Mit vártok 2009-től? - Szerkesztőségi körkérdés

Kupi Györgyi

Mit várok 2009-től? Semmit. De megpróbálom ragozni, mert ez azért újévi jegyzetnek kicsit rövidke.

Nem vagyok egy várogatós fajta. Épp eleget vártam már életemben (a soromra, egy telefonra, hogy elkészüljön, hogy itt legyen, hogy elmenjen, hogy elkezdődjön, hogy legyen már vége, pasira, gyerekre, hogy navégrehazajöjjön, hogy jobb belátásra térjen, meg hogy benőjön a fejem lágya), hogy felhagyjak eme szokással. Rá kellett jöjjek, a várás nem növeli az én komfortérzetemet, úgyhogy igyekszem minimalizálni ezt a tevékenységet.

Várás igazából nem is tevékenység. Várás közben az ember nem csinál semmit. Kivéve magát a várást. De mivel én pont azt nem szeretem, ezért még a buszra se várok, hanem felszállok a kis piros biciklimre, és inkább hajtok. Hacsak nincs hóvihar. Akkor várok, hogy az uram kiolvassza az autót. (De csak hogy senki ne mondhassa, nincs bennem elég türelem.)

2009-től meg főleg nem várok semmit. Szolidaritásból. Elég stresszes lehet 2009-nek, hogy már az első percében mindenki vár tőle valamit. Lehet, hogy besokall, aztán tesz az összes várakozóra. Például olyasmit, amit nagyon nem várunk. Derült égből villámcsapást, mondjuk.

Azért sem várok semmit 2009-től, mert nem gondolom, hogy attól, hogy lecserélem a naptáromat, bármi megtörténhet, ami ne történhetett volna meg az előző naptár idejében. Ami meg nem történt meg tavaly, bú, baj, betegség, az az idén is kerüljön el nagy ívben. Cserében kibírom egy lottó ötös nélkül, az idén is.

Békés, derűs, szép évet kívánok mindenkinek.

Rózsa Melinda (Rose)

Hogy mit várok az új esztendőtől? Hát nekem erre hihetetlen egyszerű most válaszolni: hogy felépüljön a házunk. Ha ez megvan, én már tökéletesen meg leszek elégedve 2009-cel. És ha ez megvan, akkor aztán az, hogy mit csinál a gazdasági válság, az olajár, a kisebbségi kormány, a bankvilág… Hát az már tökéletesen hidegen fog hagyni.

Szóval a cél a házikó, esetleg kisebb extrákkal, úgymint legyenek benne bútorok, a kertben fügefa, a fügefán kismacska, ilyesmik. Így legyen.

Irédy Dénes

A jövő év is, ahogy – jobban utánagondolva – az elmúlt tíz év mindegyike, számomra számos izgalmas változást hozott. Találkozásokat érdekes, a látókörömet bővítőn megnyilatkozó emberekkel. Továbbgondolásra érdemes és többnyire jól teljesített feladatokkal, kihívásokat. Nem vagy nem úgy várt történéseket. Meg persze sokadszorra is elkövetett és a mentrendszerű pofára eséstől sokadszorra sem megkímélő hibákat. Vagyis azon túl, hogy szívesen venném a gazdasági válság hamarosti múlt időbe helyezését, ezúttal sem tehetek majd egyebet, mint a magam kis részét hozzátenni a közöshöz.

Se állvány, se mankó sem lehetek, maximum egy kisebb szépséghibát takaró falragasz a közös épületen. A rajtam kívülálló, mondhatni a hatáskörömön messze túlnan zajló dolgokba úgyse lehet beleszólásom. Ha esetleg bosszankodom is, hogy a tervezett kirándulás napján esik az eső, hiába bujtom fel az iWiW-es ismerősi gárdámat, hogy goromboljunk rá vagy be az időjárásra, semmi hozama nem lesz. Pár napja épp boldog újévet kívántam egy barátomnak a Borostyán Áruház előtt, mikor a kézfogás közben egy galamb rápöttyöntett a fekete kabátja ujjára. Felröhögtünk, majd letörölte. Az élet megy tovább. Se hajléktalanok nem vagyunk, se rosszindulatú rákot nem diagnosztizáltak rajtunk.

Igyekszem hát a lehetőségeimhez, a hozzáértésemhez és az aktuális lelkiállapotomhoz mérten a tőlem telhető legjobbat hozni. Jól megtalálni arany középutat. Csak semmi szélsőségek közötti pingponglabdaként való pattogás – főleg nem észveszejtő túlhevültséggel. 2008-ban bőven leteszteltem magam az ilyesmikben. Tarkult tőle a szivárvány, de elhivatkozásra nem sarkallt.

Ja, igen, az alapkérdés. Csikorgós telet várok fél méter körüli hóval, közútba kapaszkodó jéggel, arcba mászó széllel. Aztán tavaszt a róla elnevezett fáradtsággal, egyben – és paradoxul – energetizáló hormonlöketekkel. Régebben a kedvenc szavam amúgy az ambivalencia volt. Egy évszakkal később nemszeretem nyarat számos vagy számtalanul bulival, izzadón, a lehető leglengébb ruházattal mindkét nem részéről. Az ősz meg az újradefiniált tél remélhetőleg új időszámításban részeltet.

Szóval hogy most az van, ami van, az csak egy dolog. Ha nem vettünk minden családtagunknak plazma tévét, akkor nem koccan oda a január elsejéhez a másnapos, zilált lelkivilágú buksink. Jelentetné ki velem a pedagógusi végzettség. Most 29-én voltam a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertjén, ahol a vendégkarmester, Robert Houlihan, akár feketének is hangozható humorral azt mondta, hogyha pénz nem is áll a házhoz a szokott mértékben, a zene mindig önként kínálkozik fel boldogításunkul. Ámen.

Józing Antal

Nem is annyira ettől az évtől várok, hanem a jövőtől, közelebbitől vagy távolabbitól, végül is mindegy, hogy holnap, holnapután vagy tíz év múlva. Csak történjen meg. És igazából nem várakozás ez, mert az valami passzív dolog. Ülni és várni az állomáson, orvosnál, hivatalban, bankban sose volt erősségem, hogy finoman fogalmazzak. Jobb utána vagy eléje menni a dolgoknak, mozgásban lenni, keresni, találni, kirostálni, összerakni, szétszedni, hátha lesz belőle valami, olyan, amilyen még sose volt. Ami meg megvan, mert megtaláltam, arra vigyázni, nem kidobni. Mert én találtam.

A keresés nem könnyű műfaj. Sok minden kell hozzá. Türelem, szisztematikusság, enyhén lázas állapot, és hit abban, hogy a keresés tárgya megéri a ráfordított időt és energiát. „De mi a túrót keresek?” – teszem fel olykor magamnak a kérdést, hogy aztán olyanok jussanak eszembe, hogy harmónia a világgal és magammal, az élettel és halállal, és mindaz, ami ehhez szükséges: emberek, állatok, tárgyak és fogalmak. Nem több és nem kevesebb, csak amennyi kell. Persze nem könnyítem meg a dolgomat, mert nemcsak a keresésben, de az elvesztésben és nagymester vagyok, de ezt azzal magyarázom, hogy ellenpontokkal mindig valóságosabb a történet.

„Ahol nincs, ott ne keress!” – mondja a népi bölcsesség, mi okosan hangzik, de a népi bölcsességek sajátossága, hogy valójában üresek. Például nem mondják meg, hogy hol nincs. Márpedig egyre többfelé nincs. 2009-ben például valószínűleg még a korábbinál is kevesebb keresnivaló lesz a közéletben, amely egyre jobban egy elvadult dzsungelhez hasonlít, rondán éneklő madarakkal, elvadult gyümölcsfákkal és csalánosokkal. Szóval én a dzsungeltől nem sokat várok, írok róla, ha kell, de a csalánirtásban már nem igazán hiszek. Idén inkább maradok a saját kertemben, ott is van tenni- és keresnivaló bőven. Voltaire okos ember volt.

Várnai Zsolt (Morn)

Mostanában szinte mindenki a válsággal kapcsolatosan határozza meg a várakozásait, én azonban úgy gondolom, hogy azoknak, akiknek az élete és a munkája stabil alapokra építkezik, nagyon nem tud ártani az ilyesmi. Lassíthat, okozhat károkat, de megoldható problémák jelentkeznek csakis.

Remélem nem tévedek nagyot.

A legnagyobb változás talán nálam, hogy mostanában és jövőre is megpróbálok az eddigieknél is egészségesebben élni. Ennek része, hogy megtartom új hobbimat a futást és ha tehetem még többet mozgok. Talán még elindulok Józing kollégával az Elvira Maratonon is.

Egyéb dolgokban pedig igyekszem NEM megváltozni.