Bemutatkozott a Weöres Sándor Színház - hűvös délután, meleg hangulat

Szombathelyen, a magyar dráma napján fejeződött be a szombathelyi Weöres Sándor Színház bérlet-promóciós előadássorozta, amellyel végigjárták a megye városait. Mire ideértek, igen pocsék idő lett, jeges szél fújt, de úgy tűnik, ha esik, ha fúj, ha haragoznak, itten előadásnak kell lenni. É ez így is van jól.

Mert a közönség az kíváncsi, ráadásul, mint megtudtuk, a gázsi, a büfé a rendező és az igazgató után a legfontosabb dolog a színházban. Párnát, kávét, masszázst kap, és akinek még ez se lenne elég, hogy fusson a Király utcába bérletet venni, akkor előadást is.

Nem is akármilyet. Trokán Péter volt a főszereplő, de a többiek se voltak egy kicsit sem mellékesek. A világot jelentő deszkák alól bújtak, másztak, ugrottak elő, és próbálták egymást lejátszani a színpadról, mert – mint Trokán mondta – minden színpadi műfajban otthonosan mozognak, nagy a szerepelési vágyuk, és mindent megtesznek, hogy ez ki is élhessék, tettlegességtől sem riadnak vissza, és „lehet, hogy még vér is fog folyni, reméljük a legjobbakat.”

Nos vér nem folyt, igaz, valaki kicsit lesérült. Viszont a látottak alapján jogosan remélhetjük a legjobbakat. Igaz, hozzá kell tenni, hogy a felvillantott lehetséges szerepkörökből most a hálás zenéseken volt a hangsúly.

A népszerű dallamokból (kuplétól kezdve a musicalen és a népdalon keresztül az operettig minden volt) jól összerakott, gegekkel megtűzdelt félórás egyelegben. (Jordán Tamás és csapatának munkája.) Az mindenképpen kiderült, énekelni nagyon tudnak, és azt hiszem, a jövőbe egyszer-kétszer beleborzongunk még mi ebbe - és nem a jeges szél okán. (Sőt most se azért borzongtunk.) Bár elhangzott, hogy „tanulj meg fiam, komédiázni,” eddig, nagyon úgy tűnik – ők már tudnak.

Az is világos lett, hogy nem csak a maori rögbicsapat csatakiáltásakor, hanem egyébként is együtt van a társulat (nem lehetne ezt a hakát máshol is bevetni?), amely társulat ráadásul nagyon vidám, barátságos, és kreatív.

Hogy prózában mit adnak elő, az kiderül januárban. Ha valami nem jól sülne el (ami persze nem fordulhat elő), még mindig el lehet gondolkodni a Cseresnyéskert megzenésítésén.

Az előadás után a Fő térre kihelyezett asztaloknál személyesen is lehetett ismerkedni a színészekkel, ami kicsit döcögősre sikeredett, de erre is lesz még alkalom. Az előadást délután úgy háromszázötven-négyszáz ember nézte meg, ami nem egy rossz arány, ha számolunk az enyhe téli napra emlékeztető időjárási körülményekkel, é a szombathelyiek vasárnap délutáni, Fő téri korzózási szokásaival. Borítékolom, erre is jótékony hatással lesz, ha színészeink elfoglalják törzshelyeiket.

A Weöres Sándor Színház színészei