Így indult nálunk 1989 - Színre lép a valódi sajtó

Vas Népe – megvívták szilveszteri csatát

„Új év kezdődött, megvívtuk a szilveszteri csatát” – tájékoztatja olvasót a Vas Népe január 2-i számában Pósfai János, a lap főszerkesztő-helyettese, majd egy hosszabb, de annál érdektelenebb cikk következik a „rakéta gyorsaságra kapcsolt idő”-ről és az „ijesztően csendes” újév reggeléről. Az érdektelenséget azért olykor sikerül megtörni ilyen frappáns szófordulatokkal: „Nem áltathatjuk magunkat, az új évben minden más lesz!”, „küzdelmesebb és drágább lesz az életünk”, és nem árt tudni, hogy „megnő a veszélye annak, hogy fokozódik az elidegenedés félelme”. De a cikk írója nem hagyja magát: „Össze kell fognunk!” – adja ki a jelszót, és az írás végén pedig megtudjuk: „Lesz még egyszer ünnep a világon”.

A nyitóoldalon baloldalt Straub F. Brunó, az elnöki tanács elnökének a köszöntője olvasható, amely terjedelmében még a szerkesztőségi cikken is túltesz, és mondandója is hasonlóan mély. Olvashatunk a világbékéről, a múlttal és a jövővel való szembenézésről, a teljesítményről és dadog valamit a „demokratikus, szocialista Magyarország”-ról is.

Ennél még az is izgalmasabb, hogy a nyitóoldalon a Wesselényi utcai ügyeletben készült képpel illusztrálják, hogy miközben a világ szilveszterkor szórakozott, „sok ember kötelességét teljesítette az ügyeletben”, a hátsó oldalon pedig egy fotó erejéig ott van szüleivel Andráska, aki első kisbaba volt 1989-en Szombathelyen.

„A nyugat-dunántúli vízgazdálkodásban dolgozó fiatalok közös KISZ-titkári és ágazati tanácskozást tartottak Szombathelyen”. Így kezdődik Takács Anna Őszinteség s bizalom! című munkája, mely valószínűleg kevésbé keltette fel az olvasói érdeklődést, mint az az autósorszámok (Skoda 105 S Budapest 12 889) melletti hír, amely új külföldi tévésorozatok indulásáról tudósít. Nemsokára indul például a Polip olasz bűnügyi filmsorozat.

Tér-Kép - Színre lép a valódi sajtó

Nemcsak Vas megyei, de országos mércével is méretes követ dobott a sajtó állóvizébe a szombathelyi Rádiusz Kisszövetkezet által kiadott Tér-Kép. Az 1988-ban indult, magát „független nyugat-magyarországi hetilap”-nak definiáló újság szókimondó, szemtelen és naprakész. Főszerkesztője Vas megye egyik újságíró-legendája, Fodor Sándor, egyik szerkesztője pedig a Vas Népe jelenlegi főszerkesztője, Halmágyi Miklós volt. Valószínűleg ezzel is összefügg, hogy a Tér-Kép ügyesen vegyítette az olvasmányosságot, a komoly mondanivalót és szakmai minőséget. A mutatványt azóta sem tudta igazán megismételni senki a régióban, igaz, a képet némileg árnyalja, hogy a lap – több másikkal egyetemmel - később tönkrement.

Január 19-i számának címlapján az olvasható, hogy „nem a szocializmust kívánjuk megkérdőjelezni”, majd 32 oldalon mást sem tesznek, mint kérdőjelezik. A lap központi témája a szegénység és a gazdagság.

Koloszár Tamás Ferge Zsuzsával beszélget az áremelések beláthatatlan hatásáról, van egy zálogházi riport és megismerkedünk a szombathelyi Körmendi utcában lakó Vadász Károllyal, aki fűtetlen, salétromos lakásából a Révfülöpi borozóba jár. Ellenpontként ott van az a győri férfi, aki már akkor piros Mercedesszel jön-megy, és az alakuló és tollasodó vállalkozói réteg egyik első fecskéje. Ennél is forradalmibbak P. L. és F. S. írásai. Az előbbi Dr. Lakatos Lászlót, a Győr-Sopron megyei első titkárt kérdezi a pénzről és a „megtollasodás”-ról, az utóbbi Takács Lászlót, a Vas megyei pártbizottság első titkárát, olyan provokáló kérdésekkel hogy „azért gondolom nem kell sajnálnunk senkit, aki a megyei apparátusban dolgozik”.

A lapban megszólal ifjabb Rajk László, megkérdezik az olvasókat, hogy szerintük mi az a szocializmus, Halmágyi pedig egy hosszabb cikkben számol be a szombathelyi Éhen Gyula Vitakör megalakulásáról, akik esetleg indulnak a helyi választásokon.

Vasi Szemle – tudják, de nem mondják

„Vas Megye tanácsának tudományos és kulturális folyóiratá”–n nem igazán látszik, hogy zaklatott időket élt az ország, sőt, láthatóan igyekszik elkerülni a napi politikát. Kiemelt témája Vas megye földrajza, ezt egészítik ki az olyan írások, mint például Gyurácz Ferenc Kárpáti Kelemenről írt tanulmánya, Molnár András Kőszegről és a Védegyletről szóló írása vagy Zsámbéki Mónika „Két Vas megyei kastély műkincsállománya 1919-ban” című cikke. 1989 viharjainak nyoma sincs, illetve csak két borzoló szellőcske fedezhető fel. Mindkettő inkább témaválasztásában újszerű. Az egyik Gólya István a csernobili atombaleset Vas megyei sugárszennyezettségéről értekezik, míg Sill Ferenc a Szent Jobb szombathelyi székesegyházba való érkezéséről ír. Mindkét írás objektív, de szóválasztásából és megállapításaiból kitűnik, már nagyon szeretnének őszinték lenni.

Életünk – kitették jobbra az indexet

„Vas Megye tanácsának irodalmi, művészeti és kritikai folyóirata” is híján van a lobogásnak, de már teljesen egyértelmű, hogy melyik irányba kívánnak kanyarodni. Nem balra, és ehhez az indexet már kitették. A januári szám Vlagyimir Tyendrakov „A kommunizmus boldog szigetén” című novellájával indít. „Az a megtiszteltetés ért, hogy egy napot tölthettem a kommunizmusban, igen, igen, abban az olyan lelkesen ígért, és hangosan dicsőített kommunizmusban, ahova országunk egyetlen épelméjű állampolgára sem gondolja már réges-régen, hogy eljut” – olvasható az egyik nyitó bekezdésben. A lap érezhetően a népi-nemzeti gondolkodást és annak reprezentánsait állatja a reflektorfénybe. Szabó Miklós a harmincas évekről mint a magyar szellemi élet nagy korszakáról értekezik, több írás is emlékezik Kovács Imrére, a parasztpárt egykori főtitkárára. Bilecz Endre Bibó Istvánról és a népi mozgalomról közöl tanulmányt, és két cikk is foglalkozik az ekkor kibontakozó, a magyar értelmiséget – öncélúan és teljesen értelmetlenül - megosztó népi-urbánus vitával.

Korábban:

Így kezdődött nálunk 1988 - és a rendszerváltás