Szombathelyi újságírók a vizuális médiáról

Képuralmi állapot

Benkő Sándor fotói jelentik az apropót, a továbbkötést az első kör után" target="_blank, ahol a nyomtatott sajtó volt a téma. Kaszap Sára, az állandó moderátortól megtudjuk, hogy az MTV regionális stúdióját nyolc évig irányító Pehi László brüsszeli kiküldetésen van, nem pedig a három Gábor diszkriminálja, a legjobb példa erre a fentebb említett Miklós, aki kap is a szón. Elmondja, hogy a körülöttünk lévő falakat borító fényképek készítője éppen dolgozik. A Vas Népénél négy fotós illusztrálja a cikkeket, rohannak az egyik helyről a másikra, ezért hogy csak öten ülnek előttünk. Érdekességként említi a főszerkesztő, hogy még 10-15 éve is oldalanként 1-2 fotó volt a ráta, ami ma minimum 3-ra ugrott fel, ergo napi 60 fénykép az átlag a megyei lapnál.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a fotó fontossága az elmúlt években derült volna ki. Már a kezdetekkor is a mai bulvártémák vitték a prímet, a maguk – jellemzően – tömegkatasztrófát megörökítő fényképeivel, legyen az járvány, háború vagy közlekedési baleset. Az emberi alaptermészetben kódolva van az erre való fogékonyság, mondja a főszerkesztő. Az újság részéről próbálták már a kezdetekkor is követni az – úgymond – trendeket, ám mindig fáziskésében voltak, egyszer a mozifilm, másszor a televízió, a jelenben pedig az internettel szemben.

Így jutottak el a „szöveg szöveg hátán”-tól a mai képuralmi állapotig. Szóba kerül aztán a kölcsönös viszony is, ami a kép és a hozzá tartozó szöveg között többnyire fennáll, hogy egymást nemcsak hogy kiegészítik, de feltételezik is. Kivételek persze vannak, de úgy teljes egy akár közepes terjedelmű írás is, hogy van mellette illusztráció, illetve nem kevés szöveget lehet pótolni egyetlen képpel is. Ugyancsak érdekes a nyomtatott sajtó és a televízió kapcsolata.

Nézettségben a harmadik

Itt lép be a beszélgetésbe Váradi Gábor, a Szombathelyi Televízió ex-igazgatója. Spontán nekibuzdulásnak indult 1990-ben, mondja, az MMIK lift melletti sarkában. Az utolsó megyei jogú városként kezdek bele, a büszkeség és a lokálpatriotizmus volt a hajtóerejük. Tudományos megalapozottság és médiaismeret helyett ambíció és tenni vágyás tüzelte őket. A televízió azonban munkaigényes folyamat, ahol a – ma mindenható és financiálisan busásan kifizetődő – bulvár nem jöhetett szóba, be kellett hát érniük a szűkösebb anyagi lehetőségekkel és a közszolgálatisággal.

Ám így is büszkeséggel töltheti el őket, hogy a nézettségben legyőzik az egykor MTV1 néven futó M1-et és a két nagy kereskedelmi televízió után a harmadik helyen végeznek. A sportműsoraik közben pedig megesik, hogy akár 300-400 SMS-t is kapnak. Szalay László, a Berzsenyi Dániel Főiskola nyugalmazott főigazgatójának neve említésekor Váradi derűsen említi fel az egykori tanárával való közös munkát, ami a VHS-es korszakra tehető, mikoris egy kazettacserét abszolvált.

Murai Gábor, a NyME-SEK tanára is örömmel emlékezik a szombathelyi filmkészítés megalapozójára. Viszont szomorúan említi, hogy az általa rájuk hagyományozott technikai eszközök az idők során mennyire elhasználódtak, elkoptak. Más is változott az elmúlt években. A szombathelyi egyetemen az általa tanítottakban a dokumentumfilmekről és a kisjátékfilmekről átkerült a hangsúly az alkalmazott műfajokra: a reklám- vagy PR-filmekre. Konkrétabban, a társadalmi célú hirdetésekre. Különben nincs is az egyetemen mozgókép szakirány, csak PR, ami mindennél árulkodóbb.

Elértéktelenedő hírek

Kozma Gábor, a Vas Népe újságírója még ennél is sötétebb szemüvegen át tekint a magyar médiaviszonyokra. Szerinte a magyar sajtó úgy, ahogy van, megszűnt. Szétfeszíti a klónozott információ. Az internet fogyasztási eszköz csupán, amiből kilúgozták az olvasás élményét, mely a belső újraalkotás és a fantázia kettőséből születik. Szétcsúsztak az arányok, hamarosan az elitkultúra és az elitfogyasztói réteg új kasztot képez majd egy fizetős hozzáférés segítségével. Kozma meglátása szerint a többiek számára pedig éppen a beetetés folyik, ahol leszoktatják őket a sok száz vagy ezer éves kulturális szemléletről.

Halmágyi Miklós a beosztottjánál sokkal gyakorlatiasabb. Az internet elértéktelenítette hírekről beszél, amelyek mivel ingyen hozzáférhetőek, nem forintosíthatóak. Helyette sikeresen dolgozik a manipulációs szándék, érkezzen az gazdasági vagy pénzügyi körök irányából. Meglátása szerint ugyanis sokkal tisztességesebb üzleti célt szem előtt tartva „gyártani” a híreket.

A Vas Népe az interenetes oldalára csak az utóbbi időben fektettek komolyabb hangsúlyt, meg is duplázódott a látogatottsága. Ez azonban még mindig elenyésző a nyomtatott formátum olvasottságához képest. A fő profilja a lapnak továbbra is a klasszikus megjelenés, napi 150-180 információval. Lévén az egyetlen fegyvertény, amivel egy megyei lap labdába rúghat az országos terjesztésű orgánumokkal szemben, az a lokalitás, a helyi hírek favorizálása.

Monitornéző generációk

A ma felnövő fiatal nemzedékekről szomorúan beszél a főszerkesztő. Meglátása szerint a többség azért jelentkezik valamilyen médiás szakra, mert az RTL-Klubon szeretne műsorvezető lenni, nem pedig azért, hogy a billentyűzetet püfölje „favágás” címén. Pedig az újságban megjelenő cikkek többségét éppen ilyenek adják.

Murai Gábor szintén komor képet fest a mostanság a szombathelyi felsőoktatásban tanuló hallgatókról. 2007-ben a Forrásközpont nyerte meg az Év Könyvtára címet. Azóta nem is vásároltak könyvet. Idén adtak le nála egy szakdolgozatot, ami az épületben hozzáférhető 150-200 számítógép használatával kapcsolatos. A felmérés eredménye azt a megdöbbentő eredményt hozta, hogy a betérők 99 százaléka nem a könyvespolcokhoz indul, hanem kapásból a számítógépek mellé ül le, majd a közösségi oldalakra lép be vagy az úgynevezett tiltott tartalmak után kutat.

Mivel a közel két órás beszélgetés végére sem sikerül a díszteremben internet-hozzáférést létrehozni, a meghívottak csak szóban említhetik fel a kedvenc webes oldalukat. Murai Gábor az általa a feleségének készített oldalt említi, Halmágyi Miklós a Vas Népe mellett a Hírszerzőt favorizálja, Kozma Gábor a helyi lapokat látogatja szívesen, Váradi Gábor pedig a művészeti oldalakra adja a voksát, különben fárasztja az internet végeláthatatlansága.

Zárszó helyett meghívással zárul a beszélgetés. Ha nem is tavasszal, de az ősz beköszöntével Kaszap Sára a megyei online újságok főszerkesztőit és képviselőit várja egy hasonló diskurzusra.