Erdélyország nagy ország - Sepsiszentgörgy testközelből

A vasútvonal mentén birkállanak a rétek az anyaországinál is nagyobb szemétlerakók mellett. Az egyszeri vasi fiatalember asztalmeglökésnek véli a földrengést. A Boney M show-ján generációk találkoznak. A Szent György Napok éke persze a bátyus dirigálta bajnoki meccs, ahol a női kosárlabdacsapat a döntőbe kerülés felé megtette a második lépést is. Képgaléria, élménybeszámoló, ezúttal nélkül.

A vasútvonal mentén birkállanak a rétek az anyaországinál is nagyobb szemétlerakók mellett. Az egyszeri vasi fiatalember asztalmeglökésnek véli a földrengést. A Boney M show-ján generációk találkoznak. A Szent György Napok éke persze a bátyus dirigálta bajnoki meccs, ahol a női kosárlabdacsapat a döntőbe kerülés felé megtette a második lépést is. Képgaléria, élménybeszámoló, ezúttal nélkül.

Határőrség, Brassó, Drakula

Messze van, ez az első gondolatom. A gyakorlat legalábbis ezt mutatja. Pestig még istenes a dolog, de aztán a Keletiből egy, a hatvanas éveiben járó színházi, filmes és tévés berkekben mozgó hölgy az útitársunk, aki végigsztorizza a rákövetkező tizenpár órát. Felkucorodom a fülke egyik felső ágyába, és alig alszom be, máris jön a hátfelügyelet. A fickó jól megnézi az igazolványainkat és a komcsi idők stílusában faggatózik. Rákérdez édesapámnál az „Érvényesség: Határidő nélkül” sor jelentésére, mire félálmosan, a plafonba vert fejjel benyögöm, hogy „It means: forever”. Nálam meg méregeti a személyimben lévő nyolc évvel ezelőtti képet a mostani sokhetes borostással és mutogat a hevesen bólogató édesapámra, hogy „a fiam?” Különben meg hova megyünk. Aztán továbbenged. Onnan pedig az álom ciklikusan jön csak a szememre, különben is rövid az ágy, én meg magas vagyok.

Hajnalban ahogy fölébredünk, az utastárs hölgy is aktiválja magát. Extra két óra élményecsetelés után szállunk le az ősziesen hideg Brassóban. Várok az épület előtt rövidnadrágban és pólóban vagy tíz percet a bátyám megérkezéséig. A galéria első bő kéttucat képe a reggeli órákban ott készült. Majd átruccanunk Törcsvárra a Drakula-kastélyhoz, ami sajnos felújítás miatt délelőtt zárva van, három órát az ebédidőig meg nem várunk. Kímélő kosztként majd újranézzük a klasszikus Lugosi Béla-filmeket, ígérjük magunknak. Mindenesetre kíváncsiak volnánk, hogy milyen technikával húzták fel olyan magasra és olyan tornyosra a kastélyt a XIII. században. Ez a hollywoodi műből bizonyára nem fog kiderülni.

A tettek helyszíne és Pálffy Tibor

Sepsiszentgyörgy egy felbolydulófélben lévő város arcát mutatja, amelynek hamarosan a legközhelyesebb utcáit vagyunk kénytelenek preferálni. Azokat, ahol az I. Ferenc József idején macskakövezték le és ahol sorra Daciák parkolnak a járdán. A többi utat vagy lezárták, vagy az autósnak a jócskán megnövekedett számú járókelők miatt az olasz, esetleg a kairói taxisok hajtűkanyarokon és épp csak megúszott öt centiken múló dinamikus vezetési stílusában igényel jártasságot. Elvégre Szent György Napok vannak. Ami magyarul majálist jelent, idén nem bokáig érő hóval, „csak” esőfellegektől takart égbolt alatt. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a Boney M-é a szombat éjszakai trónszék. Mellettük Koncz Zsuzsa, Kozsó és még számos zenés székely paródiabrancs is fellép, dedikál a városban ezekben a napokban. A galériában van néhány idevágó plakát ízelítőül, bár inkább elrettentésül.

A helyi színházba is betérünk, ahol a díszfalon a mostanság a Weöres Sándor Színházban jeleskedő Pálffy Tibor arcképe is előtűnik. A hangulatos bárrészen pedig szembetalálkozunk az elmúlt évtizedek valamennyi helyi hírességével. Kint a környék és az azt belakó emberek még a napfénynek hódolnak. Mi találkozunk levert magyar címerű emlékművel, parkban óriás sakk-készletet épp felállítókkal, Gábor Áron emléktáblájával, Mihály vitéz szobrával és olyan mobil vécékkel, amiknek a nevében furcsamód három szívecske is ott díszeleg.

Székely világtalálkozó és múzeum

Ellátogatunk az Óriáspince-tetejőre, ahol a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját rendezik meg. Sajnos a fotómasina aksijai útközben lemerültek, így az éppen nekiveselkedő esőben csak bosszankodni tudok, egyben mindenkinek azt javasolni, hogy ha teheti, látogasson el Románia legkisebb megyéjébe. Megéri. Benedek Elek, Körösi Csoma Sándor, a két Mikes Kelemen, Dózsa György és Gábor Áron is jelese e vidéknek. Az Óriáspince-tetőn végigjárhatók a székelység történetének fontos állomásait felelevenítő kapuk, amik a gyönyörű emlékműhez vezetnek. Körülötte a lángok formájában kialakított utacskákkal, a végükön egyes köveken az itteni falvak neveivel. És persze a kilátás! Felhős, ködös hegyek keretezik a síkot, de attól még kivételes élmény körbenézni a magasból a messzi kilométerek fölött.

A Székely Nemzeti Múzeum kapcsán ismét a fotógalériáé a prioritás. (A néprajzi ismereteimet talán nem kéne két pongyola fogalmazású mondatban teljesen kimerítenem.) Kijőve az épületből, szintén gyönyörű látvány fogad, ahogy a relatíve közeli templomok is szolgálnak érdekességekkel. Az egyiknél a kertben egy Szent István-szobrot övez a közmegbecsülés, arrébb, az épület bejáratánál pedig egy koldus nyújtja a kezét a küszöböt valamilyen irányból átlépők felé. A leggyönyörűbb istenházánál alig sikerül csinálni egy rendes fotót, annyira besuvasztották a környező épületek közé. Később, amikor kérdezem a kedvenc kocsmánkban a pincérlányt, hogy milyen templom ez a fényképgépem kijelzőjén, csak nagy nehezen ismer rá. A román-magyar versengés itt is üzembiztosan működik, azért került ilyen mostoha helyre az országnak nevet adó, itt helyben viszont kisebbségben lévő emberek szent helye. Erdélyben szinte mindennek van valamilyen politikai svungja.

Triumfálás, földrengés, Boney M

Eljön a román női kosárlabda negyeddöntőjének ránk vonatkozó második mérkőzése. A sepsiszentgyörgyi csapat ellenfele az Alexandria. Ismét fölényes győzelmet aratunk ellenük. Nekem, aki Körmenden (lásd még: kosárlabdaváros) nőttem fel, furcsa megtudnom, hogy Romániában nem kérnek belépőt a meccsekre. Egyedül Sepsiszentgyörgyön folyik jegyárusítás. Máshol azért nem, mert a szurkolói kultúra hiányában akkor üresen pangnának a lelátók. Ezen az estén dupla áron is szinte teltházzal drukkolják végig a – nem ritkán Ferencvárosos pólóban és sálban mutatkozó – szurkolók a találkozót. Újfent megmutathatták az erdélyi magyarok a románoknak, hogy van, amiben jobbak náluk.

A meccset követően közös sörözés következik némi asztallöködésnyi földrengéssel. Utólag világosítanak fel, hogy nem a tréfás kedvükből kifolyólag emlegetnek földmozgásokat, az előbb tényleg abban volt részünk. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a csorba néven illetett levesben a jellegzetes savanyító íz újfent székelyikumnak rangosul fel. Két órával később az utolsó ott töltött éjszakánkon a mindent vivő egyórás Boney M-koncertbe torkollik a nap. Félplayback a buli, azaz a jól ismert zenei alapokra énekel és buzdít partira a kvartett. Az immárott az ötvenedik ikszet überelő, de még jól karban lévő hölgyek a többség jogán lecserélték maguk mellől a régi férfiút. A teraszon ülve kitalálom, hogy átvágok a sűrű tömegen és csinálok egy közeli fotót a több generáció gyerekkorának egyik kedvenc diszkócsapatáról. A színpadtól úgy tizenöt méterre elakadok. A legjobban sikerült fotó alant látható.

Szivárvány, Guinness-könyv, hazaút

Búcsúzóul a Szivárvány nevű lagzitriótól kapok egy CD-t, hogy hallgassam meg. Ha tetszik, szívesen eljönnek és csapnak nekünk egy oltári nagy bulit. Hiába mondom, hogy innen 1000 kilométerre lakom, az meg, hogy tizeniksz órát utaznak szinte Ausztriáig, azt utólag bánni fogják. Utólagos megélés: Brassóból a vonattal nyolc óra alatt lépjük át a román-magyar határt. Addigra már rohadtul unom a különben szép erdélyi hegyeket, fenyveseket, viaduktokat, vágtázó paripákat és a legelő báránycsordák látványát az emberi trehányságból odavetett szemétkupacok szomszédságában. Idehaza meghallgatom az ott pőrén, minden tokosítás nélkül a kezembe nyomott korongot. A zenekar tolmácsolja az általam hallott leghosszabb, tíz és fél perc hosszú sramlimuzsikát, ami talán kiérdemelhetné a Guinness-könyv méltatását is.

Azért 16 órára rúgó hazaút se kutya. Ettől függetlenül, ha úgy adódik, akkor jövőre szívesen kiruccanunk újra Erdélyországba.

További képek Brassóról és Sepsiszentgyörgyről." target="_blank