Gyerekem ovis. Tanulták a Nemzeti dalt, készítettek zászlót, kokárdát is. Azon gondolkodtam, ha kimegyünk együtt a városi ünnepre és nem lesz rajtam kokárda, mit mondjak neki. Jöjjek neki olyan badarsággal hogy a fidesz meg az mszp? Ugyan...
Ekkor kaptam vissza a kokárdámat. A rossz dolgok lehulltak, maradt a régi jól ismert kokárda.
Meg is kérdezte csöppségem. Anya, miért hordjuk ezt.
Azért Kincsem, mert vannak idők, amikor egy nemzetnek ki kell állnia magáért, mert bántani akarják. Ma erről nincs szó, csak emlékezünk rá, hogy volt már ilyen. Holnap folytatjuk az életünket. Már nem kell harcolnunk, csak énekeljük az énekeinket, olvassuk a verseinket és beszéljük a nyelvünket. A többi nemzet is ezt csinálja.
Ősszel szokásos zavargásokról adott most is hírt tévé és rádió.
Anya, hallottam hogy az mszp hazudik meg azt is hogy a fidesz hazudik. Szerinted melyik?
Mondjam neki, hogy az egyik (bármelyik) mindig a másik meg soha? Ugyan...
Gyöngyöcském. Mindenki néha igazat mond, néha elhallgat valamit, néha meg mást mond. Mind sokfélék vagyunk. Veled is már megesett hogy valamiért mást mondtál mint ami történt vagy éppen nem beszéltél róla. De nem kerülöm meg a kérdésedet, tényleg vannak emberek, akik kicsit többször választják a rossz utat mint mások. A pártokban is és mindenhol is.
Kedves politikusok!
Nem tartom sem a politikát sem a politikusokat ördögtől valónak, de kérlek, csináljátok úgy, hogy bármikor kendőzetlenül beszélhessek rólatok a gyerekemnek anélkül, hogy szégyen hullna rátok, és kérlek, csináljátok úgy, hogy a saját gyereketek büszke lehessen minden tettetek miatt rátok és soha ne szégyenkezzen miattatok.
Hiszem, hogy a legtöbben nem puszta gazdasági érdekek képviselői vagytok, ha nem azért vagytok ott, mert a görög városállamok tanulásakor már megcsillant a szemetek, mert nagyszerűnek tartjátok maradandó dolgok alkotásával egy ország porába írni a nevetek. Hiszem, hogy a legtöbben értitek a felelősség, a fenntarthatóság fogalmát és nem gazdagok, hanem városatyák, városanyák akartok lenni. Hiszem, hogy legtöbben már kiszállnátok ebből a szinte kötelező ellenállásból és adok-kapokból. Hiszem, hogy sokszor szívesen kimondanátok a másik fél egy-egy képviselőjének, hogy kiváló szakember vagy, nagyszerű politikus vagy, átütőek a gondolataid, és magam is több leszek általuk, tiszteletre méltó embernek tartalak. Ha mind kimondanátok, ha mind megtennétek, elöljárók lennétek, amiknek egyébként is lennetek kell.
Olyan jó azt mondani, hogy nézd, az a bácsi aki ott sétál a hídon, ő lesz a színház igazgatója, mert a város vezetői mind azon dolgoztak, hogy lehessen színházunk.
Olyan jó azt mondani, hogy látod milyen gyorsan szépítik az egész házat? Szigetelik, hogy télen ne legyen olyan hideg és olyan drága a fűtés.
Képzeld, az ország vezetői és a város vezetői is adnak hozzá pénzt meg az ott lakók is. Jó, ugye?
Olyan rossz azt mondani, hogy a város vezetői most azon veszekednek, hogy ki mennyi pénzt keres és ki kinek a családtagja. Nem is érti. Hogy jön ez a város vezetéséhez, építéséhez. Hogy kerül a csizma az asztalra...
Kedves politikusok, időnként kérdezzétek meg magatoktól akkor is ha nem lát, nem hall benneteket, nem tud a tettetekről.
Most az anyukám büszke lenne rám? Most a gyerekem büszke lenne rám?
anya
(e-mail cím a szerkesztőségben)