztos. Miután újfent kissé lehangolódunk a karnevál visszatérő elemein, ide-oda cikázunk a helyszínek között. Így akadunk rá az Uránia Udvarban valami szürreális latinó táncestre, ahol a történelem és a karnevál jegyében két-három tucat fiatal adja át magát a dél-amerikai ritmusoknak. Mi meg pislogunk bután.
21.00: „Ma már nem uralkodom tovább” (Rose)
Semmit sem tanulva a délutáni testgyötrésből, visszatérünk a Romkertbe, ezúttal színházra. A nagy Romulus a technikai körülményességek ellenére is jó választásnak bizonyul. A római birodalom végnapja, reggeltől éjfélig, tyúktenyésztő császárral, nadrággyárossal. Néha egész jó ötlet Dürrenmattal zárni a napot.
21.00: Balkáni állapotok (J. A.)
Az idei karneváli zenék sorában még a Balkan Fanatics bizonyul a hozzám legközelebb levőnek, ami nem azt jelenti, hogy csupaszív, de legalább ismerős a vonalvezetése. Azt mondjuk angoltanárként sem értem, hogy magyar zenekar, magyar színpadon, magyar közönségnek miért angolul énekli József Attila Tiszta szívvel versét. De nem kétséges, hogy van rá magyarázat.
20.35: A zenénél is fontosabb (Rose)
Benézünk a Keleti udvarba, marokkói zenészek játszanak. Amikor előremegyek csinálni egy béna fényképet, H-val találkozom, aki J.A. hajgumija iránt érdeklődik, ami már kultikus tárgy.
20.20: A testnek és a szellemnek (Rose)
A Thököly utcában bizarr marcipánlikőrt kóstolunk, majd erős kényszert érzek, hogy lefotózzam a kisköcsögös táblát. Odébb a Gyurácz Ferenc-Molnár Miklós párosba botlunk, akik egy pálinkásstand tőszomszédságában, saját asztal megett ücsörögnek némi kézzelfogható és megvásárolható irodalommal.
20.00: Előttem az éjszaka (J.A)
Az ALON annyira demokratikus, mint a franc, így aztán bevállalom, hogy belevetem magam a pénteki éjszakába. Először azt állapítom meg, hogy igazam van, a Savaria tér elveszti hangulatát, mihelyst betömegesedik. És hát péntek estére betömegesedik. Így indulunk tovább. A városháza mellett egy ismerős előhozza a hajgumi-témát, amely furán egybevág Rose megfigyeléseivel.
19.10: Más az ízlésem (Rose)
Felvonulunk az Irokéz Galériába, ahol van üdítő, bor, pogácsa és kulturált mellékhelyiség. Nem mellékesen meg épp egy kiállítás nyílik, olyan tehetségkutatós (több-kevesebb eredménnyel). Bár látok néhány olyan darabot a falon, amit nem lett volna pofám a) beküldeni, b) kiállítani, c) aláírni, hogy a készítője főiskolás (e nélkül még talán az általános iskolások között nagy nyögvenyelősen elment volna), azért találok kedvencnek valót is, konkrétan Déri Enikő munkáit. Nem őt díjazzák, de már megszoktam, hogy más az ízlésem, mint bármilyen zsűrié.
19.00 Táncoló hasak a mozinál (J. A.)
Hazafelé tartva ebbe a váratlan látványba ütközöm a Savaria Mozinál. A tánchoz való keleti zene - stílszerűen - a szemben levő kebabosból jön. Bár nem vagyok fanatikus rabja a hastáncnak, sztenderre tettem a bringát, és készítettem egy fotót.
18.30: Újabb fontos témák (Rose)
Megint megtaláljuk a régi kollégákat valahol a Fő téren, és kielemezzük, vajon miért nincs a belvároson kívül semmi karneváli, mondjuk, tehetnének ki színes zászlókat a körgyűrűn, vagy néhány boros pavilont a város szélére, egyszersmind a P+R rendszert is meghonosítva. Valaki megint rákérdez J.A. hajgumijára.
17.10: Badár tógában (Rose)
Badár késik, de nem sokat. A Romkertben iszonyatosan kemények a padok, de mi is kemények vagyunk. Badár tógában és saruban szövegel, a nap a szemünkbe tűz. Egy órán keresztül röhögünk, a „stendapus” után kisebb nehézségbe telik kiegyenesedni. Annyira mégsem vagyunk kemények. Badár annál edzettebb, vigyorogva tűri az istenadta nép közös fotózkodásait.
16.40: Fontos témák (Rose)
Kollégákkal cserfegek a forgatagban, nagyjából ott folytatjuk, ahol a tavalyi karneválon abbahagytuk. Kiegészítő témánk J.A. hajgumija, ami mintha sokkal jobban érdekelne mindenkit, mint a tegnap esti megnyitó. F. egy kicsit eltűnik, de aztán mégsem.
15:50 – Multikulti in eksön (I. D.)
Cserszegi fűszeres borral a zsinagóga kerítésének dőlve az arab felmenőkkel is bíró országos haverommal koccintunk: szábtech. Közben a Karavan Familia épp szerb vagy orosz cigánydalt játszik. Multikulti van nagy erőkkel, kérem alássan. Meg egy hajdani közös ismerősünk is a szemsarokba tűnik, hogy megjegyezze: a sörön a sor. Nem kell sokat bíztatni rá.
14:00 – A haza védelme (I. D.)
Légy kopasz, neked is jól áll! – ajánlja magát a Magyar Honvédség Kiadványa szerződése katonának a Kalandvárban. Tűzoltás odébb a sportpályán, közvetlen mellettem meg különböző gépkarabélyokkal tartanak célra általános iskolás fiúk.
13.45. A Fő tér a szokásos, jó viszont a reneszánsz tér (J. A.)
Egy kávé után átvágok a Fő téren, de a vásár így sokadszorra már nem tud lekötni, ismerősek az árusok, az áruk, sőt azt is tudom, hogy a szembejövő Artitica Anam Cara csoport végén egy kullót húzó srác lesz.
A sok visszatérő motívum mellett egészen felvillanyoz a Reneszánsz térre átkeresztelt Savaria Tér. Bár annyira nem lelkesedem a központilag erőltetett reneszánsz évért, de ez itt így tényleg nem rossz, egész kerekre összeálltak a színekkel, zenék, hangulatok. Szerintem még ma érdemes megnézni, szombaton már mindent átír a tömeg. A helyről Györgyi is írt, nem ismétlem.
13:20 – Meglepő és mulatságos (I. D.)
Rekkenő hőség, szottyadt füge, pattogó vakolat. Ilyen kifejezések tódulnak az agyamba Körmendről jövet, az Ady téren leszállva. Pislogok néhányat, betolok egy automatás kávét a váróteremben, aztán irány a város bendője emésztődni a jónéppel. Langalló vagy süt kolbász volna a menü és sör, ha nagyon valószínűtlenül bele nem botlanék egy exembe és nem halasztódna a dolgot. A kisasszony már megint valami lehetetlen kapcsolatban látszik belebonyolódni gigáig. Eszem hát kínait a Paragvárin. Ennyit a magyar vonatkozásokról.
A Furulya Együttes a Művészetek utcájában idézi a régvolt akusztikus időket. Mellettük egy lánynak a csukott szemére fest két barátnéja cicaszemeket. Közelebb lépve tűnik csak fel, hogy K. Gy. lánya válik macskatekintetűvé. Kicsi a világ.
12: 30: A Romkert még üres, viszont nem olcsó (J.A)
Mégiscsak igazuk lehet azoknak az idegenforgalmi szakembereknek, akik egyfolytában azt hangoztatják, hogy a programokkal lehet embereket a kívánt helyszínre csábítani. A Romkertben például még nem kezdődtek el a programok, így még gyakorlatilag teljesen üres. Kifelé jövet a pénztárnál hallom, amint a férj azt tudakolja a feleségétől, hogy mennyibe volt a két jegy. Amikor meghallja, hogy háromezer, kissé megroggyannak a lábai. Igaz, csak tetteti.
12.00: Borok és beszélgetések utcája (K.Gy.)
Ha valamit szeretek a karneválban – mindent szeretek egyébként –, az a Borok utcája, péntek délelőtt. Bor már van, tömeg még nincs. Egy kisfröccs csopaki olaszrizlingből 250 forint, ez azért húzós. Néhány szót váltok egy idős házaspárral, perecet majszoló barátnak szólnak oda, Jó étvágyat, itt az ünnep! - már húzok is.
Pár perccel és néhány méterrel odébb
A Fő téren Feiszt tanácsnok oszlopos lábai a legfőbb látványosság ez idő tájt, vesszőnyalábot visz a vállára vetve. A kocsmasátrakban már tényleg jó az étvágy, fogy a pecsenye, a gulyás. Útba ejtem megint a Via Palladiumot, már minden kész, míves darabok várnak gazdára. A fiatalok standja is beterítve szép szőttesekkel, két fiú őrzi (jobbára a leánykák munkáit), egyeztetjük az esti menüt: római spagetti. Mellettük ifjú zenészek épp a harsonáról szerelnek át a furulyára. Művészetiesek ők is. Decens ráhangolódás az ünnepre, tetszik.
11.00: Piac (K.Gy.)
Az igazi. Szalonnáért és nokedliszaggatóért jövök. Egy őstermelő néni próbálja meg elmagyarázni feltehetően nem idevalósi kuncsaftjainak, hogy mi is zajlik a városban. Aztán dugó a Hunyadi úttól a Rákócziig a Szent Flóriánon. Aki teheti, vegye elő a bringáját, mert a belváros környéki parkolók is tele vannak.
10.20: Fő tér – Karnevál-elő (K.Gy)
Az Öreg Város Vására már majdnem teljesen áll. Sok a nézelődő is. Bögrék, csuprok, lábbelik, ruhák, szőrmék, asztalosremekek, kereplők és agyagsípok, minden, ami kell, egy ponyván még könyv is. Átérek a Savaria térre, amely idén a reneszánsz tere, itt szép korhű ruhák, a zenészek hangolnak, addig is kérek egy pohár sört. Míg a Mátyás nevét viselő kimérésben küzdenek habbal, elnézegetem, ahogy két ifjú bajt vív fura harcászati eszközökkel. Molnár Piroska ballag el előttem, minden sarokba bekukkant, Nem keres semmit, csak nézelődik.
10.05 Lájtos bevezetés (K.Gy)
A Művészetek utcáján közelítem meg a Fő teret. Nem véletlen, titkon remélem, összefutok lányommal és osztálytársaival, akik mint végzős művészetisek kaptak invitációt az Isis Galéria vezetőjétől a Művészetek utcájának kitalálójától, Ibolya asszonytól, hogy kitehetnék az alkotásaikat, sőt, dolgozhatnak is nagy nyilvánosság előtt, ha akarnak. A lányok már ott vannak, de a standok még most állnak össze, aláfestésként Bozsodiék matiné-koncertelnek, finom, meghitt hangulat.
08.05 Otthon (K.Gy)
Próbálom összerakni a karneválozást, ki mikor jön, megy, mit főzzek, tekintettel a készítési időre és a kiszemelt programok kezdési időpontjára. Kezembe veszem a frissen vásárolt napilapot, péntek, és mérges vagyok, hogy a tegnapit sóztak rám. Aztán leesik, tényleg péntek van, szombati hangulatom ide vagy oda.
Folyamatosan bővülő képgaléria
-----------------------------------------------------
Csütörtök
21.10: Kár, hogy nem az én zeném. (J. A)
Azt nagyon jó hallom, hogy a Balázs Elemér Group nagyon finom zene, különösen a szigetes URH után nagy a kontraszt, csakhogy nem az én stílusom. Mint ahogy a karnevál zenéi közül is csak nagyon kevés. Amit annyira azért nem bánok, így legalább nem kell koncertről-koncertre futkároznom. Majd talán a többiek. Búzasört nem vettem.
20.40: Elveszett a hajgumin (J. A.)
Elfutok az Uránia Udvarba, ahol állítólag valamilyen koncert van, de ott csak egy dj-t találok, aki reggae-szerű dolgokat perget. Ez a Ladánybenét juttatja eszembe, ami cseppet sem kellemes asszociáció. Visszamegyek a Fő térre, ahol jeges kézzel markol a szívemben a felismerés: elveszett a hajgumim. Hajgumi nélkül pedig pontosan úgy nézek ki, mint A rettenthetetlen filmben Mel Gibson. Pánikszerűen elkezdem keresni a téren, követem a korábbi útvonalat, közben szemem a földön, egyrészt hogy meglegyen a gumi, másrészt hogy elkerüljem az emberek tekintetét, akik meglepődnek azon, hogy olyan nagy nevek is mint Mel Gibson itt vannak a karneválon. Biztos valami skót hagyományőrző csoporttal jött – gondolják. Aztán – hála a tisztára söpört Fő térnek – megtalálom a hajgumit. Hallelúja.
20.00: Formabontó karneválnyitó (J.A.)
„Csak hang legyen és fény” – énekli Lovasi a Kispál és a Borzból, és valószínűleg igaza van. Még a megnyitó előtt arról beszélünk az egyik karneváli munkatárssal, hogy a nézőknek gyakorlatilag mindegy, hogy mi a van a megnyitón, az inkább a sajtónak szól. Azt egy korábbi sajtótájékoztatóból tudtam, hogy az idei rendhagyó megnyitó lesz, lesz, amit annyira nem bánok, a helyiek egy részének lelkesedését úgyis lohasztja, hogy évről-évre ugyanazon nevek, előadások, árusok és arcok bukkannak fel éves rotációban.
Az idei karneválnyitót is megtapsolja a közönség, akik azért nem biztos, hogy el tudják helyezni a látottakat. Mondjuk az sem ziher, hogy el kell helyezniük. „Biztos, az Ipkovich urat hozzák benne” – kommentálja például komolyan egy szakértő néző a városháza előtti szökőkúthoz kunkorodó lepukkant VW Golfot, amely a modern karneválnyitó előadás egyik díszlete. Merthogy a Weöres Sándor Színház és a főiskola színésznövendékeinek rövid előadása a mai világ és a római összecsúsztatása, jelképes bárányáldozattal, tógákkal, VW Golffal, gitárral, babakocsival és turistafényképezővel. A végén a Morcheeba dalára (Rome wasn’t built in a day) bevonják a közönséget is, főleg a gyerekeket, a táncba, és a városháza teraszáról Jordán Tamás is mond pár mondatot az ünnepről és Savaria színházáról. Összességében nem rossz az alapötlet, a hangulat is eltalált, csakhogy az egész nem igazán van összeérve.
Az is érdekes, hogy időközben az előadásból teljesen eltűnt a sajtótájékoztatón beharangozott fikciós szál, mely szerint egy orosz karmester érkezik Savariába. Lehet, átvezényelték Grúziába.
19.30: Nagy a szórás a borárakban (J. A.)
Az alaposan megnyújtott Borok utcájában körülbelül minden második pavilon üzemel. Amíg a korábbi években viszonylag egységes áron adták a bort a pincészetek, most nagy a szórás. A legolcsóbb borból, amit látunk, 150 forintért mérnek egy decit, a legdrágább ezres körüli. De nem veszek egyikből sem, mert hosszú még a hétvége. „A téma az utcán hever” – mondja Ipkovich György polgármester, miközben a fényképező keresőjébe nézek. „Most nem kell keresni” – mondom én. Valószínűleg ennél frappánsabb válasz is létezett volna.
16.15: Legyen mindig karnevál, vagy legalább az utcákat zárják le! (J.A.)
11.10: Az idén nem veszek búzasört! (J. A.)
A Thököly utcai – egyelőre még üres - fabódékról eszembe jut, hogy figyelmeztessem magam? Az idén nem venni búzasört! Merthogy minden évben győzködöm magam, hogy én azt nagyon szeretem, aztán amikor megveszem a korsót, és 40 perc alatt csak másfél decit tudok legyűrni, akkor szomorúan bevallom magamnak, hogy annyira talán mégsem szeretem. Így hát meg is van az idei karneváli fogadalom: nem veszek búzasört!
További képek a karneválról!