Egy baj van azonban, mindezt az az ember mondja, akinek bizony volt erre öt (hét) éve.
Vajon miért nem előbb jött elő a farbával, miért kellett a válságot megvárni, miért akkor kell kapálózni, amikor már félig elsüllyedtünk?
Vagy épp azért, ez már csak kapálózás, az utolsó szalmaszál keresgélése?
Láthatjuk a tipikus farkas kiáltás esetét, addig-addig jelentgetett be ilyen-olyan programokat a kormányfő, míg talán az igazi program (ha lenne ilyen), már senkit sem érdekel.
Azért gondolom hogy nem érdekel senkit, mert ehhez a témához vártam, hogy más is hozzá szóljon, de úgy láttam senki nem vette erre a fáradságot.
Úgy néz ki, az ország jó része belefáradt már a politikai irányok mindennapi változtatásához, nem érez késztetést arra, hogy minősítsen bármit, hisz ami ma jónak, igaznak tűnik, holnapra megváltozik, az ellenkezője is igaz lehet.
Példát bőven találunk, a Nabucco program, az áfa csökkentés, a járulék csökkentés, a tizenharmadik havi illetmény és még sok más olyan dolog, amire egyszer nemet mondtak, máskor pedig igent.
Akiben nem hisznek, az nem is képes végrehajthatni semmit, már nevetséges az egész politizálás, a nevetségességnél pedig kevés veszélyesebb fegyver van a politikában.
Kadarka
(e-mail cím a szerkesztőségben)