Utazás 2009, avagy idegenforgalom válság idején

Érdeklődők, nézelődők szép számmal voltak az idei Utazás vásáron a Hungexpón, de az utaztatók attól félnek, egyre több közülük az, aki csak a színes prospektusokat lapozgatva, a karosszékben „utazik”.

Az egyik standnál egyenesen pangásról beszél egy kosztümös hölgy. Talán itt még nem tartunk, de hogy a válság a turizmusba is begyűrűzött már, az egészen bizonyos.

Akár még jól is jöhet a válság, no persze, ha épp nem érint minket közvetlenül, mondjuk, továbbra is van munkánk, és jut pénz nyaralásra is.

A katalógusokban olvasható listaárakon ugyan még nem érződik, hogy engedményeket tennének, de számos más módon igyekeznek magukhoz csábítani az utazni vágyókat az irodák. Van, aki az euróban kalkulált áraira jelenti ki, hogy náluk 250 forint az árfolyam, más meg ajándékba ad egy fakultatív kirándulást. A kiutaztatók nagy része parázik ugyanis: akár harminc százalékos is lehet a visszaesés a forgalomban.

Az fog tehát jól járni, aki kivár, és nem ugrik rá már most valamelyik kedvező ajánlatra. Fognak még engedni az árból. Minthogy világjelenségről van szó, majdnem mindegy, milyen desztinációban gondolkodunk, a legtöbb helyen túlkínálat lesz. A népszerű európai tengerpartokon így is, úgy is többet költünk az idén, ha már ott vagyunk a helyszínen, a forint-euró árfolyam tavalyihoz képest jelentős változása miatt.

Ami nem jó a külföldi utak szervezőinek, az jó lehet a belföldieknek. A hivatalos turisztikai szervek arra számítanak, hogy tovább nő a határainkon belül utazók aránya. Logikus: az a réteg, aki évek óta valamelyik nem túl távoli tengerpartra járt, könnyen lehet, hogy idén csak a Balatonig merészkedik. (A felsőkategóriás, egzotikus utaknál nem kalkulálnak nagy visszaeséssel, számos friss kutatás támasztja alá, hogy a luxusfogyasztás valahogy nem akar csökkenni. A válság nem a milliomosokat sújtja.) Az Itthon – Kulturális Turizmus Éve kampány is jót tehet a belföldi piacnak.

Érzik ezt a hazai szolgáltatók is, és ráerősítenek. Az Utazás 2009-en, a korábbi években megszokottal ellentétben, legalább olyan látványos, ha nem még izgalmasabb jelenlétet és kínálatot találtunk a magyar standoknál, mint a külföldi pavilonban. Bemutatók, kóstolóik, nyereményjátékok, satöbbi.) A szervezés is a hazaiakat segíti: idén először sikerült azt megvalósítani, hogy egy nagy pavilonba kerüljön az összes belföldi stand, a nemrég átadott F pavilonnak köszönhetően.

Országhatáron belül minden eddiginél szélesebb a kínálat, az ifjúsági szállásoktól az ötcsillagos szállodákig (a legoptimistább a Hilton: októberben nyitnak új luxusszállót Visegrádon), minden árkategóriában, az ország minden vidékén. A vásár látogatói, a tömegből ítélve, vevők is minderre, legalább annyian érdeklődnek a hazai standokon, mint a korábbi években a külföldieknél.

Szombathely idén két, egymástól nem túl távoli standon is szerepel (sajnos a pavilon egyik szélén, eléggé kiesve a kiállítási fősodorból), egyszer a Nyugat-Dunántúl régió közös, nagy bemutatkozásán kapott egy szeletet, egyszer meg az önálló standon, ahol a jól bevált légiósokkal és egyszerre négy címmel is vonzza a látogatókat: „a 2000 éves város”, „Szent Márton városa”, „a Kultúra Magyar Városa 2009” és „a legvirágosabb magyar város 2008”.

Azt nemigen tudom megítélni, hogy ez a legutóbbi titulus mennyire számít, ha valaki úticélt választ, mindenesetre jobban hangzik, mint a dunaújvárosi „Építészeti Emlékek Tanútja”. (Részlet még a szórólapról: „Dunaújváros egységes, szocialista-realista építészeti stílusú belvárosa egyedülálló Európában.”) Értem én a koncepciót, de valahogy mégsem üt szíven az ajánlat.

Inkább valami nyárközepi lastminute-re gyúrunk.

Fotó: Bakos Ferenc