A Don-kanyarra emlékeztek Szombathelyen - most is hideg volt (képek + videó)

Áldozatok vagy hősök voltak a Don-kanyarnál 1943-ben lemészárolt magyar katonák? Többek között ezt a közel sem új keletű kérdést boncolgatja Szabó Gábor alpolgármester ünnepi beszédében hétfőn délelőtt a Berzsenyi téren a Szily János-szobor mellett, hogy a végén megállapítsa – szintén közel sem új keletűen -, hogy mindkét verzió igaz.

Én a magam részéről egyértelműen az előbbire szavaznék, az utóbbi inkább a hatalom és a társadalom utólagos mosakodásának, jobb esetben valamiféle lelkiismeret-furdalásnak tűnik. De végül is teljesen mindegy, hogy minek nevezzük a történteket, a tény az annyi, hogy az akkori uralkodói osztály egy idegen ország távoli harcmezejére küldte 200 ezer társát, hogy ott borzasztó felszerelésben, mínusz 30-40 fokban harcoljon és haljon meg valami olyanért, amihez nekik, áldozatoknak semmi közük nem volt. Pont.

És bár Magyarországon mindig is olcsó volt az emberélet és az emberi sors, a hatalmon levők mindig is szerettek visszaélni pozíciójukkal, a Don-kanyar példája méreténél és súlyos egyetemes tanulságánál fogva mégiscsak ki kellene, hogy valamennyire lógjon történelmi megemlékezéseink rutinból letudott sorozatából. Már csak azért is, hogy mindenki – választók és választottak – újra és újra le tudják vonni a tanulságot a Don folyónál történtekről.

Most az van, hogy a Don-kanyart túlélt katonák és családtagjaik maroknyian álldogálnak a metsző hidegben a szobor tövében, politikus, alig van jelen, a szónok Szabó Gábor mellett csak Kovács Ferenc megyei elnök áll a megemlékezők között. Igaz, jelen van néhány városházi hivatalnok is.

Az ünnepi beszéd mellett van még Himnusz, szózat, katonák, vers, ének, Németh Tamás és a tárogató.

És persze több száz kirendelt diák, akik egy mini ízelítőt kapnak a Don-kanyari realitásból. Talán ezért, talán másért, de egész jól bírják a gyűrődést, nem zúgolódnak a zimankó, a kötelezően választott program miatt, csendben hallgatják a műsort, aztán visszamennek az iskolákba. Hogy mindebből kiben mi csapódik le, azt csak saccolni tudnánk. Nem tesszük.