Mi mondott az amerikai nagykövet a szombathelyi diákoknak?

Nincs látható biztonsági ellenőrzés

Az egyetemi központ (leánykori nevén tanárképző főiskola) „C” épülete előtt böhöm nagy fekete autó, rajta az amerikai zászló. Arra számítok, hogy mindenféle nagy biztonsági ellenőrzés lesz, de erről szó sincs, egyszerűen be lehet sétálni a Forrásközpont konferenciatermébe, és később sincs semmiféle macera. Na persze a háttérben biztos figyelnek, de tényleg nem zavaró.

A protokoll

A nagykövet asszony és kísérete 5-10 perces késéssel érkezik. „Jó napot kívánok. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, köszönöm a meghívást. Szombathely nagyon szép” – mondja magyarul April H. Foley, majd aztán angolul mondja el, hogy ez az első látogatása Magyarország legrégebbi városban, melynek gazdag történelme visszanyúlik a római időkig stb., stb. Még a mai nap (csütörtök) meglátogat számos műemléket itt, mert szeretne még többet tudni rólunk. Rutinos politikus, és az is látszik, hogy készült.

Amiért a diákokhoz jött

A hölgy nem sokat kertel, az amerikaiak amúgy is praktikus teremtések. Szóval két perc múlva már arról beszél, ami fő témának tűnik a mintegy félórás beszéde alatt: magyar diákokat szeretne az USA-ba csábítani.

Ehhez előveszi az ismert indokokat: a külföldi tanulás elősegíti a kölcsönös barátságot és megértést, az Egyesült Államok felsőoktatási intézményei pedig a jelenleginél több külföldi diákot szeretnének a falaik között látni. Elmondja, Magyarországon több helyen már működnek az Egyesült Államoknak diáktanácsadói, akik segítenek megtalálni a megfelelő egyetemeket, pénzügyi és egyéb segítséget. A Magyarországon is működő Fulbright programmal például eddig 900 diák mehetett tanulni a tengerentúlra. Minden területről várnak diákokat, az angol nyelvtudás pedig később hatalmas előny lesz az elhelyezkedésnél.

A vízumról

April H. Foley nem mondja azt, hogy ma (pénteken) lesz a nagy bejelentés, de azt megígéri, még Bush elnöksége alatt vízum nélkül mehetünk az USA-ba. Ez 2009. január 20-i határidőt jelent.

Az amerikai elnökválasztásról

A humoros, intelligens, közvetlen de céltudatos hölgy benyomását tevő nagykövet váratlanul a diákokhoz fordul: megkérdezi, hogy ki szavazna Obamára és ki McCainre. A diákokat – feltehetően angolszakosok - láthatóan annyira nem hozza lázba a téma, mint ahogy az egész látogatás sem. Egyikük azért csendesen Obama mellett teszi le a garast, mire Foley megértően mondja, hogy persze, Obama az ameriakai álom megtestesítője, annak, ahogy egy szegény srác tehetsége és szorgalma révén a csúcsra kerül.

Majd az elnökválasztás kapcsán néhány érdekességre hívja fel a figyelmet. Első alkalom, hogy egy afro-amerikai indul az elnökségért, első alkalom, hogy egy római katolikus az alelnök-jelölt, sőt most van a történelem folyamán a legidősebb elnökjelölt, és most van először alelnökjelölt nő. És akinek ez mind nem elég: most először mindkét jelölt az USA-n kívül született, és mindezt színezi a világgazdasági válság.

Egyik diák Hillary Clintonról kérdezi, akit a nagykövetasszony egy remek elnökjelöltnek tart, akinek egyik legfőbb erénye, hogy valójában senki nem kérdőjelezte meg, hogy alkalmas-e elnöknek. És bár elbukta a jelölést, ez első valóban komoly női elnökjelölt volt, ami egyben komoly jelzés a nők felé.

A rektorral nem teljes az összehang

„Sajnáljuk, hogy nem biztos, hogy Amerikában nő elnök lesz” – kezdi a párbeszédet a nőkérdésről Gadányi Károly, mintegy megelőlegezve, hogy ebből sok jó nem sülhet ki. A rektor elmondja, hogy vannak többen a vezetésben is hölgyek, mire a nagykövet asszony azzal válaszol, hogy a magyar nők intelligensek, az iskolákban jól teljesítek, és minden képességük megvan arra, hogy szakmájukban a csúcsra kerüljenek.

„A férfi kollegáimnak azt mondom, ha nem úgy viselkednek, lecseréljük őket!” – tesz rá egy lapáttal Gadányi, ami annyira nem tetszik már Foley-nek, mondván, ez csak humornak megy el, amúgy meg negatív sztereotípia. Ennyiben maradnak.

Egyéb kérdések

Ahogy már fent jeleztük, a hallgatók nem igazán estek ki a padból, hogy kérdéseket tegyenek fel a nagykövet asszonynak, de azért egy-egy beszállingózik. A tengerentúli munkavállalással kapcsolatban Foley megint csak a tanulási szálat erőlteti, mondván, hogy a nyári szünetben jó dolgozni, mert utána pár hetet lehet utazni az országban, és jól el lehet költeni a pénzt.

Egy másik hallgató – némi meglepetésre – arról érdeklődik, hogy Magyarország hogyan tudna kilépni az Európai Unióból. A hölgy szemrebbenés nélkül elmondja, amit erről a kérdésről tud. Mondom, hogy szimpatikus.