Milyen színházai nem lesznek Szombathelynek? (a nyertes látványtervek)

Kultúra, politika, pénz, presztízs, múlt, jelen és jövő, és még a jóisten tudja mi van itten összegubancolódva. Nem valószínű, hogy teljes egészében kibogozgatók a szálak, mint ahogy az sem, hogy – a helyi média harsány beszámolói ellenére - egy átlag szombathelyi városlakó tudná, hogy akkor most mi a helyzet a színházzal.

Szóval a dolog némi leegyszerűsítéssel most ott tart, hogy Jordán Tamás társulata beköltözött a volt Hemó – kissé lepangott - épületébe, és ott működnek lelkesen, premierestől, kamaraszínházastól, büféstől és klubprogramoktól.

Ha minden igaz, nemsokára egy komolyabb pályázati suska, cirka másfél milliárd forint áll a házhoz, melyet a Hemó épületének radikális átalakítására költenek. Ez elvileg nem színház számára szóló pénz, de mivel ott van a társulat, mégiscsak fontos a történet szempontjából. Annál is inkább, mert jó esélye van, hogy a Weöres Sándor Színház még jó darabig ebben az épületben maradjon.

A kőszínház építésének az ügye ugyanis ettől szinte teljesen függetlenül halad. Már amennyire halad. A politika először azt döntötte el, hogy az új színházat a Március 15. téren képzeli el, majd ezek után 2008 nyarán ötletpályázatot írtak ki az épületre. A pályázatot nagyon komolyan vette az építész szakma.

Ennek jele, hogy ősszel 36 értékelhető terv érkezett be. A nyertes pályamunkát 6 millió forintért meg is vette a város, emellett még 16 másik tervet is begyűjtött 800 ezer és 4,5 millió forint közötti árakon.

Csakhogy amíg a tervekből valódi kőszínház lesz, sok minden szükségeltetik. Például pénz. Igaz, időközben a kormány először egymilliárd, majd 800 millió forintot juttatott Szombathelynek – ráadásul a pénz meg is érkezett a számlára -, de ez még meglehetősen messze van az ötletpályázat 15 milliárdos áraihoz. Az eddig is bizonytalan helyzetet tovább tetézi, hogy az amúgy is betegeskedő központi költségvetésre rátámadt a gazdasági válság és Szombathely is egyre mélyebbre látszik süllyedni az adósságspirálba.

Ebből a szempontból teljesen érthető a városvezetésnek a 2009 januári közgyűlés elé hozott előterjesztése, melyben kimondatott: „Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az ötletpályázatban megfogalmazott épületegyüttes (12-16 milliárdos becsült összegének) finanszírozása a kormány és a város költségvetéséből sem lehetséges.”

Mindezt tovább pontosította a közgyűlés utáni sajtótájékoztatón Ipkovich György, aki elmondta: szerinte egy lecsupaszított, 6 milliárdos, szinte kizárólag a színházi funkcióra koncentráló, modulszerűen fejleszthető épületre kellene kiírni a pályázat második körét.

Ugyanerről a kérdésről Molnár Miklós, a Pro Savaria frakcióvezetője, a gazdasági bizottság elnöke viszont múlt héten úgy vélekedett, hogy Szombathelynek jelenleg 6 milliárd forintja sincs a színházra, így szerint a központi költségvetésből a színházra érkezett 1,8 milliárd forintot célszerű lenne a városnak – különös tekintettel a költségvetési és gazdasági helyzetre – más beruházásokra átcsoportosítani.

Mivel a szombathelyi közgyűlésben mostanában annyira nem is lehetetlen a konszenzus, egyáltalán nem kizárt, hogy színházügyben a politikai ismét megtalálja a közös hangot. Legalábbis a felszínen.

Mindettől függetlenül úgy tűnik, a Weöres Sándor Színház előcsarnokában berendezett kiállítás már inkább a múlt, semmint a jövő része. Itt láthatók ugyanis az első forduló nyertes pályázatai, azok, melyek ebben a formában szinte biztos, hogy nem lesznek megvalósítva.

Úgyhogy az alábbi kis gyűjteményünket tessék afféle virtuális emlékműnek tekinteni:

1. díj: Zsuffa és Kalmár Kft. (Budapest):

2. díj: Sztájl Vizuális Alkotó Bt (Budaörs):

2. díj: Fernezelyi, Basa Iroda Kft. (Budakeszi):

3. díj: Építészkohó Kft. (Budapest):

4. díj: Kertész Építész Stúdió Kft. (Budapest):