Látogatóban Jordán Tamásnál: Bulvár helyett matematika

Beszélgetésre invitálta a lakásába a sajtó képviselőit Jordán Tamás csütörtök este. A színházigazgató elmondta: rossz kedve van attól, hogy a villa körül, amelyben lakik, ekkora a politikai és média felhajtás. Az ingatlan helyi védelem alá eső régi épület. Az önkormányzaté. A felújítás után is az maradt. Neki úgy mutatta meg annak idején a Szova, hogy ez az épület is szerepel a felújítandó épületek listáján. A villa felújítása azért került a tervezettnek majdnem duplájába (67 millió forintba), mert nem lehetett előre látni, hogy a felét gyakorlatilag le kell bontani és újjá kell építeni, és azért lett belőle ekkora lakás, mert a tervtanács úgy döntött, a belső tereknek méltónak kell lennie az épület külső megjelenéséhez. Kikérték a véleményüket a tervezés során, ők beérték volna kisebbel is, nem rajtuk múlt, hogy a belső tereket így alakították. (Bár – mint megjegyezte -, ha valamely kolléga meglátogatja, láthatja és hírét viheti, hogy a város megbecsüli a színházigazgatóját.)

Az különösen rosszul érinti, hogy villakérdés olvasata a szombathelyiek körében az lehet, hogy neki extra kívánságai voltak, és ennek teljesítése meg a hat darab színészlakás kialakítása az oka annak, hogy nem lett felújítva százegynéhány önkormányzati lakás. (Mint az a Fidesz egyik képviselője részéről a közgyűlésben elhangzott)

Mondott mást is, például - Stefan Zweigre utalva -, hogy ő nem ezt a partit gondolta játszani, amikor idejött Szombathelyre, nem számított ilyen helyzetre, azért jött, hogy a legjobb szándéka és tehetsége szerint színházat csináljon. Ha valami tőle távol áll, az a „hübrisz”. (Az egyszerűség kedvéért fordítsuk ezt kivagyiságnak.) De az a nagyobbik probléma, hogy a villa körül zajló „események” a színház és a színtársulat körül is rossz hangulatot teremtenek.

A felelősségről is beszélt, meg a demagógiáról, meg kabátlopási ügyről, amibe ő itt belekeverve érzi magát.

A villát egyébként megszemléltük, a nappali plafonján lévő penészfolton kívül semmi extrát nem találtunk benne. Meglehetősen egyszerű, a konyha kifejezetten puritán. Luxusnak nyoma sincs. Még légkondi sincs benne, a kapun meg nem lehet bejönni. A saját lakásáért és azért a lakrészért (szoba, főzőpult), amelyben az anyósa lakik, 190 ezer forint bérleti díjat fizet az önkormányzatnak. (Megjegyezte, hogyha meg ezt leírjuk, akkor meg az lesz a gond, hogy mennyi lehet az ő fizetése.)

A rezsi is tetemes, megfordult a fejükben, hogy ennél kevesebb pénzért bérelnek egy tényleg luxusvillát. (Megjegyeztem, ne tegye, mert akkor meg abból lesz a gond, hogy kiköltözik abból a villából, amit az ő számára újított fel a város.) Egyébiránt – ha már beszélgetésre hívott - azzal biztattam, nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni, a politikusok elnyammognak ezen a témán, a sajtó megírja, úgy-ahogy, minden csoda három napig tart.

Itt a lakás, hol a lakás? Őszintén szólva nem is volt nagy kedvem foglalkozni ezzel az egész történettel. Viszont ritkán találni ennyire szánalmasan bornírt, provinciális ügyre, ezért nem hagytam ki. De van egy-két vonatkozása a dolognak, amiről talán még érdemes szót ejteni. Egyáltalán nem lényegtelen, hogy mennyibe került a villa. (Ami az önkormányzaté. Az is maradt.) A körülbelül harmincmilliós eredeti költségvetést sikerült a duplájára feltornászni, ami azért nem kis dolog, még egy kétszázötven négyzetméteres százéves épület esetében sem, amelynek a felújítása során érhetik az embert meglepetések. No de ekkora? Viszont az a 67 millió meg mégsem sok pénz, mert például az Óperint utca elején álló, körülbelül fele ekkora házat 2003-ban 32 millióért újította fel a város. Ebben egy könyvesbolt és a cigány önkormányzat lakik. Úgy tudom, abban az évben nem történt más lakásfelújítás a városban. Senki nem tiltakozott. (A lakásfelújítás nem a tisztasági festés-csapcsere kategória, az más soron szerepel a büdzsében.) Azt, hogy külön soron fut a felújítás és a karbantartás egyébként Szakály Gábor helyretette a tegnapi sajtótájékoztatón. Ugyanakkor nem hagyta ki ő sem azt, hogy összefüggésbe hozza a Gagarin utcai felújítást az állítólagos 104 üres, felújításra váró lakással, és a lakásra várókkal, további konfabulálásra adva okot a népeknek. Én is élek ezzel a lehetőséggel. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a Szova egyik legszerencsésebb vagyongazdálkodási ötlete volt ezt az épületet Jordán Tamásnak megmutatni. Ha ugyanis direktornak nem tetszik meg ez a ház, akkor sosem költött volna ennyi pénzt erre a helyi védelem alatt álló épületre a város, főleg, mert az előző bérlőktől vajmi kevés bevétele származott. (Még egy-két Jordán, és egészen fellélegeznek a városvédők.) Az, hogy azért nem tudnak beköltözni önkormányzati lakásokba a lakásra várók, mert azok nincsenek felújítva, és pont ez a 67 millió forint kellett volna ehhez a beruházáshoz, az enyhén szólva irreálisnak tűnik. Mert ha van is száz üres önkormányzati lakás, akkor ezekre darabonként körülbelül 670 ezer forintot kellett volna költeni felújítás címén, hogy ez a pénz elfogyjon. De egyáltalán, hol van ez a száz üres önkormányzati lakás, melyeket darabonként ennyi pénzből lehet lakhatóvá tenni? Kis esti kutakodásunk kevés sikerrel járt. A Szova honlapján ugyan találtunk még tavaly megkötött 2009 nyarán lejáró karbantartási és felújítási szerződéseket úgy több mint 700 millió forint értékben, de hogy ez milyen ingatlanokat fed, és pontosan milyen munkákat, az nincs a honlapon Találtunk viszont két üzleti tervet a város honlapján. A Szova idei, februárban elfogadott üzleti terve 2009-ra épületfelújítás cím alatt mindössze két ingatlant szerepeltet: a szóban forgó Gagarin utca 24 I. ütemét 45 millió forinttal, MOP ház (színészlakások kialakítását) 24 millió forinttal. Ebben a rovatban más tétel nem szerepel. (Ez 8,5 lakás. 90,5 még mindig hiányzik.) Viszont számolt az üzleti terv a következő házakban karbantartási munkákkal: Szent Márton 6-8-10, 20-22-24, Bagolyvári sétány 2, Bem 19, Váci 64 homlokzati nyílászárók cseréje, Béke tér 1. párkány és tetőjavítás, Safrankó régi sportcsarnok karbantartása, összesen ötvenmillió forint értékben. Nos, ez tényleg le lett volna nullázva, kivéve a Safrankó másfél millióját. Tehát az üzleti terv alapján - vélhetően - a karbantartásra el nem költött 48,5 millió forintból fordítottak volna az üzleti terv szerint 31,5 millió forintot pluszpénzt a villára. Viszont akárhogy is nézem, a Szakály által hivatkozott üzleti terv (és módosítása) két egymás mellett lévő számsorát, nekem sehogy sem jön ki a többszörös összeg, 71 millióról nőtt a színész-és direktorbérelményre szánt pénz 104 millióra. (Egyébként ezek a lakások nem üresek.) Van egy tétel üres bérlemények helyreállítására 58 millió forinttal, ezt az összeget viszont - legalább is a terv szerint - nem módosították volna. (Azért a feltételes mód, mert nem fogadta el a közgyűlés az üzleti terv módosítást.) Az nem derül ki az üzleti tervből, hogy lakásról vagy más bérleményről van szó, az sem, hogy hány darabról. És persze, az sem, hogy ténylegesen mire ment el, vagy talán nem is ment el ez a pénz. Vagy talán nem is volt sose. Egy hét alatt nem sikerült előállni a Szovának a tényekkel, hogy üres bérlemény vonatkozásában mennyit mire költött, vagy nem költött. Úgyhogy maradnak a kérdések: - Valójában miből finanszírozták a két ingatlan felújítását? - Miért rendel el ez ügyben vizsgálatot a polgármester, mért nem kérdezte meg ott helyben a közgyűlésen a Szovát? - Miért kap a Szova volt igazgatója végkielégítést, meg prémiumot? (Kétévi munka után 15 havi fizetés a lelépésért, plusz prémium) - Abból az összegből amit kap az exvezér, 670 ezer forint/darab áron számolva hány darab lakást lehet felújítani? - Hol van a kutya elásva? Hol lakik az Úristen? Mikor állunk meg egy polgári szóra? - Hol vannak azok a lakások, amelyek olyan lakhatatlanok, hogy nem lehet beleköltözni, de átlag 670 ezer forintból lakhatóvá lehet őket tenni? Tessék megmutatni, hátha lesz olyan bérlő, aki egy-két évi bérleti díj fejében leveszi az illetékesek válláról a felújítás súlyos terhét.