Délelőtt, napsütés, meleg, pár tucat ember az árnyékban. Húsz perc rutin, enyhe érdektelenség.
Amíg Budapesten Medgyessy Péternek frappáns termelési beszámolójával sikerült aktuálpolitikai síkra terelnie szót, és ezzel felpaprikáznia a jobboldal balhéra amúgy is fogékony híveit, Szombathelyen, ahogy az már lenni szokott, szép csendben letudtuk az augusztus 20-i megemlékezést.
Mi jártunk jobban.
Még akkor is, ha szerdán délelőtt 10-kor a Szent István szobornál a hivatalból megjelenteken kívül talán száz ember sem jött össze a megemlékezésre. Valószínűleg sejtették az emberek, hogy nem sokat hagynak ki, ha más programot néznek maguknak.
Az előírt katonai tiszteletadás, majd általános iskolás tanulók szavalata (a srác ügyes volt!) és rövid trombitajátéka után a megyeszékhely polgármestere mondta el a feledhetően szabvány ünnepi beszédét.
A szónoklat az aktuálpolitikát dicséretesen kerülte, ellenben cserébe kaptunk helyette mozaikszerű kliséket az összefogás szükségességéről, az istváni hagyatékról, az idegenek befogadásáról és persze a közelgő EU-ról. A megállapítások önmagukban nehezen vitathatók, de ha megkérdeztünk volna az ünnepség után bárki jelenlevőt, mondja már el, miről is beszélt Dr. Ipkovich György - akit azért látunk már ennél összeszedettebbnek is -, feltehetően tanácstalan arcokat kaptunk volna válaszként.
Mindegy, vannak ennél fontosabb dolgok is.
Jövőre EU-tagként feltehetően érdekesebb lesz államalapítást ünnepelni.