Kiscsillag, PASO, Brains. Több mint teltház, vadul táncoló, ugráló fiatalok tömegei a színpad előtt, tömény izzadtság és vodkaszag a levegőben. Látszatra tehát totális siker az MR2-turné szombathelyi megállója. J. A. mégsem lelkes, mert nem híve a mesterséges sztárgyártásnak és a diszkóknak. Főleg ha közszolgálati. Próbálja elmagyarázni. Vagy inkább pusztába kiáltani. .
Kiscsillag, PASO, Brains. Több mint teltház, vadul táncoló, ugráló fiatalok tömegei a színpad előtt, tömény izzadtság és vodkaszag a levegőben. Látszatra tehát totális siker az MR2-turné szombathelyi megállója. J. A. mégsem lelkes, mert nem híve a mesterséges sztárgyártásnak és a diszkóknak. Főleg ha közszolgálati. Próbálja elmagyarázni. Vagy inkább pusztába kiáltani. .
Kiscsillag, PASO, Brains. Több mint teltház, vadul táncoló, ugráló fiatalok tömegei a színpad előtt, tömény izzadtság és vodkaszag a levegőben. Látszatra tehát totális siker az MR2-turné szombathelyi megállója. J. A. mégsem lelkes, mert nem híve a mesterséges sztárgyártásnak és a diszkóknak. Főleg ha közszolgálati. Próbálja elmagyarázni. Vagy inkább pusztába kiáltani. .
A megújult Petőfi adóNem tudom, olvasónk menyire ismeri az előtörténetet. Mindenesetre röviden vázolom, mert fontos. Szóval a Such György nevével fémjelzett új rádióvezetés tavaly egy teljesen új arculatú Petőfi Rádióval rukkolt elő. Az MR2 néven nyomuló adó azóta – bárki bármit mond - gyakorlatilag kereskedelmi rádióként működik.
Nem árulok el titkot, itthon a konyhában nálunk is az MR2 megy, de ettől még a tény az tény: az adó tisztán zenei csatornává vedlett, a kereskedelmi rádiókból jól ismert zenefolyammal, rövid, bulváros hírekkel, minimális érdeklődéssel a világ azon dolgai iránt, amely kívül rekednek a zenén.
Az MR2 azzal védekezik, hogy az a típusú zene, melyet ők szolgáltatnak, a kultúra része, egyben olyan szeglete, amely nem tudna eljutni a fogyasztókhoz a kereskedelmi csatornákon.
A helyzet azonban az, hogy az MR2 által nyomatott zenék ugyan valóban rétegzenének számítanak, de annyira azért mégsem (ebben a pillanatban Susan Vega szól), hogy ne tartanának el egy kereskedelmi rádiót. Az más kérdés, hogy a borzalmas zenei ízléssel rendelkező Magyarországon eddig egyetlen országos zenei adó sem mert elindulni ebbe az irányba, legalább egy-egy műsorsáv erejéig.
No de pontosan az MR2 sikere mutatja, hogy rosszul tették, és azt is mutatja, hogy mindez a kereskedelmi rádiók dolga lenne.
A Petőfi megmondja, ki a sztár
A bajt tovább tetézi a Petőfi. Ha már zenei és közszolgálati adó, akkor kutya kötelessége lenne minél több kezdő hazai zenekarnak, stílusnak, kisebbségi elképzelésnek, gondolkodásmódnak egyengetnie az útját. Ez azonban nagyon torzan történik meg. Az adó – amúgy idegesítően repetitív – lejátszási listájára ugyanis nagyon nehéz felkerülni, viszont aki felkerül, tekintettel az adó kétségtelen népszerűségére, egyféle sztár lesz, amely jól mérhető ismertségi mutatónövekedéssel és rajongói táborral jár. A magyar zenefogyasztó – ahogy a szombat esti mozibeli koncert is mutatta – ugyanis már csak olyan, hogy megeszi, amit elé tesznek.
Az MR2 most zajló roadshow-szerű országos turnéján nem történik más, mint a sztárcsinálás – kétségkívül professzionálisan kitalált és menedzselt - folytatása. Az adó Magyarország nagyvárosaiban koncertezteti a kiválasztottjait, helyszínenként hármat, roppant nyomott belépőárakkal.
Az igazán nagy kérdés az, hogy mi van azokkal az irdatlan mennyiségű tehetséges zenekarokkal, akik nem kerülnek fel az adó színpadjaira és lejátszási listáira, és akik – az MR2 közönség és figyelemelszívó hatása miatt – inkább kárvallottai a rádiós reformnak. Ami érdekes mellékhatása egy közszolgálati adónak, mint ahogy annak is, hogy megint csak Budapesten egy szűk kör mondja meg a tutit, hogy ki a király a magyar zenei undergroundban vagy miben.
Ráadásul – ahogy a szombat este is bizonyította – az MR2 ízlése finoman sem csalhatatlan, vagy legalábbis erősen vitatható.
Enervált Kiscsillag
A plakáton az van, hogy kapunyitás este 7-kor, a Brains honlapján meg az, hogy 8-kor kezdenek. Ehhez képest 9-kor csap a húrokba az első fellépő, a Kiscsillag. Ekkor már telt ház van a Savaria Filmszínház előterében.
„Ha én lennék a szerelmed” – kezd be a koncertbe az alkalomra egy póló segítségével faszfejnek öltözött Lovasi András. A dal jó, a póló erőltetett, hogy aztán 4-5 szám múlva az egész koncert azzá váljon. Nem tudom, hány Kiscsillag-koncerten voltam, de nyáron Zánkán váratlanul kiválóak voltak, akkor és ott például nem tűnt értelmetlennek Lovasi hobbizenekara. Most viszont megint kétséges az egész. A "Feketemosó" persze zseniális, nagyon erős a Péterfy Borinak írt "A pénz miatt" is, melyeket most is eljátszanak, de összességében nem mondhatni hogy sok minden történik. Játszanak egy rakás új számot, a közönség büfézik vadul és élvezi az estét, miközben a terem hangosítása vagy akusztikája borzalmas, hátul már egyetlen szó sem vehető ki abból, amit Lovasi a számok között beszél. Igaz, nem is beszél sokat, mint ahogy a tagok is meglehetősen enerváltnak tűnnek. Ne írjuk le azt a bizonyos jelzőt, maradjunk annyira, hogy rutinkoncertet ad a Kiscsillag.
Zenék ugráláshoz
„Nagyon zene!” – kiabálja a fülembe egy húszas évei végén járó hölgy, egy pohár töménnyel a kezében. Láthatóan nem ez első adagja az est folyamán, mint ahogy az is látható, ő és barátai a parti kedvéért és nem annyira a társadalmi-művészeti üzenetekért érkeztek a moziba. Ebből a szempontból jó helyen járnak, mint ahogy jó helyen van a Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO) is, akik masszívan ugyanolyan koncerteket adnak évek óta változatlan külcsínnel: Jó sok ember a színpadon, fúvósokkal, egyébbel, miközben a fehér öltönyös, fehér kalapos énekes egyhelyben fut és kezével függőleges kaszálást végez. Első alkalommal tetszett, másodszorra már csak érdekesek voltak, így sokadszorra már unalmasak. „Tipikusan az a zene, amire berúgva jól lehet ugrálni” – jellemzi ironikusan a színpad mögött PASO-t egyik, a zenehallgatást szintén nem tegnap kezdő ismerősöm. Én jóindulatúan hozzátenném, hogy ne zárjuk ki annak lehetőséget, hogy sok ska-rajongó van itt, vagy éppen olyanok, akik először látják őket élőben.
Az est harmadik és egyben utolsó szereplője a Brains. Valamiért azt hittem, hogy a nagy nevek lecsengése után alaposan megfogy majd a közönség. De nem. Az éjfél után kezdődő koncertre még mindig tömegek maradnak, és nemcsak maradnak, hanem aktív részesei is a produkciónak. A Brains stílusa valamiféle egyvelege a 21. század – MR2-s értelmében vett – divatos stílusirányzatainak: van itt gandzsás reggae, drum and bass, nyomokban rock és még sok minden. Az angol nyelvű ének azt sugallja, a zenekar külföldi pálya felé is kacsingat, én viszont makacs módon lényegét keresem az egésznek, de nem találom. Igaz, közben az egész este diszkót idéző hangulata alaposan rányomta a bélyegét az ítélőképességemre.
Valaki mondja meg – én megmondom
Aki ott voltak, láthatóan roppantul élvezték az estét, és talán igazuk is van. Én viszont továbbra is arra lennék kíváncsi, hogy egy ilyen sztárcsináló vidéki – nevezzük szemérmesen – turnénak mi köze van a közszolgálatisághoz.
Amíg nem érkezik válasz, addig közszolgálati zenei adó tekintetében legyenek szívesek az osztrák FM4-re hangolni, ha pedig valaki szeretné tudni, milyen egy jó alternatív zenei adó, annak melegen tudom ajánlani az interneten hallgatható, a közösség által fenntartott - tehát nem közpénzekből tutit mondó – Radio Paradise-t.
Értékelés: 5/10
Képgaléria az MR2 szombathelyi turnéjáról