Kövér László Szombathelyen - A második szemétkupacról, banditáktól, Szálasiról

Helyszín, idő, szereplők

A szombathelyi Tó Vendéglő honlapja 400 férőhelyesnek jellemzi az étterem emeleti konferenciatermét, amiből kalkulálva az jön ki, kedden este ügy 250-300 ember várhatja Kövér Lászlót, a Fidesz alapító tagját és egyben szabad szájú választmányi elnökét. A helyi Fidesz szinte teljes létszámban jelen, legalábbis országgyűlési és önkormányzati szinten.

 

A civilek többségét a jól szituált középosztály teszi ki, jellemzően negyven év felettiek, de nem csak.

Kövér negyedórás késéssel érkezik, ezután következik Ágh Péter országgyűlési képviselő taps által kísért bejelentése, mely szerint a Fidesz-vezető már egy olyan városba érkezett, ahol többségbe került a Fidesz.

A pénzügyi válságról

Kövér László először azt közli, hogy sokat nem akar beszélni a kialakult helyzetről, mert az országban egyedül csak a totális bizonytalanság a biztos. Az ötpárti találkozót és az ott elhangzottakat színháznak minősíti, csakúgy, mint a nemzeti csúcsot. A fontos kérdésekbe a miniszterelnök nem avatja be az ellenzéket és a munkavállalókat, és hiába okozták Gyurcsány és a „hozzá hasonló banditák” a válságot, továbbra is úgy viselkedik, mintha a 8 millió választónak nem lenne köze ahhoz, mi lesz ország sorsa.

A szocialisták stratégiája ugyanakkor Kövér szerint ugyanaz, mint 1989-ban volt: szétteríteni a felelősséget.

A bajok gyökere

A mai helyzet azért alakulhatott ki – mondja a politikus -, mert 1990 táján elmaradt az elszámoltatás az ország akkori romba döntéséről, a 22 milliárd dolláros adósságról. „Béke és összefogás, nem foglalkozunk azzal, ki ölt meg kit” – hangzik el a rendszerváltás nézőpontjának jellemzéseként még a Monty Python-film idézete is.

Ha megint az történik, hogy „Gyurcsány és tettestársai” szabadon elsétálhatnak anélkül, hogy számot kellene adniuk arról, hogy hogyan sikerült 2002 óta az országot ilyen mélyre juttatni, akkor megérdemeljük a sorsunkat – mondja.

 

 

Az ország jelenlegi állapotáért nem ugyanaz a Fidesz és az MSZP, illetve a döntéshozók és az egyszerű emberek felelőssége, de mind a 8 millió magyar választópolgár „cinkos tettes” volt a mulasztásban, majd idézi Antall József a radikálisoknak címzett beszólását: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Kövér szerint a mondás cinikus, de valahol igaz.

Később egy hallhatói kérdésre még egyszer elmondja: a felelősség nem ugyanaz, majd példaként elmondja: az oroszok elmentek, így sem Gyurcsány Ferencet, sem Horn Gyulát vagy éppen Ipkovich elvtársat sem az oroszok ültették az önök nyakába”. Mindez az országos és a helyi választópolgárok akaratából történt.

A civil kurázsi hiánya

Nemcsak forradalmat nem tudtunk csinálni, hanem nem tudtunk élni a demokráciával sem. Egyrészt az emberek bizalmatlanok és érdektelenek a politikával szemben, másrészt hiányzik a civil kurázsi belőlük, az a mentalitás, amivel megvédenék magukat és másokat a munkahelyi és egyéb igazságtalanságok ellen. Ez tette lehetővé, hogy az elmúlt húsz évben a demokratikus kulisszák mögött zsarnokság épült ki. Ennek illusztrálására Kövér egy példát mond egy szállodásról, aki mellesleg indult a 2006-os választáson egy dunántúli város polgármesteri székéért. És amikor ezt a szállodást az APEH – költségvetési okok miatt - jogtalanul megbüntette 60 ezer forinttal, az kifizette a pénzt, mert nem akart hónapokig nyűglődni, aztán meg az ÁNTSZ-szel és a többiekkel birkózni. „Ezeken a 60 ezer forintokon épül fel a hatalom szögesdróttal körülhatárolt tábora” – mondja Kövér.

Számbavételnek kell következnie

Másként kell a jövőben hozzáállni a dolgokhoz, mert a mostani helyzet körüli felelősségben minden korábbi kormány osztozik, ideértve a jobboldali kormányokat, még akkor is, ha ezeknek „céljai sokkal tisztességesebbek voltak, mint a másik oldalé”.

Az első teendő a kormányváltás után az lesz, hogy számba veszik az eltűnt milliárdokat, az elherdált államvagyont, és feltárják mindazt, ami ütközik a btk-val. Ugyanakkor óva int a túlzott várakozástól: nem lesz leszámolósdi, a kormány az ügyeket átadja a nyomozóhatóságoknak, és nem szól ezekbe bele. Így a nyilvánvaló gazemberségek egy részénél is le kell nyelni majd a békát, mert azok jogszerűnek fognak bizonyulni. De ezeket is fel kell tárni a közvélemények, aki majd ítél.

 

 

Semmi sem lenne szomorúbb és tragikusabb, mint az, hogy négy év múlva, amikor az új kormány még mindig az „ő szemétdombjuk” eltakarításával foglalkozik, a szocialisták majd megint előjönnek a szakértői és jóléti dumával, és visszasétálnak a hatalomba, amelyet azért hagytak ott, mert kimenekültek a rájuk omló háztető alól – vizionál a Fidesz számára egy kellemetlen forgatókönyvet Kövér.

A Fidesz nélkül nem működik a demokrácia, önök nélkül meg nem működik a Fidesz – buzdítja a hallgatóságot a politikus, és ez a buzdítás, lelkesítés később többször is előjön még az est folyamán.

A következő ciklus Kövér szerint nehezebb lesz, mint az 1990-1994-es, nem elsősorban a gazdaság miatt, nem mert „a most kormányzó brigantik” elvették azt pozitív várakozást, hitet, reményt, ami korábban megvolt, és még egyszer felrázni az embereket nagyon nehéz lesz.

Másfél óra kérdezés

Mindezek után a közönségnek módja van kérdezni a politikust. A forgatókönyv a politikai találkozókon már megszokott rend szerint zajlik. Az első kérdések nehezen indulnak, hogy aztán másfél órán keresztül mégis legyen mire válaszolnia a választmányi elnöknek. Igaz, Kövér szép hosszú mondatokban beszél, és sokszor ugyanazt a témát járja körül, csak éppen más szavakkal.

Többek között szóba kerül MDF, amelyre nem sok szót érdemes vesztegetni, de remélhetően Dávid Ibolya majd talál magának valami jó polgári foglalkozást, aztán szóba kerül az SZDSZ is mint az a párt, amelyet meg kell ünnepelni – mint a demokrácia második születésnapját -, ha kiesik a parlamentből, de ugyanakkor látni kell, hogy időközben a maga képére formálta az MSZP-t.

Oldalsó vizeken Kövér többször elég élesen beszól az APEH-nak, pontosabban az általa képviselt gyakorlatnak, hozzájuk képest csak kisebb tockost kapnak a nagyhatalmak és a multik.

Az alábbiakban kiemelünk néhány témát, amely közönségkérdésre még előjött az est folyamán

A köteles beszédről

Kövér László személyes hangon ecseteli az ominózus köteles beszéd következményit. Mint elmondja, az nem érdekli, hogy Gyurcsány Ferenc bocsánatot kér-e tőle, az viszont annál jobban, hogy annak idején olyanok is elhitték, hogy akasztani akar, akik gyermekkora óta ismerték. Ezt azóta is nehezen tudja feldolgozni, ugyanakkor nagyon jó tanulság volt.

 

 

Azt is megtudjuk, hogy mindezt egy önkormányzati választási kampány követte 2002-ben Pápán, ahol a szocialisták jelöltje az ő „köteles” beszédének egy eltorzított részletével ellenkampányolt a Fidesz jelöltje ellen. A szocialisták jelöltje mellesleg régi gimnáziumi osztálytársa volt, és aki néhány hónappal később a polgármesteri hivatal folyosóján arcon csókolta, és nem értette a problémát.

„Ezek különös anyagból vannak gyúrva”

A beszélgetés folyamán visszatérő momentumként előkerül, hogy Kövér úgy gondolja, Sztálin után szabadon, hogy kommunisták különös emberek, akik „nem is értik, azt, amit mi erkölcsnek, emberi kötelékeknek gondolunk”, mivel „ami számunkra természetes, fontos, az számukra nem is létezik, habozás nélkül a hátunkba vágják a kést”, nem utálatból, „hanem mert ilyen a politika” szerintük. Majd Márait idézi, aki azt mondta, hogy a kommunistákkal még sok baj lesz.

Szerinte most „hideg polgárháború” zajlik, aminek akkor lesz vége, ha a kommunistákat legyőzik, békésen és demokratikusan, egymás után 3-4-szer, úgy hogy 5-8 százalékot kapjanak, ahogy a lengyel kommunisták. És meg kell akadályozni, hogy visszatérjenek és megint szemétdombot csináljanak, mivel a látásmódjuk miatt alkalmatlanok, hogy békét és emberhez méltó életet teremtsenek.

„Ami nálunk rendszerhiba, az náluk a rendszer” – foglalja össze a két nagy párt közti különbséget a maga szemszögéből Kövér, aki azt nem ígéri, hogy Gyurcsány távozásával levágja a bajszát, de a haját hajlandó beáldozni.

A média

Nem váratlan, hogy a közönség körében elékerül Fidesznek a médiával való viszonya. Erről megtudjuk, hogy a média fontos, de a szerepét nem szabad túlbecsülni sem, mert annak idején ellenszélben is sikerült nyernie a jobboldalnak, ráadásul korábban sokkal rosszabbak voltak a viszonyok. A párt nem akar megszerezni semmilyen médiát, erre mód sincs, maximum a jóindulatukat lehet megszerezni.

 

 

Ami segít – magyarázza Kövér – az a maga a verseny, amely arra kényszeríti a kereskedelmi sajtó egy részét, hogy kiegyensúlyozottak legyenek. Ilyen elmozdulás tapasztalható például az RTL Klub részéről.

A médiaviszonyok elemzésében azt is figyelembe kell venni, hogy a polgári sajtónak (Hír Tv, Magyar Nemzet stb.) az olvasói, nézői az átlagnál érdeklődőbb emberek – mondja.

Szálasi gazember volt

Egy felszólaló férfi, aki kamerával rögzítette az estét és érezhetően a jobboldal távolabbi széléről érkezett, elmondja, hogy Magyarország a leggazdagabb ország, a baj az, hogy nem magyarok a vezetői, majd hosszan beszél az elhibázott EU-csatlakozásról, Magyarország megsemmisítéséről, beszédébe pozitívan beleszövi Szálasit, hogy aztán a végén Wittner Mária ultimátumával fejezze be. Van, aki tapsol, mások szeretnék, ha leülne. Kérdés nem hangzik el.

Kövér erre azt mondja, hogy tudomásul kell venni, hogy Magyarország sose volt olyan helyzetben, hogy nem kelljen tudomást vennie a világhatalmi törekvésekről, hogy függetlenítse magát a NATO-tól vagy az Európa Uniótól. A tét az, hogy nehogy az expanzív, agresszív orosz birodalom visszavegyen bennünket a saját érdekszférájukba. Magyarország meg jelenleg egyáltalán nem gazdag, hanem csóró, mert „hülye és gazember kormányunk van”.

„Szálasi Ferenc sötét, tróger, gazember hazaáruló volt. Pont.” – jelenti ki Kövér, melyet általános taps fogad a teremben. Ezután kifejti: jó lenne, ha egyik bajunkból nem a másikba esnénk. Attól, hogy a kommunisták bűnöket követtek el, a másik diktatúra szolgálatában elkövetett bűnök és a keretlegények nem minősülnek át, majd fontosnak tartja megjegyezni, hogy nagyapja falujában a nyilasokból kommunisták lettek, és nagyapja félt mind a két társaságtól.

„Akik az utcán randalíroznak, és mindegy, hogy milyen szándékkal teszik, azok nem a mi, hanem a kormány érdekeit szolgálják” – teszi mindehhez hozzá a politikus.