Az idei első igazi tavaszi napsugár is hozzájárult ahhoz, hogy szokatlanul sokan jöjjenek össze a vasi megyeszékhelyen zajló ünnepi eseményeken. A budapestiek pedig példát vehetnének a politikai békés egymás mellett élésből.
A parkban
Az ünnepi események Szombathelyen reggel fél 10-kor kezdődtek a Savaria Múzeum előtti parkban. Horváth Boldizsár szobrának megkoszorúzására több száz helyi lakos jött el, összekötve a múltra való emlékezést egy kellemes napfürdővel. Idősek és fiatalok, komplett családok érkeztek kokárdákkal és zászlókkal. A gyerekeknek láthatóan roppant mód tetszettek a lovas huszárok és a szekerek, s a felnőttek arcára is mosolyt csalt a hirtelen jött tavasz. Egy Juhász Gyula-vers és Horváth Boldizsár rövid méltatása után Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár és országgyűlési képviselő valamint a megye és a város vezetői helyezték el koszorúikat a szobornál.
A téren
A tömeg pedig nem széledt szét, hanem a fúvószenekart követve átvonult a Március 15. térre, ahol újabb több száz ember csatlakozott a menethez. A szokásos katonai tiszteletadással felvonták a zászlót, és felolvasásra került egy ismeretlen 48-as honvéd felhívása, aki a forradalom és szabadságharc kapcsán a nemzeti egység fontosságára hívja fel a honfitársai figyelmét. Semmi különös nem történt, de valami rejtélyes ügy miatt az emberek érezhetően ünnepelni akartak, mintha ki akarnák használni az utolsó lehetőséget az EU-csatlakozás előtt. Mert május 1. után is lehet persze nemzeti ünnepeket ülni, de az már más lesz, akárki akármit mond.
A szobornál
A fő ünnepség, ahogy minden évben, most is az Ady téri Petőfi-szobornál zajlott. Becslésünk szerint az ezret is jócskán meghaladó sokaság gyűlt itt össze. Az esemény fő szónoka a Hankó Faragó Miklós államtitkár volt. A politikus átlagos színvonalú szónoklatában többek között kiemelte, hogy az 1848-as forradalom nem magányos felkelés volt, hanem az akkori európai események fősodrához tartozott, egy közös cél, a szabadság, egyenlőség, testvériség megvalósításáért. Az államtitkár azt is elmondta, kevés szó esik a vidék forradalmi hagyományairól, még Szombathelyen is. Pedig a pesti eseményekkel párhuzamosan itt is lejátszódott egy kisebbfajta forradalom. Az 1848. március 17-i népgyűlésen elfogadták Horváth Boldizsár javaslatait, s 16 pontból álló petíciót terjesztettek a közgyűlés elé, amely petíció mélyebb és átgondoltabb szándékokat fogalmazott meg, mint a pesti 12 pont, úgy, hogy a szombathelyiek nem is tudtak Petőfiék követeléseiről.
Hankó Faragó Miklós beszédében kiemelte az uniós csatlakozás fontosságát is, amely révén ismét megvalósítható 1848 nemzeti egysége, s az akkori forradalom céljai végre valóra válthatók lesznek.
A szónoklatot a Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskola és a Derkovits Gyula Általános Iskola közös műsora követte.
Ezután a különböző politikai és társadalmi szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a Petőfi-szobornál. Úgy tűnik, a március 15. közel van ahhoz, hogy – ellentétben az ostoba fővárosi szokásokkal - valamiféle helyi konszenzus alakuljon ki körülötte, hiszen a MIÉP éppúgy elhozta koszorúját, mint a Munkáspárt.
Egy nemzetközi és országos felhívást követve a résztvevők háromperces csenddel emlékeztek a terrorizmus áldozataira.
A rendezvény zárásaként hivatalosan beiktatták Tóth Katalin diákpolgármestert, a szombathelyi Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskola tanulóját.
A megye ünnepi rendezvényei délután zajlottak a Batthyány-szobornál illetve belső helyszíneken: a Bartók teremben és a Képtárban.