Az ALON elcseszte a bringás felvonulást

„Csak hárman leszünk a felvonuláson?” – kérdezzük éles hangon Varga Tamást, a sportbizottság elnökét, a Gotthárd Jenő Általános Iskola igazgatóját. Hétfő délután négy óra van a Borostyánkő Áruház előtt, ahonnan elvileg a kerékpáros felvonulás indul az autómentes nap keretében.

De csak elvileg. Gyakorlatilag ugyanis a 20-30 résztvevő – főként gyerekek – már éppen egy órája tekernek valahol. Merthogy háromkor már elindultak. Ugyanis akkor volt az indulás, amit elvileg mi is tudtunk, merthogy mi is kaptunk a hivatalos programról, amit közre is adtunk, meg le is fikáztuk. Csak hát, köszönetőn a - természetesen csak itt és csak most tapasztalható - zilált főszerkesztői figyelemnek, a képzeletet próbáltuk ráerőltetni a valóságra. És elbuktuk a játszmát, ahogy illik.

Állítólag még vártak is ránk kicsit. Hát ez gáz. Még nagyobb gáz lehetne, ha az autómentes nap komoly lenne, de hálistennek – vagy esetünkben szerencsére – nem az, így aztán sok mindenről nem csúsztunk le. Meg hideg is van, mint a rossebb.

Ott állunk hát a parkolóban. Varga Tamást megkérjük, hogy készítsen rólunk egy fényképet a bizonyíték és a poén miatt, majd egész jóízűen elbeszélgetünk arról, hogy mennyi értelme van az autómentes napnak. Öt-tíz perces őszinte diskurzus után nagyjából egyetértünk abban, hogy ennek így nem sok, amit az iskolaigazgató azzal finomít, hogy a programok révén azért a gyerekek szemlélete csak módosul egy kicsit.

Abban is egyetértés mutatkozik, hogy ezen a napon nagy belvárosi útlezárások és felvonulások kellenének, de hogy ezt kikkel meg hogyan lehetne megvalósítani, azt senki nem tudja.

Mi hárman hümmögünk és dörmögünk még egy kicsit, de nem túl magabiztosan, mert mégiscsak elcsesztük a felvonulást.

Bánatunkban teszünk egy pár tiszteletkört a Borostyánkő előtt, majd egy kisfröccs, egy sör és egy Kinley erejéig beülünk a szomszédos borozó teraszára. A Kinley-vel a főszerkesztő gyakorolt önkritikát.