
Mit látunk?
Koradélután Seres Mária és kicsiny csapata lelkesen dolgozik az aláírási íveken a szombathelyi városháza előtti szoborcsoportnál.
Láthatóan nem is eredménytelenül. Nagyjából 45 percig tartózkodik a helyszínen, de nincs olyan, hogy nem lenne minimum 15-20 érdeklődő körülötte.

Láthatóan tehát nem lufi az egész, az emberek jönnek, mennek, aláírnak és előszeretettel állnak meg beszélgetni egymással és a gyűjtőkkel. A beszélgetések témája leginkább a politika, azon belül is a politikusok. Az itt gyülekezőknek hallhatóan és finoman szólva nincs nagy véleményük róluk. Nyilván azért vannak itt.
Mit nem látunk?
Részlet a honlapról
"Több mint száz olyan parlamenti képviselő van, aki az elmúlt ciklusban 17 millió forintnál nagyobb összegű költségtérítést kapott adómentesen, bármiféle bizonylat felmutatása nélkül! Nekik ugyanis nem kell igazolniuk, hogy mire költötték az eredetileg szállásra és utazásra kapott pénzt, vagyis nem kell számlákat leadniuk ezekről. Hogy miért? Mert megszavazták – saját maguknak.
A parlamenti sorok között is akadtak már többen, akik beszéltek már arról, hogy ez így nem igazságos. (Tehát ők maguk is érzik ezt!) Hogy valóban komolyan gondolják-e, vagy csak látszatindítványok beterjesztése volt a céljuk, nem tudhatom, de azért sejtem, hisz az elmúlt egy év ezzel a témával kapcsolatos történései erről beszélnek. Azt viszont jól látom, hogy nem történt semmi e probléma rendezése érdekében, és ezt támasztja alá a szép csendben sorra leszavazott vagy meghiúsult kezdeményezések sora is.
Joggal kérdezhetnék: Miért gondolom, hogy pont én fogok ezen változtatni?
Az biztos, hogy én nem fogok, mert nem is tudok rajta változtatni. Arra csak együtt lehetünk képesek. A kérdés az, hány ember van még ma Magyarországon, aki nem csak egy kézlegyintéssel intéz el egy ilyen, nem csak morálisan súlyos problémát."
Hogy mekkora hatása lesz mindennek, az nehezen borítékolható. Lehet, hamvába hullik, mint annyi más magyarországi kezdeményezés, de egy ipipici esélye annak is van, hogy a négygyermekes családanya sarkaiból forgatja ki a magyar képviseleti demokráciát.
Seres Mária ugyanis népszavazást akar. A papíron egyetlen kérdés lenne: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?”
A kérdésről a magyar állampolgárok az EU-szavazással egyidőben dönthetnének, így különösebb többletköltséget nem okozna az adófizetőknek.
Ha összejön a 200 ezer aláírás az országgyűlésnek ki kell írnia a népszavazást.
Hogy miért pont ezt a kérdést akarja szavazásra bocsátani Seres Mária, annak megválaszolásához célszerű átkattintani a
honlapra, de elég jól összefoglalja a lényeget az ott található Állatfarm-jelmondat (szerzője George Orwell): „Minden állat egyenlő, de vannak egyenlőbbek…”
Mit mond Seres Mária?
A gyűjtési munka közben az ALON néhány percet és egy interjút kért Seres Máriától.
Mennyi aláírás gyűlt eddig össze?
Már több mint 160 ezer. Azért nem tudok pontos számot mondani, mert egy dunántúli körúton vagyok már két napja. Biztos vagyok benne, hogy össze fog jönni, ha nagy zűr van, akkor az utolsó napon Budapesten egy nagy gyűjtést szervezünk. Ez most már nem csak nekem fontos, hanem sok száz embernek, aki hajlandó volt rámozdulni erre.
Az szimbolikus, hogy itt vagyunk a városháza előtt?
Nem szimbolikus. Egyszerűen forgalmas helyeket keresünk, a helyi gyűjtők pedig ezt javasolták.

Hogy halad a gyűjtés Szombathelyen?
Én egy-egy városban fél órát, háromnegyed órát vagyok, nem itt dőlnek el a dolgok. Főleg azért jövök, hogy megismerkedjek azokkal, akik már régóta besegítenek a gyűjtésbe. Szombathelyen nagyon sok támogatónk van, ha nem is dobogós a város, de bent van az első tízben.
Lehet valami következtetést levonni, hogy melyik országrészben gyűlt össze a legtöbb?
Természetesen Budapest van az élen, de sok aláírás jött Győr-Moson-Sopronból, Fejérből és Szabolcs is kezd felzárkózni. Nem annyira a földrajzi elhelyezkedéshez, hanem egy-egy gyűjtőhöz köthetők az eredmények. Egy-egy aktív ember sok száz aláírást össze tud gyűjteni. A gond azzal van, hogy az emberek elvárják, hogy eléjük tegyük az ívet. Egyszerűen mert ehhez vannak szokva. Ha minden városban lenne valaki, aki Seres Mária családjához tartozna, akkor már régen meglenne a 200 ezer. Érdekes, hogy egyetlen civil szervezet sem állt mellém, azok sem, akikben bíztam. Mindenki politikai kérdésnek tekintette. Szerencsére az internet sokat segített, olcsó, gyors, a legnagyobb támogatás talán az iwiw volt, ahol az ismerősök egymást értesítették a kezdeményezésről.
