Az első számú referencia: Orbán Viktor - Bayer Zsolt és Széles Gábor Sárváron

Indexre tett művek is

Napok kérdése és beköszönt a tavaszi napforduló. Ehelyett sűrűn hull a hó. Beérkezve a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium elé, az oda tartó sokakat ez azonban láthatólag nem gátolja abban, hogy végre szemtől-szembe találkozhassanak azzal az egyedüli magyar betűvetővel, aki írásban is tud ordítani. És akinek a Cosma-gyilkosság kapcsán írt egyik publicisztikája miatt a Magyar Hírlap bojkottálására szólított fel Gyurcsány Ferenc.

„Jó helyen járok a…”, kérdezném a toalett előtt háromtagú sorfalat álló takarítónők egyikét, de már helyesel is. Túl a sarkon, immár a célegyenesben a díszterem felé, kis asztalkákkal találkozom. Rajtuk minden, ami a nemzeti érzelmű olvasói tekintetnek, fülnek, lobogtatni vágyó kéznek és kabátgallérnak az ingere. És még több is. A sok trikoloros mintázat között feltűnik a hírhedt náci propagandafilm, a Jud Süss DVD-je is, illetve egy kötet Magyarország elzsidósodása címmel. Nesze neked, mérsékelt jobboldal!

Húsz perccel az esteli hatos kezdés előtt ülök le a legelső sorba. „Gyere, Zsolt! Szeretünk, Zsolt!”, érkezik mögülem egy bíztató női hang. És nincs egyedül az örömével. Percek alatt megtelik a terem lelkes emberekkel, még a bejárati ajtón túli lépcsőn is állnak. Hasonlót legutóbb Csernus Imre, majd Talmácsi Gábor szombathelyi látogatásán tapasztaltam.

A felvezető kissé hosszúra nyúlik. Dénes Tibor, Sárvár polgármestere, Kovács Ferenc, a megyei közgyűlés elnöke és Endrei Katalin ülnek még az asztal mögött. Ez utóbbi fideszes hölgy látja el a házigazdai teendőket.

Aki meglátta a piaci rést

Széles Gábor, az Echo Tv és a Magyar Hírlap tulajdonosa lép a mikrofonhoz. A balliberális médiafölény kapcsán fölállítja a Magyar Nemzet + Magyar Hírlap olvasótábora > Népszabadság olvasótábora relációt. Ami talán releváns is, de mintha kihagyná a számításból a Népszava nevű balos kistestvért. Aztán 2,3 millió olyan háztartást említ, ahol az Echo Tv elérhető. Védjegyképpen sorolja is a csatorna sztárjait Bayertől Kondor Katalinon és Pörzse Sándoron át Liebmann Katalinig.

3-4 év alatt az út nagy részét megtették, „innen már fél lábon is kibírjuk a választásokig”, folytatja a helyzetelemzést. Majd büszkén állítja, hogy az eddigi ismétléses szisztémán úgy 3 hét múlva változtatni szeretnének. Délelőtt életmód és sport, kora délután sorozat és „szép filmek”, a 16 óra utáni műsorsáv pedig változatlan marad. A felmérések ugyanis azt igazolják, hogy van egy olyan 600 ezres nézőközönségük, aki nem néz más csatornát az Echo Tv-n kívül. Ők pedig többedmagukkal nem igénylik az ismétlést, lévén már az első adás során megnézik az egyes műsorokat.

„A megyei lapok döntő hányad baloldali”, érkezik a következő verdikt. El is mosolyodom, a balomon ugyanis az érintett újságíró ül. Széles azonban gyakorlatias ember, nem megy fejjel a falnak, nem az egyensúly helyrebillentésén fáradozik, hanem az arányok javítását látja reálisnak. Ezt a véleményét a Gyurcsány-adminisztráció támogatottságában látja visszaigazoltnak.

Változást sürgetnek

A lap- és tévétulajdonos meglátása szerint az IMF-hitel nem tart ki jövő tavaszig, ráadásul olyan, nem ajándékba kapott milliárdokról van szó, amelyek ötszörösét teszik ki az egykori diktatúrát a rendszerváltásba belebuktató adósságnak. Ennek pedig importkorlátozás, megszabott kereten belüli devizafelvétel és a forintnyomógépek hamarosti újraindítása lesz a vége. Mely utóbbi közvetlenül inflációt, közvetetten pedig zavargásokat és szükségállapot kihirdetését vonhatja maga után.

Széles nem is érti, hogy az MSZP-ből miért nem mer senki szembeszállni Gyurcsány Ferenccel és a leváltását, majd az előrehozott választásokat szorgalmazni. Talán az EP voksolások eredményei fölnyitják a szemüket, reméli. Egy azonban nyilvánvaló és kétségbevonhatatlan tény: Orbán Viktor lesz a megoldás kulcsa. A cselekvési terv nála van letétbe helyezve, ha eljön az idő, a részleteket is ismerhetjük. A nemzetközi szinten is beköszöntő új világ magyar hírhozóját tisztelhetjük benne. Az elkövetkezőkben ugyanis a külföldi multitőke helyett a magyar áruk termelésén alapuló belgazdaságra helyeződik át a hangsúly. Plusz atomenergia, geotermikus energia, különböző régiós programok stb., mindezt nemzeti alapon, a közel 1 milliós cigányság integrálásával.

Karakán, kendőzetlen szavakkal

„Amit nem tud a politikai természetéről, azt nem is érdemes tudni”, hangzik a frappáns felvezető Endrei Katalin szájából. Bayer Zsolt mosolyogva hárítja el a személye felé irányuló misztifikáló szándékot, majd nekikezd a szokott vehemenciával.

Ha a főnöke megfontolt, gyakorlatias és célra tartott, akkor a Mélymagyar műsorvezetője, egyben a Magyar Hírlap sztárpublicistája épp az inverze neki: déli temperamentummal osztja az ellent, gyújtó szellemű beszéddel szít és a hadakozásának iránya csak egy ideig követhető. Egy közös pontban találkoznak csak a párhuzamosok Szélessel, ez pedig Orbán Viktor személye, aki maga a globális áfium ellen való magyar orvosság.

Azt viszont alá kell írnia bárkinek, hogy Bayer magával ragadó előadó. Kiáll elénk, és kegyelmi állapotot említ. Aztán a magasztosból visszaránt a sárba. Történt ugyanis még 1988-ban, hogy a haverjaival olcsó repülőjeggyel kijárogattak NDK-ba, majd onnan át a nyugati oldalra. Negyedik-ötödik alkalommal azonban szemet szúrtak az ávós lelkű, gorillás testi adottságokkal bíró határőröknek. Őrszoba, meztelenre vetkőztetés, kis terpesz, bokafogás, mígnem a „kommunizmus érdeklődve lesett a valagamba.” Érezték is, hogy ez a rendszer nem tarthat már soká. Snitt. Eltelt huszonegy év és mi a téma a fentebb már említett című műsorában? Pont ugyanez. A végkövetkeztetés se változott.

Gyurcsány gyorsan, pár mondat alatt meg is kapja a maga jelzős szerkezeteit: „igazi idióta”, „gyakorló debil” és „katatón őrült”, aki Napóleonnak képzeli magát. Majd 1700 éves időutazás következik, egészen az időszámításunk utáni negyedik századba, ahol a napkultuszt bevezető császár után az addigi 1000 éves birodalom addig hanyatlik, mígnem rá száznegyvenvalahány évre elsöprik.

Kinek is kellemetlen ez?

Zárójel nyit. A meglehetősen csapongó előadása során körülbelül itt szólít meg Bayer mint kollegát, hogy mindent részletekbe menően vezessek be a jegyzeteimbe. Amiben alapvetően nem találhatnék semmi kivetnivalót, az adott szakmában dolgozók kölcsönös kommunikációja és információcseréje elengedhetetlen még az olyan, alapvetően az egymás szapulására utazó szakmában is, amilyen az újságírás. Ez a cseppet sem baráti gesztus azonban szépen illeszkedik abba a tendenciába, hogy a jobboldal a saját médiafelületein kívüliekre mint ördögtől való, eredendően rossz machinációra tekint. Olyanra, amit jobb volna az ajtón kívül tudni, mert csak és kizárólag balliberális szemléletű, irányukban feltétlenül előítéletes és degradáló megnyilvánulásokra képes. Zárójel bezár.

Adódik a párhuzam a jelenkor magyar világával, ahol az EU-s alkotmányban tilos a keresztény gyökerekre hivatkozni, ahol szégyelljük az ezer éves hagyományunkat, ahol a másság, a buzerancia nemcsak tolerálandó, de tisztelendő, sőt majdnem hogy kötelező is stb. Bayer azt sem hagyja említetlen, hogy ő már öt éve megírta, hogy a románokkal baj lesz, ha ő Münchenben söröző bajkeverőknek, nem pedig Olaszországban beilleszkedni képtelen erőszaktevőknek írja is le őket. John Lukács neves magyar származású történész neve is felmerül, aki az Amerikai Egyesült Államok XX. századi történetét feldolgozó művében az első Holocaustnak az őslakós indiánok kiirtását nevezte.

„Ez a [globalizált] világ megérett a pusztulásra”, jelenti ki aztán. Viszont megijedni, nekibúsulni nem szabad, ugyanis egyben nemzeti reneszánsz küszöbén is toporgunk. De még ennél is hamarabb jön el a most szombati Magyar Hírlap-szám, amiben duplaoldalas részletekbe menés várható a Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napjáról. Benne sok-sok Móricz Zsigmond-idézettel, amelyek a zsidó mentalitást sem kímélik majd. Meg fognak lepődni – jósolja Bayer.

Jobbik: nincs létjogosultsága

A közönségtalálkozó finisében több kérdés is elhangzik Széles Gábor felé. A munkanélküliség és a cigánykérdés megoldása mellett a Jobbikhoz való viszonyuk is szóba kerül. Ugyanolyan racionális, a tényekre szorítkozó választ ad mindhárom felvetésre. A tévé- és laptulajdonos nem hisz abban, hogy a többek között a Morvai Krisztina nevével fémjelzett pártnak súlya van. Ráadásul „Csurka szellemóriás volt Vonához képest.” Véleménye szerint talán ha 2 százalékot visznek majd el a közösből. Vagyis a jobboldali hatalomátvétel zálogát csakis a Fidesz jelenti.

Kifelé haladva az épületből, egy hölgy széles mosollyal mutatja a Bayer-kötet első lapján a dedikációt. Mondja, hogy Lovas Istvántól már van egy, Orbán Viktor kézjegye pedig számolatlan sok könyvét ékesíti. Kérdésemre, hogy kinek a szignója hiányzik még, kis gondolkodás után Bencsik András nevét böki ki. Ami késik, nem múlik, teszi hozzá ugyanazzal a derűvel.