Ipkovich György szombathelyi polgármester, Jordán Tamás színházigazgató és Sági József, a kulturális bizottság fideszes elnöke szerda este egy kisasztalnál igyekeztek elsimítani az Agora és a Weörös Sándor Színház között keletkezett súrlódásokat. Talán sikerült.
Miért volt szükség erre a találkozóra? – kérdezem Jordán Tamást a mintegy félórás Art Café-beli egyeztetés után, amelyen rajta kívül még Ipkovich György polgármester és Sági József, a Fidesz városi képviselője, kulturális bizottsági elnöke vett részt.
„Ha Jordán Tamás betör a városba, színházat alapít, orrba-szájba nyilatkozik és azt hajtogatja, hogy a színház nem csak az előadások terepe, hanem találkozóhely, fórum, agóra, akkor azokból, akik itt agórát csinálnak, riadalmat keltett, hogy ez a működés mennyire befolyásolja, zavarja az övékét” – mondja a színházigazgató, majd konkretizál is: a Grünwald Stefánia által vezetett AGORA intézményről és a Weöres Sándor színházról van szó. A helyzet tisztázására már több menet is volt, most egy megállapodás-tervezet formájában közel a végeredmény. Ezek szerint az AGORA továbbra is csinálja azt, ami eredetileg is az ő dolguk, a színház pedig nem zavarja ezeket a vizeket, az itteni szürkeállomány egyéb, más jellegű „izgalmas” programokkal gazdagítja a város kulturális kínálatát. A színházigazgató cáfolja, hogy kulturális háborúról lenne szó, inkább csak a háború lehetősége merült fel, és ezt hivatott megelőzni ez, a kulturális bizottság elnöke által kezdeményezett egyeztetés.
Sági József arról számol be, hogy az említett, előzetesen írásba foglalt megállapodás szabályozza a két intézmény feladatait, mint ahogy azt is, hogy a vitás ügyeket a kulturális bizottság elé viszik. A megállapodást a januári közgyűlés fogja tárgyalni és a színház szervezeti és működési szabályzatának (SZMSZ) a része lesz majd.
A dokumentum szerint vitás esetekben az Agorát illeti az elsőbbség a nagyrendezvények, koncertek, film és mozi, turisztika és városi ünnepségek megszervezése kapcsán, a színházé az elsőbbség színházi tevékenység és könyvbemutatók esetén.
A város kulturális tortája egymilliárd forint körüli– szögezi le Sági József –, és ez a méret nem bővíthető, elkerülve a későbbi ilyen jellegű vitákat, félreértéseket is.
Ipkovich György azt mondja, igazából arra volt kíváncsi, hogy ezen az Art Café-beli megbeszélésen találnak-e a megoldást a felek. Úgy tűnik, sikerült, amelyet ráadásul ő is tud támogatni. A cél az, hogy a régi és új kulturális intézmények együtt tudjanak dolgozni. Annál is inkább, mert a kulturális élet, a rendezvények előbb-utóbb a helyi gazdaság részévé válnak, idegenforgalmat fognak indukálni.
Jordán Tamás szerint mindennek a gyümölcsét a közönség fogja élvezni, hiszen olyan programok kerülnek fel a kulturális étlapra, amelyek eddig hiányoztak. A színház januári programja viszont ebből a szempontból nem mérvadó, a fő cél most az, hogy a január 16-i bemutató után a közönség egy élettel teli Hemót találjon.
A színház célja például – illusztrálja az új típusú programokat Jordán Tamás -, hogy a verset visszaemelje abba a pozícióba, ahol korábban volt. Ezért lesz egy „Élveboncolás” nevű program, ahol összehozza a közönséget, a költőt és a verset előadó színészeket. A többi program is főként olyan dolgok köré csoportosul, ami izgatja, megmozgatja a színészeket.