Blaskó János elkészítette a Fő téri Császárkő mását - és megvásárolható

A mű – amely mindössze egyetlen példányban készült el – nemcsak megtekinthető, de meg is vásárolható a Vitalitas Bútorgalériában (Szombathely, 11-huszár út 19.).

Emellett a császárportrékat akár kézbe is foghatjuk, hiszen a hiteles másolatokat korlátozott számban, pénzérme formában szintén elkészítette a Fő tér szobrásza.

Amennyiben felkeltettük az érdeklődését, további információkhoz a Vitalitas Galériában, illetve a (94) 312-052 telefonszámon juthat.

(A Vitalitas Bútorgaléria az ALON-infó regisztrált partnere)

(X)

---------------------------------------------------------------

Kik vannak a Császárkövön? – Amiről nem beszélnek a történelemkönyvek

Claudius

Suetonius szerint a Colonia Claudia Savariát Kr. u. 43-ban alapító Claudius „…térdei megrogytak, ha fölállt. Nyáladzott, taknya csöpögött, ha felizgatták. Dadogott, beszéde összefüggéstelenül zavaros volt….” A leírás annyira undorító emberként állítja Claudiust, hogy gyanakodni kezdünk. Meg persze eszünkbe jutnak párhuzamok, hiszen van olyan vezető politikusunk, akit az egyik szekértábor önzetlen, a fizetését is a köz javára átutaló, bátor reformerként említ, aki szuggesztív előadóként győzi meg hallgatóságát, a másik oldal szerint ugyanő folyamatosan ötletelő hebrencs, hadonászó elmebeteg, aki tönkretette az országot, miközben jól megszedte magát...

Nos, visszatérve Claudiusra, hívei kiemelik, hogy már a hatalomra kerülése előtt a császári családban egyedülálló teljesítményre volt képes: túlélte mindkét elődjének, Tiberius és Caligula császárnak a családirtását. Így Caligula meggyilkolása után a császári család egyetlen felnőtt korú férfijaként akarata ellenére el kellett vállalnia, hogy császár legyen.

Úgy tartják, szellemi képességei kiválóak voltak, vonzódott a törvénykezéshez, jogi reformot vezetett be, kiválóan irányította a birodalmi közigazgatást, számtalan építkezést készített elő és valósított meg. Hadi sikerei sem lebecsülendők: a Római Birodalom része lett Britannia, Trácia, Mauretania… Vannak, akik gyengekezűnek tartják, szemére vetik, hogy plebejusokkal is ebédelt, mások azért bírálják, hogy az ellenálló szenátorok közül jó néhányat kivégeztetett, sőt az őt megcsaló egyik feleségét sem kímélte. Fölróják neki azt is, hogy el akart menekülni, amikor császárrá akarták kikiáltani. De ki tudja? Lehet, hogy neki volt igaza. Hiszen abban az időben császár természetes halállal nem nagyon végezhette be földi útját, jószerivel mindegyiket meggyilkolták.

Claudiust végül is saját felesége mérgezte meg, hogy a nő előző kapcsolatából született fia, Nero császár lehessen. Aki majd „hálából” megmérgezi anyját és fölgyújtja Rómát....

Domitianus

A már idézett Suetonius a Császárkő második császárát, Domitianust (uralkodott 81-96) sem kíméli, egyszerűen fajtalankodással vádolja meg. Az egyensúly kedvéért említsük meg, hogy mások szerint pedig nagy nőcsábász volt. Tessék választani!

Domitianus gyermekkora elég hányatott volt. Voltak évek, amikor családjával kifejezett szegénységben élt. Ifjúkorában előfordult, hogy Isis-papnak kellett öltöznie, hogy megmentse az életét. Uralkodói teljesítménye nem lebecsülendő: hódításai elsősorban Germaniára terjedtek ki. Hadvezérei Skócia déli részén és Dáciában arattak sikereket. Újjáépítette Rómát, eredményesen küzdött az infláció ellen. A római plebs kedvelte, no nem az építkezései vagy gazdasági reformjai miatt, hanem azért, mert új színt vitt a gladiátorjátékokba, állítólag a törpék és a nők viadalát ő találta ki…

Szombathelyiként ki kell emelnem, hogy Savaria első fényes korszaka hozzá kötődik, a város nemcsak hogy megszilárdította helyét a provincia élén, hanem számos épülettel gazdagodott, jelentős vallási központtá is vált.

Ellenfeleivel Domitianus kegyetlenül leszámolt, a keresztényeket kíméletlenül üldözte. Sorsát ő sem kerülhette el, a felesége (már megint a feleség!) közreműködésével szőtt összeesküvés oltotta ki az életét.

Trajanus

A Császárkő harmadik császára Trajanus, akivel Suetonius, bár az első század végén kortársa is volt, már nem foglalkozott (csak nem azért, mert féltette az életét?), így szaftos pletykák sem maradtak fönn róla. Még a csípős nyelvű Martialis is csak egy laudatiót (dicséretet) mert papírra vetni.

A vele kapcsolatos legismertebb tárgy a dákok legyőzését megörökítő, szépen faragott 32 méter magas oszlop, amely ma is látható Rómában. Trajanus kiváló hadvezér volt. Hódításaival érte el a római birodalom a legnagyobb kiterjedését. Állítólag hiú ember volt, nagyságát kívánta kifejezni avval, hogy hatalmas építkezésekbe fogott, a birodalom úthálózatát korszerűsítette, mocsarakat csapoltatott le, támogatta a vagyontalan római szülők gyermekeit. (Soha rosszabb jellemhibát!). Augustushoz hasonlóan pezsgő művészeti, tudományos élet jött létre uralkodása alatt. A római polgárok szerették, az Optimus (legjobb) címmel ruházták föl. Savaria lakói is kedvelték, tiszteletére emlékkövet állítottak fel. Sok elődjével és utódjával szemben (a kivétel erősíti a szabályt) természetes halállal halt meg.

Severus

Majd egy évszázaddal Trajanus után, Afrikában született Septim(i)us Severus, aki 193 és 211 között volt a birodalom császára. Felső-Pannónia helytartója volt, amikor az elődje meggyilkolását követően a pannóniai légiók Savariában római császárrá. kiáltották ki.192-ben vonult pannóniai katonáinak kíséretében Rómába, hogy ténylegesen átvegye a hatalmat. A törvények azonban tiltották, hogy bármilyen katonaság lépjen a város területére, ezért Severus egy ügyes csellel leszerelte az előkelők fiaiból álló preatorianus gárdát, helyükre a falak előtt állomásozó pannóniaiak léptek. E gárdát később is Pannóniából töltötte fel, sőt közvetlen helyettese is pannóniai születésű volt. E kapcsolat mind Severus mind Pannónia számára gyümölcsözőnek bizonyult. A császárrá választásának a 10. évfordulójára egész Pannónia területén nagy építkezésekkel kísért ünnepségeket szerveztek, amelyekre maga a császár is ellátogatott. Ekkor, tehát 202-ben építették föl Savariában az Isis-szentélyt is. A szenátus sosem bocsátotta meg, hogy háttérbe szorította őket, de az átlag római polgár kedvelte: uralkodása békét, stabilitást biztosított számukra. A pártusok felett aratott győzelmének tiszteletére 203-ban emelték a Rómában ma is legépebben megmaradt diadalívet.

Diocletianus

A Császárkő ötödik császára, Diocletianus újabb egy évszázad múlva, az összeomlás szélén álló birodalom uralkodója lett (284-305). Az első években főleg katonai sikereivel egyesítette a birodalmat, majd a közigazgatást szervezte újjá, adóreformot vezetett be, megreformálta a hadsereget. Tevékenysége a Római Birodalom újabb felvirágzásához vezetett. Kegyetlenül üldözte a keresztényeket. Savaria szerepét azzal növelte, hogy a keresztényüldözésben fontos szerepet játszó bíróság egyik központját itt alakította ki. A birodalomirányítás szervezeti megújítására is kísérletet tett, de inkább emeljük ki azt, hogy ő volt az első „nyugdíjas császár”. Hatalma csúcsán, a halála előtt 6 évvel úgy érezte, hogy ereje fogytán van. Nem várta meg, hogy a betegsége elhatalmasodjon rajta vagy esetleg „eltegyék az útból”, fogta magát és visszatért szülőföldjére, Dalmatiába, ahol kertészkedésnek szentelte hátralévő éveit.

Constantinus

Constantinus (306-337) nemcsak a Császárkőn következik Diocletianus után, hanem uralkodásában is. Törekvései azonban szöges ellentétben álltak elődjével szemben. Míg Diocletianus úgy gondolta, hogy a birodalmat kisebb egységekre bontva kell kormányozni, Constatinus hosszú évek harcaival újra egyesítette azt. Míg Diocletianus az egyik legkegyetlenebb keresztényüldöző volt, Constatinus előbb vallási toleranciát hirdetett meg, majd támogatta az egyházat, gyakorlatilag államvallássá tette a kereszténységet. Hatalmas építkezésekkel gazdagította a birodalmat, megalapította Konstantinápolyt.

Contantinus a birodalmat újraszervezte, így Felső- és Alsó-Pannóniát négy provinciára osztotta. Savaria szerepe ezt követően sem csökkent, Pannonia prima fővárosa és a tartományi Praeses székhelye maradt. Itt őrizték a provincia pénzét, hadi valamint élelmiszer-készleteit is.