Csendes, szomorú ünnep: Október 23. Szombathelyen (képgalériával)

Méltóságteljes, szép ünnepet tudhat maga mögött Szombathely. Kigombolt lódenkabátban ugyan nem lehetett sétálni, de havas eső sem esett, mint tavaly. Viszont voltak szép versek, jó zenék, zászlófelvonás és ünnepi közgyűlés, és akárcsak az időjárás, inkább ború, mint derű. .

Méltóságteljes, szép ünnepet tudhat maga mögött Szombathely. Kigombolt lódenkabátban ugyan nem lehetett sétálni, de havas eső sem esett, mint tavaly. Viszont voltak szép versek, jó zenék, zászlófelvonás és ünnepi közgyűlés, és akárcsak az időjárás, inkább ború, mint derű. .

Civil előünnep

Az ünneplés, vagy inkább a megemlékezés már szerdán elkezdődött, a Honderű Asztaltársaság Egyesület, a Magyarok Háza, a Polgári Egyesület Szombathelyért és a
Rákóczi Szövetség Szombathelyi Szervezetének hagyományos rendezvényére a Premontrei gimnáziumban került sor úgy százötven ember részvételével, majd elhelyezték koszorúikat a „lyukas” zászlónál, koporsónál. Innen a résztvevők az Art Caféban gyűltek össze egy beszélgetésre.

Emlékezés Szombathely tragikus sorsú 56-os hősére

Csütörtökön délelőtt az 56-os Szövetség Vas Megyei Szervezetének ünnepi közgyűlésésre került sor a Városházán, délután ugyanők - kiegészülve megyei és városi tisztségviselőkkel -Welther Károly sírját koszorúzták meg a temetőben. Welther Károlyra dr. Torjay Valter emlékezett, felidézve gróf Teleki Pál szavait: „a haza nem tartozik nekünk semmivel, mi tartozunk a hazának”.

Kevesen voltak a Március 15. téren

Délután ötkor a borzongató szélben úgy százötvenen gyűltek össze a zászlófelvonásra a Március 15. téren, ahol a Gépipari Informatikai Műszaki Szakközépiskola növendékei adtak műsort, miután az 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszőrsége mellett felvonták a köztársaság lobogóját. A résztvevők nagy részét a hivatalból megjelenők, a protokoll tette ki. Az 56-os forradalom és szabadságharc, a köztársaság kikiáltása és szabadon választott önkormányzatok megalakulásának évfordulója úgy tűnik, ma még keveseket vonz. Ami némiképp érthető. Ugyan hármas ünnep ez a nap, mégis inkább patetikus, nagyon szomorú, hideg is van, meg még huszárok sincsenek. Így együtt ez inkább emlékezetet az eltiport forradalomra, és mint arra a mámorra, összefogásra, bátorságra, amely ezt a napot bevéste a történelemkönyvekbe – többszörösen is.

Puskás Tivadar kereszténydemokrata országgyűlési képviselő is azzal kezdte a beszédét: „1956. november 5-én délelőtt két 13 éves fiú settenkedett be a Szent Márton úti temetőbe. Rokonaik sírjáról akarták összeszedni a halottak napi mécses-tartókat. A ravatalozó félig tárt ajtaján keresztül megdöbbentő látványban volt részük. A helyiség aljzatát alkotó olajos padlón kilenc halott feküdt. A történetet mélyen megrendülve mesélte minap a fiúk egyike, képviselőtársam, Básthy Tamás.”

Majd többek között így folytatta: „De el kell számolnia azzal is, immár minden generációnak, mi történt 56-tal a szabad Magyarország 19 éve alatt. 1990-ben a demokratikusan választott Országgyűlés első ülésén nemzeti ünneppé nyilvánította október 23-at. Azóta a hivatalból ünneplők mind ’56 örökösének mondják magukat. Ám 1956 örökségéhez a rákövetkező 30 év öröksége is hozzátartozik, és hozzátartozik még a rendszerváltozás és a forradalom viszonyának a tisztázása is. …

Puskás áttételesen utalt a jelenlegi politikai-társadalmi viszonyokra is: „Ma nem tudunk úgy ünnepelni, hogy ne gondolnánk a ma hazugságaira. (…) Mára a magyar emberek java része újra megtanulhatta a keserű leckét, hogy az a társadalom, amely hajlandó feladni egy kis szabadságot egy kis jólét érdekében, egyiket sem érdemli, és mindkettőt elveszíti.

Beszédét mégis bizakodóan zárta: „De mi még mindig, rendületlenül bízunk az alapvető demokrácia jövőjében (…) Ma is rá kell ébrednünk, hogy párthovatartozástól, származástól, vagyoni helyzetünktől függetlenül elsősorban valamennyien magyarok vagyunk, egy nemzet.

Visszafogott optimizmus az 56-osok terén

A Március 15-e térről a szombathelyi fúvószenekar kíséretével átsétáltak az ünneplők az 56-osok terére. A zenekar volt talán az egyetlen résztvevője a rendezvénynek, amely valóban felcsillantott némi optimizmust, lendületet, ritmust, amelyre lehetett egyszerre lépni, és emlékezetett arra, akárhogy is végződött, ezen a napon mégiscsak egy forradalom zajlott az országban. Erre már Majthényi László megyei alelnök emlékezett a lemészárolt nemzetőrök emlékművénél: akkor egy hét alatt kivívták a demokráciát és a szabad országot. Arra is utalt a politikus, hogy ehhez összefogás, szeretet és bizalom is kellett.

Ezen a helyszínen sem voltak sokan, összesen alig kétszeresen talán, mint a koszorúzók és a protokoll. A városi közgyűlés frakciói képviseltették magukat, de itt voltak a megye elöljárói, számos civil szervezet, valamint a honvédség képviselői, a katasztrófavédelem, tűzoltóság, rendőrség parancsnokai.

A tömeghatáshoz jelenősen hozzájárultak a nemzetőrség (National Guard) idősebbjei és ifjabbjai szép számmal. A hajdani nemzetőrség volt székhelyének helyet adó épület aljában idős hölgy üldögélt egy neki kitett széken, Ő is elhelyezte a koszorúját, többen mécsest is gyújtottak.

A Városházán

Innét sokan átsétáltak a városházára az ünnepi közgyűlésre az avarillatú, és a sétálgató, beszélgető emberekkel teli Fő téren. Jöhettek volna többen is, befértek volna, mert a ház nagyterme talán félig, ha megtelt. Sok képviselő is távol maradt. A Bozsodi Quartett és a városháza versmondó köre adott méltó műsort, majd dr. Ipkovich György vette át a szót.

A polgármester – miután megemlékezett a forradalom hőseiről - a hármas ünnepből inkább az önkormányzat megalakulásának 18. évfordulójára helyezte a hangsúlyt, mint mondta: Immár testületünk is nagykorú lett.

„Október 23-ának tisztelete vezérelte városunkat is akkor, amikor az első szabadon választott közgyűlése megalakult, tagjai letették az esküt és megválasztották első polgármesterünket.(…)

„18 esztendő telt el azóta, és lassan a történelem részévé válik ez is. Az újonnan megalakult szabadon választott közgyűlés tagjaként 32 társammal együtt bizsergő izgalommal néztünk a jövőbe. Nem tudtuk, hogy mi következik, de éreztük, hogy valami új lesz az osztályrészünk. Valamennyien tudtuk, hogy a hatalmas felelősség hárul ránk: a választók bizalmából a várost kell fejlesztenünk, építenünk, s új, demokratikus működést kell kialakítanunk. Ez a 18 év nagy változást hozott” – mondta a polgármester.

Majd felsorolta azokat az eredményeket, amelyek a város fejlődését jelzik, az elkerülő úttól a Savaria Mozi megőrzéséig és felújításáig, az uniós támogatással elkészült szennyvíztisztítóig, mindazt, amely a város lakóinak kényelmét, megélhetését, biztonságát szolgálják.

A polgármester továbbra is optimista: „Bonyolulttá váló világunkban mégis sokan teszik fel a kérdést: vajon meg tudjuk-e oldani az előttünk álló feladatokat, ki tudjuk-e használni lehetőségeinket, nem fenyeget-e az a veszély, hogy belső széthúzás vagy viszály erőtleníti el karunk erejét és építés helyett rombolás következik. Régi igazság: azt nagyon könnyen el lehet érni, hogy ne történjen semmi. Az elmúlt 18 év azt üzeni: nem így lesz! Szombathely továbbra is dinamikus, erős, fejlődő város lesz.”

A Szózat közös eléneklése után koccintásra került sor, Németh Kálmán alpolgármester mondott pohárköszöntőt.

A fogadáson is jóval kevesebben vettek részt, mit tavaly. Azt sem mondani, hogy a hangulat olyan lett volna, mint egy születésnapi partin, pedig mint a polgármester megjegyezte, felnőttünk. Legalább is papírforma szerint.

További képek az ünnep négy helyszínéről