Egy olvasónk hétfőn egy csokornyi kőszegi és egy levelet küldött nekünk. Most egy szakember elmagyarázza, miről van szó.
Egy olvasónk hétfőn egy csokornyi kőszegi és egy levelet küldött nekünk. Most egy szakember elmagyarázza, miről van szó.
Egy olvasónk hétfőn egy csokornyi kőszegi és egy levelet küldött nekünk. Most egy szakember elmagyarázza, miről van szó.
Tisztelt T. Vilmos Úr! Köszönettel vettük elektronikus levelét és a csatolt fényképeket a Vöröskereszt mellett elvégzett fakitermeléssel kapcsolatban, mert talán hihetetlenül hangzik, de megnyugtató számunkra, ha látjuk, a civil lakosság is aggódik erdeinkért, s nemcsak nekünk zöldruhás erdészeknek okoz álmatlan éjszakákat (már évek óta) a lucfenyveseinket sújtó pusztulás.
A mintegy 25-50 évvel ezelőtti időszakban az erdészek feladatul kapták, hogy minél több fenyő-alapanyagot neveljenek hazánkban, megvizsgálva alaposan, hol lehet egyáltalán fenyőt, ezen belül lucfenyőt termeszteni a mai Magyarország területén. A Kőszegi-hegység és az Őrség szinte kézenfekvő módon kínálta magát a fenyvesítésre, hiszen ezeken a területeken már addig is voltak lucosok. Elődeink tehát létrehozták a sötétlő, suttogó lucosokat, s akkor ezt mindenki helyeslően fogadta. A madárvilág is színesedett, hiszen a lucosok létéhez köthető legkisebb madaraink, a sárgafejű- és a tüzesfejű királyka költőfajként történő megjelenése, de a fenyves- búbos- és kormosfejű cinege, vagy a keresztcsőrű állománynagyságát is kedvezően befolyásolták a létrehozott lucosok. (Itt most nem térhetünk ki az élővilág összes érintett képviselőjére.)
Talán Ön is érzékelte, mint turista és természetvédő, hogy különösen a 2001 - 2006. közötti időszakban rendkívüli aszályok mutatkoztak évről-évre, s főleg a vegetációs időszakban elégtelen mennyiségű csapadék hullott, amit tetézett a hőség és a relatív páratartalom drasztikus lecsökkenése. Nos pontosan ezek a hatások okozzák a lucfenyvesek pusztulását. E fenyő ugyanis sekély gyökérzetű, s így a kiszáradó talaj felső rétegéből nem tud elegendő vizet felvenni, aminek következtében nem tud gyantát termelni, ezzel védekezni.
Védekezni a szú (betűző- és rézmetsző) ellen, melyek a legyengült fákat, facsoportokat, majd egész állományokat hetek alatt elpusztítanak. Igyekszünk védekezni a szúkársoítás ellen csapdák kihelyezésével, de csak csökkenteni tudjuk a károsítás intenzitását, véglegesen megszűntetni nem. A Kőszegi-hegység, de még inkább az Őrség napjainkban a szúkárosítás hatásának elkeserítő képét mutatja, s kérem, higgye el, bennünket ez még inkább elszomorít, mint a turistát, aki csak alkalmanként látja a pusztulást, nekünk viszont naponta kell szembesülni a látvánnyal, de még inkább a feladattal, mely a szúkárosítás felszámolását jelenti. Az idejekorán, kényszerből, egészségügyi okból letermelt állományból származó bevétel egyébként nem vagy éppen hogy fedezi a felújítás költségét.
Az erdők felújítása már a Mária Terézia által 1769-ben kiadott erdőrendtartás óta törvényi kötelezettség, mindenekelőtt az állami erdőkben. Ami a Vöröskersztet illeti az elültetendő csemeték (duglászfenyő, vadkörte, madárcseresznye, ősszel lesz majd hegyi juhar is) már az elmúlt héten a helyszínen voltak elvermelve, árnyékban, a kiszáradás megakadályozása végett. Várhatóan még ezen a héten meg tudjuk kezdeni az ültetést, de igyekszünk a természetes újulatot (luc- és jegenyefenyő, madárberkenye, bükk, kocsánytalan tölgy) megkímélni. Lehet, nem vígasz, de mindent megteszünk azért, hogy rövidesen legalább fiatalos erdő zöldeljen a Vöröskersztnél, az Írott-kő alatt vagy akár az Őrségeben.
Röviden ennyit a lucpusztulásról és bármikor szívesen adunk felvilágosítást Vas megye állami erdinek kezelésével kapcsolatban.
Mellékelten néhény fényképpel igyekszünk illusztrálni e súlyos problémát.
Üdvözlettel: Varga László erdőművelési előadó, Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Vonatkozó levél:
Fotók a kőszegi erdőírtásról