Elveszik a mese a zajban - Szombathelyen is a kisiskolákért kampányol az Élőlánc

A felújított szombathelyi állomáson pár tucat kisgyerek műsort ad. A népmeséket és a verseket elnyomja a gépek zaja és hogy „Eurorégió expressz indul a 4-es vágányról”. A kontraszt homlokon vágja a tudósítót, mint ahogy az a tény is, hogy kétezer (!) magyar gyerek jár burgenlandi általános iskolákba. .

A felújított szombathelyi állomáson pár tucat kisgyerek műsort ad. A népmeséket és a verseket elnyomja a gépek zaja és hogy „Eurorégió expressz indul a 4-es vágányról”. A kontraszt homlokon vágja a tudósítót, mint ahogy az a tény is, hogy kétezer (!) magyar gyerek jár burgenlandi általános iskolákba. .

Kedd délután egy óra. Hullámokban, a vonatok indulása és érkezése függvényében jönnek-mennek az emberek a szombathelyi állomáson. Diákok, munkások, üzletemberek, turisták. Nem egyformán reagálnak a látványra. Mármint arra, hogy az épület csarnokában – éppen a legforgalmasabb helyen - műsor zajlik.

Néhány tucat hat és tizennégy év közötti gyermek szaval, énekel, táncol vagy éppen hangszeren játszik. Van, aki megáll és nézi, van, aki a kamerák miatt azt hiszi, hogy filmforgatás van, van, aki csak lassít, de a legtöbben a gurulós bőröndökkel megállás nélkül átvágnak az eseményen. A helyzetet tovább színezi, hogy miközben a pankaszi és hegyhátszentjakabi iskolások előadnak, a hangokat hol a vágányok felől érkező mozdonyok zaja, hogy a hangosbemondó nyeli el. Ez utóbbi először azt közli dübörögve, hogy a Claudius Intercity Budapestről az első vágányra érkezik, majd pedig hogy Eurégió vonat indul Bécsújhelyre. Gyakorlatilag mindez már mindent elmond az erőviszonyokról.

A két kistelepülés iskolásainak műsora ugyanis nem önmagában való. Kísérőrendezvénye az Élőlánc mozgalom kisiskolákért indított akciójának, illetve annak a kapcsolódó vándor-fotókiállításnak is, mely kedden nyílt szombathelyi vasútállomás csarnokában, és amely november 25-ig látható.

A hat duplafalu állványt rogyásig megtöltik azokról az iskolákról készült fotók, melyeket az elmúlt években bezártak, vagy ahol megszüntették a felső tagozatot.

Egy mai hír az Indexen
Az Oktatási és Kulturális Minisztériumban ötszáz dolgozó kap fejenként 100 ezer forintos juttatást. Ez az összeg 40 ezer forint értékű adómentes üdülési, kulturális vagy ajándékutalvánnyal növelhető. Teljes cikk.

Racionalitás ide vagy oda, azért ez így együtt elég súlyos látvány, főleg ha az ember a munkájából adódóan arra az egyszerű következtetésre jutott, hogy – minden látszat és jótékony ködfüggöny ellenére - ebben az országban mindenre van pénz, amire akarják. Ezek szerint erre nem akarják. Ezzel a tudattal még súlyosabbak a kiállított fotók, és még súlyosabb a hegyháthátszentjakabi tanító néni csendes bejelentése a műsor végén – amikor már a média is lefutottnak és kipipáltnak veszi ezt a napi feladatot is -, hogy ők szeretnének még iskola és közösség maradni. Igaz, csak tizenhárman vannak összesen, de a kis közösség olyan, mint egy család, és a gyerekek minden nap örömmel és boldogan jönnek iskolába. És hát a gyerekek tényleg úgy is néznek ki.

Szóval nem biztos, hogy jó érzés azt elkönyvelni, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol a gyerekekre nincs pénz, miközben mennyi minden más ostobaságra van. Ez utóbbiakat most nem sorolnám, elkerülve a demagógiát, meg úgyis mindenki szép hosszú listát tudna felállítani. Amúgy a számlát előbb-utóbb benyújtják nekünk ezért, majd ne csodálkozzunk annyira rajta.

A megnyitón Szőnye Ildikó az Élőlánc nevében arról beszél, hogy a „Kisiskolai Körkép: volt – nincs” című kiállítás az egy éve zajló Élőlánc a kisiskolákért kampányának a része. Ami a szereplő diákokat illeti: a pankaszi iskolában sikerült megmenteni a felső tagozatot, a hegyhátszentjakabiban viszont nem.

Majthényi László megyei alelnök nyitóbeszédében elmondja: a kiállítás egyfajta számvetés azokról a csapásokról, melyek az elmúlt években értek minket. A tablókon közel 250 épület látható, olyan épületeké, melyek annak idején azért születtek, hogy az ott élő embereket szolgálják, és amelyekre az ott élők egykor nagyon büszkék voltak. Ezeket most kényszerből be kellett zárniuk vagy át kellett szervezniük. A nyolc évvel ezelőttihez képest a települések az iskolákra húsz százalékkal kevesebb pénz kapnak, ami reálértéken számolva közel felét éri a korábbiaknak. Ugyanezen időszak alatt 12 ezer pedagógus tűnt el a szakmából, és ez a folyamat folytatódni fog a jövőben is.

Majthényi egy meghökkentő adatot is ismertet: az osztrák adatok szerint Burgenland általános iskolában kétezer (!) magyar állampolgárságú gyerek jár, ami nagyjából annyi, mint Sárvár és Celldömölk együttes általános iskolás diáklétszáma.

Az alelnök szerint máskor – például a két világháború között – is volt rossz gazdasági helyzet, akkor mégis arányiban több pénzt tettek az oktatásba: ennek köszönhetjük a Nobel-díjasainkat. A megoldást most az jelentheti például, hogy két vagy három kistelepülés tart fenn közösen egy iskolát, ahova könnyen, gyorsan és stresszmentesen tudnak a kisdiákok járni „Ne legyünk birkák!” – adta ki végül a jelszót a politikus, utalva az egyik elhangzott Kányádi-versre.

További képek a kiállítás megnyitóról.

Élőlánc a kisiskolákért weboldal